Kertészet/Sertefarkúak
.jpg)
Sertefarkúak
- (Zygentoma, Syn: Thysanura)
- Más neve(i): pikkelykék
- A sertefarkúak, illetve Lepismatidea rendje a rovarok osztályán belül az elsődlegesen szárnyatlan rovarok alosztályába tartozik.
- Képviselői primitív rovarfajok. A rendet 4 családra oszthatjuk; ezekbe összesen mintegy 370 fajt sorolnak. Fajaik világszerte elterjedtek.
- Jól tagolt, kicsiny, megnyúlt, lapos testüket többnyire pikkelyek, ritkábban szőrök fedik. Szájszervük egyszerű, összetett szemük apró, távol ülő. A fajok többségének nincsenek pontszemei. Fejük széles.
- Potrohuk végén három, egyenlő hosszú fartoldalékot (cercus) viselnek és potrohszelvényeik alsó oldalán az ugró ősrovarokéhoz hasonló farcsuta (stylus) van, de egyikkel sem tudnak ugrani. A középső fartoldalékot végfonalnak nevezzük. Csípőhólyagjaik nincsenek.
- Elsősorban fatörzseken, kövek alatt, üregekben, repedésekben, élnek. Egyes fajaik — például az ezüstös pikkelyke (Lepisma saccharina) — lakásokban, madárfészkekben, hangyabolyokban, termeszvárakban telepszenek meg.
- Táplálkozásuk változatos: elsősorban szerves törmeléket esznek, de egyes fajok a gabonaféléket, tésztát, papírt, szárított húst is elfogyasztják. Saját maguk által termelt enzimekkel meg tudják emészteni a tiszta cellulózt. Bőrükön fel tudják szívni a levegő páratartalmát, így teljes szárazságban is életben maradhatnak.
- Közvetetten szaporodnak: nem érintkeznek egymással. A hím egy selyemfonalat feszít ki a talajon a nőstény előtt, és spermacseppek formájában erre helyezi ivarsejtjeit. Ezután a nőstény tojócsövével összeszedegeti a spermacseppeket, és azokkal testében termékenyíti meg petéit.
Lárváik közvetlenül, átalakulás nélkül fejlődnek (ametabolia), ivarérettségüket hosszú idő alatt, 10-12 vedlés után érik el. Hosszú ideig, akár több évig is élhetnek.
Forrás: Magyar Wikipédia w:Sertefarkúak
