Kertészet/Tünethatározó/Cseresznye és meggy

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

Tünethatározó - Cseresznye és meggy


Kertészet Növényvédők Tünethatározó Növénybetegségek Kártevők Szexferomon csapdák Munkanaptár Permetezési javaslat


Az Cseresznye és meggy károsítói

Cseresznye (Cerasus avium)
Meggy (Cerasus vulgaris)


Csonthéjasok betegségei[szerkesztés]

Egészséges szaporítóanyag telepítése. A kórokozó kimutatása céljából a szaporítani kívánt kajszifajtát a rendkívül fogékony őszibarack-alanyra kell szemezni. Ha a beszemzett nemes fajta a kórokozótól fertőzött, akkor az őszibarack-alany, következésképpen az oltvány elpusztul. A kórokozó vektora, a szilvalevélbolha ellen is védekezni kell.


A cseresznye és a meggy korai gyümölcshullása[szerkesztés]

Nem fertőző betegségek

A korai gyümölcshullás mértéke évjáratonként változó. A tünetekre jellemző, hogy a 2–3 mm-es gyümölcsök sárgászöldek, majd sárgás-pirosak lesznek, s a kocsánnyal együtt lehullanak. A gyümölcsben a csonthéj nem alakul ki, a magházban a mag apró és összetöppedt. A betegség oka a virágzás alatti kedvezőtlen időjárás (fagyponthoz közel eső hőmérséklet, szeles, esős időjárás), amely miatt a termékenyülés nem megfelelő.

A cseresznye és a meggy gyümölcsrepedése[szerkesztés]

A cseresznye gyümölcsrepedésre hajlamosabb, mint a meggy. A cseresznyefajták közül a kemény húsúak (pl. Germersdorfi óriás) gyümölcsrepedése gyakori. A tünetekre jellemző, hogy az érő gyümölcs kocsányánál körkörös vagy félköríves repedés keletkezik, amelyen később a monilíniás gyümölcsrothadás jelentkezik. Oka a szárazabb időszakot követő csapadékos időjárás.

Az Cseresznye és meggy jellemző betegségei
Megnevezés Tudományos neve
Klorotikus gyűrűsfoltosság Prune dwarf ilarvirus (PDV)
Nekrotikus gyűrűsfoltosság Prunus necrotic ringspot ilarvirus (PNRSV)
Klorotikus-nekrotikus gyűrűsfoltosság prune dwarf ilarvirus (PDV) egyik törzse.
Pszeudomonászos elhalás Pseudomonas syringae pv. morsprunorum
Blumeriellás betegség Blumeriella jaapii / Phloeosporella padi
Magyarországi érdeslevelűség cherry Hungarian rasp leaf ilarvirus (Chrlv)
Cseresznye levélsodródása (cherry leaf roll nepovirus) (CLRV)
Agrobaktériumos gyökérgolyva (Agrobacterium tumefaciens)
Cseresznye "pintó" sárga levélfoltosság
Cseresznye (Lambert fajta) vírusos levélfoltosodás
Cseresznye albinizmus
Cseresznye apró gyümölcsösség
Cseresznye Dixie rozsdafoltossága
Cseresznye durva-kérgűség
Cseresznye enyhe ráncos mozaik
Cseresznye érdeslevelűség
Cseresznye fehér foltosság
Cseresznye fekete kéregüszkösödés
Cseresznye gyűrűs mozaik
Cseresznye gyűrűs foltosság
Cseresznye kéreghólyagosodás
Cseresznye klorotikus csíkozottság
A cseresznye és a meggy klorotikus gyűrűsfoltossága
Cseresznye levélcsavarodás
Cseresznye levélcsipkézettség
Cseresznye levélszakadozottság
A cseresznye levélsodródása
Cseresznye levéltarkulás
Cseresznye magyarországi érdeslevelűsége
Cseresznye nekrotikus gyűrűs foltosság
Cseresznye nekrotikus rozsdafoltosság
Cseresznye nekrotikus vonalmintázat
Cseresznye nyugati X betegség
Cseresznye nyugati X hervadás
Cseresznye Pfeffingen-i betegség
Cseresznye ráncos mozaik
Cseresznye rozsdafoltosság
Cseresznye szarvasbőrűség
Cseresznye vírusos megkeseredés
Cseresznye vírusos sárga porbevonat
Cseresznye X betegség
A cseresznye magyarországi érdeslevelűsége
A cseresznye levélsodródása
A cseresznye és a meggy klorotikus gyűrűsfoltossága
A cseresznye és a meggy klorotikus-nekrotikus gyűrűsfoltossága
A cseresznye és a meggy nekrotikus gyűrűsfoltossága
Baktériumos betegségek
A cseresznye és a meggy agrobaktériumos gyökérgolyvája
Gombabetegségek
A cseresznye és a meggy tafrinás betegsége
A cseresznye és a meggy mikoszferellás levélfoltossága
A cseresznye és a meggy ventúriás varasodása
A cseresznye és a meggy blumeriellás betegsége
[[Kertészet/Gombabetegségek/Moníliás betegség, fekély, sporuláció Monilia fructigena / Monilia laxa, Monilinia fructigena / Monilinia laxa




  1. Kórokozók
  2. Az alma monilíniás betegsége
  3. A Monilinia fructigena életmódja
  4. Cseresznye- és meggyrozsda
  5. A cseresznye és a meggy fillosztiktás levélfoltossága
  6. A cseresznye és a meggy glöospóriumos gyümölcsrothadása
  7. Kártevők
  8. Európai cseresznyelégy
  9. Keleti cseresznyelégy
  10. Fekete meggy és cseresznye levéltetű
  11. Füstösszárnyú levéldarázs
  12. Kaliforniai pajzstetű
  13. Lombosfa fehérmoly
  14. Kis téliaraszoló
  15. Kéregmoly
  16. Sodrómolyok
  17. Araszolók
  18. Talajlakó kártevők



Vírusos betegségek[szerkesztés]

A cseresznye levélsodródása[szerkesztés]

A cseresznye és a meggy klorotikus gyűrűsfoltossága[szerkesztés]

A cseresznye és a meggy klorotikus-nekrotikus gyűrűsfoltossága[szerkesztés]

Kórokozó: prune dwarf ilarvirus (PDV) egyik törzse.
A betegséget az 1960-as években Németországból írták le, hamarosan Magyarországon is közölték. Jelenleg Európa számos országában ismert. A betegség következménye a terméscsökkenés, a növények rossz eredése és fejlődésük csökkenése.
Tünetek:

A cseresznye és a meggy levelén sárgászöld foltok és gyűrűk, valamint nekrotikus, kitöredező foltok figyelhetők meg. A betegség a cseresznyén és a meggyen kívül még a szilván és számos Cerasus és Prunus fajon fordul elő.

Terjedés:

A fertőzési források az anyanövények, ahonnan a kórokozó szaporítóanyaggal és szemzőhajtásokkal vihető át. Fertőzési forrás még a vetőmag, ahol a vírus a mag belsejében helyezkedik el. A kórokozó pollennel is terjed.

Lásd: A cseresznye és a meggy klorotikus gyűrűsfoltossága.

A cseresznye és a meggy nekrotikus gyűrűsfoltossága[szerkesztés]

A cseresznye és a meggy agrobaktériumos gyökérgolyvája[szerkesztés]

Gombás betegség[szerkesztés]

A cseresznye és a meggy tafrinás betegsége[szerkesztés]

A cseresznye és a meggy mikoszferellás levélfoltossága[szerkesztés]

A betegség Európában a századforduló óta szórványosan előfordul. Magyarországon 1941-ben észlelték, azóta is ritkán, főleg szórványgyümölcsösökben jelentkezik.
Kórokozó: Mycosphaerella cerasella
Gazdanövényei: a Cerasus fajok.
Terjedés: A betegség csak a levélen figyelhető meg, amelyen először 2–4 mm-es, elmosódott, lila szegélyű foltok vannak. E foltok később kilyukadnak. A betegség kórokozója a Mycosphaerella cerasella Aderh.pszeudotéciumos gomba, amelynek konídiumtartós alakja a Cercospora cerasella Sacc.
Tünetek: Fertőzési források a lehullott levelek, amelyekben a kórokozó pszeudotéciummal telel át. Tavasszal a fertőzés elindítói az aszkospórák, nyáron pedig a leveleken képződő konídiumok.
Védekezés: lásd: #A cseresznye és a meggy blumeriellás betegsége.


A cseresznye és a meggy ventúriás varasodása[szerkesztés]

A betegség a csapadékban gazdagabb országokban már a századfordulótól ismert, Magyarországon 1941-ben észlelték. Hazai előfordulása szórványos, csapadékos évjáratokban, esetenként jelentkezik.

Gazdanövényei: a Cerasus fajok, főleg a meggy és a cseresznye. A kajszi, az őszibarack és a szilva nem gazdanövénye.
Kórokozó: (Venturia cerasi)
Tünetek: A tünetek elsősorban a gyümölcsön észlelhetők. A levéltünet szórványos vagy hiányzik. A gyümölcsön sok apró, enyhén bemélyedő, barna, bársonyos konídiumtartógyeppel borított folt észlelhető. A gyümölcs később összetöpped. A betegség kórokozója a Venturia cerasi Aderh. pszeudotéciumos gomba, amelynek konídiumtartós alakja a Fusicladium cerasi Sacc.
Védekezés: A betegség lefolyása, védekezés: lásd: Az alma ventúriás varasodása.


A cseresznye és a meggy blumeriellás betegsége[szerkesztés]

A betegséget először az USA-ban 1878-ban írták le, majd 1885-ben Európában, Finnországban észlelték. Magyarországon a betegség 1939-ben faiskolákban jelentkezett, ahol azóta is nagyarányú lombhullást okoz. A termőfákon 1962-ben lépett föl, a lombot és a gyümölcskocsányt károsítva.
A betegség neve a kórokozó többféle elnevezése miatt különböző. Számos országban – főleg az amerikai földrészen – az apotéciumos alak alapján a kórokozót Coccomyces hiemalis Higg. névvel illetik, így a betegséget kokkomikózisnak is nevezik. Ugyanígy az acervuluszos alak szerint a kórokozó nevét Cylindrosporium padi Karst., a betegség nevét pedig cilindrosporiózis névvel jelölték.
Kórokozó: (Blumeriella jaapii)
Gazdanövény: A betegség gazdanövényei elsősorban a cseresznye, a meggy és a sajmeggy, ritkábban a mandula, a kajszi és a szilva, valamint a májusfa.
Tünetek: Leggyakrabban a levélen, ritkán a gyümölcs kocsányán jelentkeznek a tünetek. A levél színén 1–3 mm átmérőjű, kerek vagy szögletes, lilás foltok láthatók. A levél fonákán kissé kiemelkedő, sárgásfehér acervuluszok figyelhetők meg. Végül a foltok összeolvadnak és körülöttük a levéllemez elsárgul, majd a levél lehullik. A cseresznye, a meggy és a sajmeggy levélfoltjai nem lyukadnak ki, de a szilva, a kajszi, a mandula leveleiből a foltok kiesnek. A gyümölcs kocsányán csak ritkán, nagymértékű megbetegedés esetén jelennek meg a tünetek. Ilyenkor a kocsányt apró bíborvörös udvarú foltok borítják, amelyekben az acervuluszok szintén láthatók. A szár fokozatosan elhal, a gyümölcs pedig aszalódik.
A fertőzési források a lehullott levelek, ahol a kórokozó a levél fonákán lévő sötétbarna, pontszerű, enyhén kiemelkedő sztrómákkal telel át. Tavasszal a sztrómákon acervuluszok és tál alakú apotéciumok jönnek létre. Az acervuluszokban lévő konídiumok, valamint az apotéciumban lévő aszkospórák kiszóródása hazánkban általában április elején kezdődik és június közepéig tart. A konídiumok és az aszkospórák a felcsapódó vízcseppekkel a lombkorona alsó leveleire jutnak, így a talajhoz legközelebb eső levelek fertőződnek a leghamarabb és a legnagyobb mértékben. A levelekre került konídiumok és aszkospórák csíratömlői a levélfonák sztómáin keresztül hatolnak a szövetekbe. A fertőzést követően a legrövidebb lappangási idő 5 nap, általában azonban 10–12 nap. A tavaszi fertőzések következtében a levelek fonákán új acervuluszok képződnek, ezekből konídiumok kerülnek ki, amelyek a nyár folyamán újabb fertőzéseket hoznak létre. A konídiumok csírázása a 21 °C körüli hőmérsékleten kedvező. A konídiumok 15 °C alatti és 27 °C feletti hőmérsékleten nem csíráznak.
Védekezés: Ősszel vagy legkésőbb tavasszal a leveleket a talajba kell forgatni. Eredményes a lehullott lomb őszi fertőtlenítése DNOC, benomil vagy tiofanát-metil hatóanyag-tartalmú szerekkel. Tavasszal az első permetezést április elején kell megkezdeni, majd 8–10 napos időközzel folyamatosan legalább június közepéig kell védekezni. A 10–14 napos időközzel végzett permetezések nem kielégítőek. Faiskolában a folyamatos védekezés akadályt nem jelent, viszont – a termőfák esetében – a virágzáskor a méhekre nem veszélyes fungicidet kell használni, valamint az élelmezés-egészségügyi várakozási időt szigorúan be kell tartani. Védekezésre a cineb, a mankoceb, a propineb, a metirám, a kaptán, a folpet, a dodin vagy a benomil, a tiofanát-metil, a prokloráz hatóanyag-tartalmú szerek hatásosak.

A cseresznye és a meggy monilíniás betegsége[szerkesztés]

A gyümölcsrothadást már 1796-ban feljegyezték, a virágpusztulásra azonban csak 1900-ban figyeltek fel. A betegség egyike a legrégebben ismerteknek, jelenleg az egész világon elterjedt.
Gazdanövényei: A Monilinia laxa gazdanövényei elsősorban a csonthéjasok, a Monilinia fructigena gazdanövényei főleg a csonthéjasok és az almatermésűek.
Kórokozó: A cseresznyén két Monilinia faj – a M. fructigena és a M.laxa – fordul elő, amelyek elsősorban gyümölcsrothadást okoznak. A gyümölcsrothadás rendszeresen jelentkezik, és a cseresznyelégy okozta sebek, gyümölcsrepedés, jégverés esetén válik jelentőssé.

A meggyen a Monilinia laxa a jelentős, amely virágpusztulást és gyümölcsrothadást idéz elő. A virágpusztulás fellépésére csak akkor kell számítani, ha a virágzáskor az időjárás ködös vagy csapadékos. Erre utal virágzáskor a termesztők megfigyelése: „Elvitte a möggyet a köd.” Gyümölcsrothadás elsősorban a gyümölcsrepedés, jégverés nyomán jelentkezik.

Az elmondottak alapján fungicidekkel a meggy monilíniás virágpusztulása hárítható.

Tünetek: A Monilinia laxa által kiváltott tünetek a meggy virágán, hajtásán, vesszőjén és ágán, valamint a cseresznye és a meggy gyümölcsén figyelhetők meg. A virág csésze- és sziromlevelei világosbarnák, petyhüdtek. A virágkocsány barna színű, elhalt. A virágrészeken, – elsősorban azonban a virágkocsányon – apró, szürke exogén sztrómák figyelhetők meg. A hajtás alsó, vastagabb részén hosszú ovális, besüppedő foltok láthatók, a hajtás csúcsa a levelekkel együtt elbarnul, elszárad és mézgacseppek is megjelennek. A vesszőn és az ágon rákos sebek figyelhetők meg. Jellemzőjük, hogy a seb közepe a farészig besüpped, szélét pedig kiemelkedő kalluszredő övezi, és mézgafolyás is észlelhető. Ha a rákos seb a vesszőt vagy ágat körülöleli, akkor a fölötte lévő rész elszárad. Csapadékos időjárás esetén a rákos sebeken apró, szürke exogén sztrómák fejlődnek. A gyümölcsön a seb körül egyre nagyobbodó, barna színű rothadás látható, amely végül az egész gyümölcsre kiterjed. A rothadó foltokon elszórtan, szürke exogén sztrómák alakulnak ki. A gyümölcskocsány elbarnul, a gyümölcs barna múmiává (álszkleróciummá) válik és a fán marad.
A Monilinia fructigena által okozott tünetek csak a cseresznye gyümölcsén figyelhetők meg.
A gyümölcsön a seb körül egyre nagyobbodó, barna színű rothadás látható. A rothadó foltokon elszórtan (nem körkörösen!) 2–3 mm átmérőjű, okkersárga exogén sztrómák alakulnak ki. A gyümölcskocsány elbarnul, a gyümölcs barna múmiává (álszkleróciummá) válik és a fán marad. Egy cseresznyefa gyümölcsein a Monilinia laxa és a Monilinia fructigena által kiváltott tünetek egyaránt megtalálhatók, sőt egy gyümölcsön mindkét kórokozó kórképe is előfordulhat.



Kórokozók[szerkesztés]

Az alma monilíniás betegsége[szerkesztés]

Kórokozó: (Monilia fructigena)
Tünetek: a betegség terjedését tekintve összefügg az almamoly és a sodrómolyok kártételével. A sérüléseken könnyen bejut a kórokozó. A gyümölcsön sárga, gyakran koncentrikus körökben elhelyezkedő kinövések láthatók. A gyümölcsök elrothadnak, összeszáradnak és sokszor a fán maradnak.
Terjedés: talajon lévő gyümölcsmúmiák, gyümölcsmolyok által okozott seben keresztül fertőz. A Monilinia laxa jelentős fertőzési forrásai a gyümölcsmúmiák (álszkleróciumok). Azokon a második évtől, kora tavasszal tölcsér alakú apotéciumok fejlődnek. Apotécium fejlesztésére csak a talajon elfekvő gyümölcsmúmiák képesek, a talajba forgatottakon apotéciumok nem jönnek létre. A gyümölcsmúmiákon található exogén sztrómákon az előző évben képződött konídiumok télállóak, sőt a tél folyamán újabb konídiumok is keletkeznek. Tavasszal a gyümölcsmúmiákon új exogén sztrómák fejlődnek, amelyeken láncokban konídiumok fűződnek le. A vesszőkön és az ágakon lévő rákos sebek a meggy esetében fontos fertőzési források. A rákos sebeken a kórokozó micéliummal ével, és tavasszal új exogén sztrómákat hoz létre. A különböző fertőzési forrásokon létrejött konídiumok légmozgással vagy esőcseppel a virágra jutnak. A virágra került konídiumok a bibén ugyanúgy csíráznak, mint a pollen. A konídiumok csíratömlője a bibecsatornán keresztül a hajtásokba kerül. A gyümölcsbe a kórokozó a kártevő állatok által ejtett, valamint a jég ütötte sebeken, illetve az egyenetlen vízellátás miatt keletkezett repedéseken keresztül jut. Az egymással szorosan érintkező, terméscsoportban álló gyümölcsökbe ezután már az ép héjon keresztül micéliummal halad tovább a kórokozó.


A Monilinia fructigena életmódja[szerkesztés]

A meggy védelmének fontos része a monilíniás betegség elleni védekezés, amely a Monilinia laxa virágfertőzésének megakadályozására irányul. E védekezést már rügypattanás előtt meg kell kezdeni. Metszéskor a rákos sebeket mutató ágrészeket el kell távolítani. A fán maradt gyümölcsmúmiákat meg kell semmisíteni, a lehullottakat pedig a talajba kell forgatni. Rügypattanás előtt rézszulfát vagy rézoxiklorid tartalmú szerekkel lemosásszerűen kell permetezni. Ezután virágzáskor vagy a virágzás kezdetén és a virágzás végén kell permetezni. Védekezésre a méhekre nem veszélyes kaptán, prokloráz, benomil, tiofanát-metil, iprodion, procimidon, vinklozolin vagy triforin tartalmú fungicidek eredményesen használhatók. A gyümölcsrothadást okozó Monilinia laxa fungicidekkel – az élelmezés-egészségügyi várakozási idő miatt – nem küzdhető le. Ilyenkor csak a gyümölcs gyors betakarításával csökkenthető a kártétel.

Védekezés: A cseresznye esetében csak a monilíniás gyümölcsrothadás fordul elő. Ennek megelőzésére a cseresznyelégy ellen kell védekezni. Az egyenetlen vízellátásból adódó gyümölcsrepedés nyomán jelentkező rothadás csak a gyors szürettel hárítható.


Cseresznye- és meggyrozsda[szerkesztés]

A betegség főleg a melegebb éghajlatú dél-európai országokban jelentős. Magyarországon a hosszan tartó, meleg nyarakon kell a betegség fellépésére számítani.

Kórokozó: (Puccinia cerasi) heteroecikus rozsdagomba.
Gazdanövény: A betegség a Cerasus fajokon, főleg azonban a meggyen fordul elő. A levél színén apró, lilásbarna foltok láthatók, a fonákon pedig kissé kiemelkedő, világosbarna uredo- és teleutopusztulák alakulnak ki. Kórokozója a Puccinia cerasi (Bérenger) Castagnf. Jelképe: 0. I. / II. III. IV. Köztesgazdája az Eranthis hiemalis, főgazdái pedig a Cerasus fajok. A kórokozó a lehullott levelekben uredo- és teleutospórákkal telel át. A meggy újonnan képződő leveleit egyrészt az uredospórák, másrészt a köztesgazdán kialakuló ecidiospórák fertőzik. A teleutospórán fejlődő bazidiospórák a köztes gazdát fertőzik. Védekezni a cseresznye és a meggy blumeriellás betegségénél leírtak szerint kell.

A cseresznye és a meggy fillosztiktás levélfoltossága[szerkesztés]

A betegséget hazánkban 1938-ban észlelték, és koniotíriumos betegségnek, kórokozóját pedig Coniothyrium prunicolum fajnak nevezték. A betegség akkor szórványosan lépett fel, jelenleg pedig egyes csapadékos években tömegesen jelentkezik, elsősorban a cseresznyén, ritkán a meggyen fordul elő.

Kórokozó: (Phyllosticta circumscissa)
Tünetek: A betegség elsősorban a sajmeggyen gyakori. A levélen a 2–3 mm-es, barna, határozott szegélyű foltok elszórtan helyezkednek el. A foltokban szabad szemmel alig észrevehető pontszerű piknídiumok vannak. A foltok később kilyukadnak. A betegség kórokozója a Phyllosticta circumscissa Cooke piknídiumos gomba. A kórokozó a lehullott levelekben telel át, ahonnan az újonnan fejlődött leveleket a piknokonídiumok fertőzik. Védekezni a cseresznye és a meggy blumeriellás betegségénél leírtak szerint kell.

A cseresznye és meggy fómás betegsége

Gazdanövény Cseresznye, meggy, kajszi, szilva, ritkán az őszibarack és a mandula.
Tünetek: A betegség a levélen és a gyümölcsön fordul elő. A levelek kilyukadnak, a gyümölcsön pedig a kaliforniai pajzstetű „lázgyűrűjéhez” hasonló tünetek jelentkeznek. A levélen először apró, elmosódott szélű, lilásbarna foltok láthatók. A kifejlődött foltok 2–4 mm-esek, világosbarnák, sötétbarna szegélyűek. A foltok közepén apró, pontszerű piknídiumok vannak. Végül az egészséges és a beteg rész határán elválasztó pararéteg fejlődik ki és a foltok kihullanak. Az éretlen gyümölcsön 1–2 mm-es barna foltok jelennek meg. Az érő gyümölcsön a2–5 mm-es barna foltot elmosódott szélű élénkpiros udvar veszi körül. Az érett gyümölcsön 4–10 mm átmérőjű, fakóbarna besüppedő foltok találhatók. A folt közepén koncentrikus körökben elhelyezkedő pontszerű piknídiumok figyelhetők meg.

Lásd: A szilva fómás betegsége.

A cseresznye és a meggy glöospóriumos gyümölcsrothadása[szerkesztés]

A betegség általában a puha gyümölcshúsú cseresznye- és meggyfajtákon akkor fordul elő, ha az időjárás érés előtt csapadékos. Hazánkban a betegség meggyen 1954, cseresznyén pedig 1959 óta ismert. Azóta a betegség egyes években szórványosan fordul elő. A betegségre fogékony cseresznyefajta a Noszvaji, a meggyfajták közül pedig a Pándy üvegmeggy és a cigánymeggy. A betegség csak a gyümölcsön jelentkezik.
Kórokozó: A betegség kórokozója a Gloeosporium fructigenum Berk. acervuluszos gomba, amely a gyümölcsmúmiákban és a gyümölcskocsányban telel át. Innen a kórokozó konídiumai a gyümölcsöt seb nélkül vagy seben át fertőzik.
Tünetek: Az érendő gyümölcsön 2–3 mm-es besüppedő foltok láthatók, amelyek később megnagyobbodnak és összeolvadnak. A foltok felületén apró rózsaszínű acervuluszok tömege alakul ki. Az időjárástól függően a gyümölcsök később elrothadnak vagy összetöppednek.
Védekezés: A kórokozó fertőzéséhez a 12–18 °C léghőmérséklet és a csapadékos időjárás a legkedvezőbb. A védekezést sziromhullás után kell megkezdeni és az élelmezésügyi várakozási időt figyelembe véve 10 napos időközzel legalább 2 alkalommal kell permetezni. Védekezésre a cineb, a mankoceb, a propineb, a metirám és a kaptán hatóanyagú szerek jöhetnek számításba.

Kártevők[szerkesztés]

Európai cseresznyelégy[szerkesztés]

Kórokozó: (Rhagoletis cerasi)
Tünetek: cseresznyén nagyobb károkat okozza. A fertőzöttség mértéke akár az 50-100%-ot is elérheti. A nőstény a sárga, zsendülő cseresznyére rakja a tojásokat, gyümölcsönként 1-et. A lárva (nyű) berág a gyümölcsbe, és a mag körül táplálkozik. A károsított gyümölcsöt másodlagosan a moníliás betegség fertőzheti. Meggyet csak akkor támadja meg, ha a közelben nincs cseresznye.
Fejlődés: 1 nemzedéke van, bábként telel a talajban. Gyorsan melegedő tavasz esetén már április végén rajzik, de a június közepe utáni rajzás a jelentős


Keleti cseresznyelégy[szerkesztés]

Kórokozó: (Rhagoletis cingulata)
Tünetek: szélesebb a tápnövényköre. Több lárva fejlődik 1 gyümölcsben. A károsított gyümölcs előbb színesedik.
Fejlődés: 1 nemzedéke van, június közepén indul a legyek rajzása.

Fekete meggy és cseresznye levéltetű[szerkesztés]

Kórokozó: (Myzus cerasi ssp. pruniavium)
Tünetek: cseresznyén súlyosabb a kártétele. Tavasszal az erősen növekedő hajtásokat szívogatják. A levelek, hajtások torzulnak, növekezésük leáll.
Fejlődés: soknemzedékes, tavaszi károsítása jelentős.


Füstösszárnyú levéldarázs[szerkesztés]

Kórokozó: (Caliroa cerasi)
Tünetek: gyakori kártevő, faiskolában és fiatal gyümölcsösben jelethet csak veszélyt. Meztelencsiga szerű lárvája „hámozgatja” a leveleket, így az asszimilációs felület csökken.
Fejlődés: 2 nemzedéke van.

Kaliforniai pajzstetű[szerkesztés]

Kórokozó: (Quadraspidiotus perniciosus)
Tünetek: jelentős kártevő, főként házikertekben, kezeletlen fákon gyakori. Erős fertőzés esetén a fák növekedése gátolt. Szívogatásukkal csúcsszáradást, sőt évekig tartó károsítás esetén teljes kipusztulást okozhatnak.

Lombosfa fehérmoly[szerkesztés]

Kórokozó: (Leucoptera scitella)
Tünetek: meggyen azért jelentős, mert már 1-2 aknától elsárgulhat a levél. A lárvák a levéllemez bőrszövete alatt rágnak, aknákat készítenek. Hosszútávon a fák gyengülnek, csökken a termésmennyiség.

Kis téliaraszoló[szerkesztés]

Kórokozó: (Operophthera brumata)
Tünetek: terméskötődést követően a lárvái odvasítják a cseresznyét, és amennyiben a sérülés eléri a magkezdeményt, a gyümölcs elpusztul.

Kéregmoly[szerkesztés]

Kórokozó: (Enarmonia formosana)
Tünetek: elhanyagolt, gyomos ültetvények sérült törzsű fáin szaporodhat el. A lárva a kéreg alatt fúr fölfelé terjedve a vázágak vastag, alsó részeig, a gyökérnyak tájékon pedig a talaj felszíne alá is behatol.


Sodrómolyok[szerkesztés]

Kórokozó: (Pandemis, Recurvaria fajok)
Tünetek: a hernyók megrágják a virágokat, leveleket, főleg a gyümölcsökön okoz kárt: szövedékkel egymáshoz erősített levelek alatt hámozgatják a gyümölcsöt, vagy rágnak bele.
Fejlődés: 2 nemzedék / év.

Araszolók[szerkesztés]

Kórokozó: (Operoptera brumata, Erannis spp.)
Tünetek: az araszolóhernyó lyukat rág, átfúrja a duzzadt, kipattanó rügyeket, virágokat és fiatal, éretlen gyümölcsöket. Lombosodás után laza hálót szőnek a levelek köré. Szabálytalanul megrágott, átlyukasztott leveleket hagynak maguk után.
Fejlődés: 1 nemzedék / év, a lepkék októberben rajzanak.

Talajlakó kártevők[szerkesztés]

Májusi cserebogár, Erdei cserebogár, Kalló cserebogár

Kórokozó: (Melolonthidae)
Tünetek: a fiatal ültetvényeket veszélyezteti. A bogarak lárvája (pajor) a gyökereken táplálkozik. Fiatal növényesetén ez gátolja a fejlődést, növekedést. Az öntözött területeket kedvelik. A sorközök füvesítése vonzza őket. Erdők, gyomos, műveletlen területek közelsége fokozza a kártételt.

Kertészet Növényvédők Tünethatározó Növénybetegségek Kártevők Szexferomon csapdák Munkanaptár Permetezési javaslat


  • Szirmai J.: Kajszi vírusbetegsége. In Magyar Bor és Gyümölcs. 1948. 7–8. o.  
  • Husz B. – Klement Z.: A csonthéjas gyümölcsök vírusos mozaik betegsége. In Az Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Karának Évkönyve. 1950. 83–94. o.  
  • Szirmai J.: Kajszi vírus a faiskolában. In Kert és Szőlő. 1950. 10. o.  
  • Szirmai J.: Almafa-mozaik és cseresznye vírus előfordulása a gyümölcsfákon és a faiskolai csemetéken. In Agrártudomány. 1951. 458–460. o.  
  • Richter G. – Szatala Ö. – Nagy B. – Milinkó I.: Növényvédelmi Zárszolgálati Kézikönyv. Budapest: Mezőgazdasági. 1952.  
  • Szirmai J.: Vírusbetegségek térhódítása a fás növények körében. In MTA Agrártudomány. 1955. 121–123. o.  
  • Németh M.: A gyümölcsfák vírusbetegségei elleni védekezés lehetőségei. In Mezőgazdasági Világirodalom. 1960. 85–96. o.  
  • Németh M.: A gyümölcsfa vírusbetegségek hazai terjedése. In Kertészet és Szőlészet. 1960.  
  • V. Németh Mária: A gyümölcsfák vírusbetegségei. Budapest: Mezőgazdasági. 1961.  
  • Dobray Ené – Eperjesi I. – Galambosi B. – Seléndy Sz. – Timon B. – Tóthné R.E. – Válas Gyné – Zatykó L. – Zatykóné D.E. – Zolai J.: Házikerti kézikönyv. [Budapest]: Mezőgazdasági. 1985. ISBN 9632316568  
  • Dr. Bálint György: Gyümölcsöskert. Budapest: Mezőgazdasági. 1986. ISBN 9632322649