Ma már az egész világon elterjedt; az ember a méhészkedéssel hurcolta szét, ugyanis hernyói a méhkaptárakban a lépet eszik. Hazánkban is mindenhol megtalálható.
Szinte egyszínű szárnyai fényes sötétbarnák. A szárny fesztávolsága 16–22 mm.
A hernyó a kaptárak viaszában él. A régi viaszt jobban kedveli a frissnél, de ha a szükség úgy hozza, akár szárított gyümölcsön vagy rovartetemen is megél. Előfordul, hogy tömeges kártétele miatt a méhek elhagyják a kaptárt. Nálunk évente két nemzedéke van; a nemzedékek összefolynak. A hernyó a kaptárban, fehér gubóban bábozódik.
Az akvaristák és a terraristák hernyóját és imágóját – a nagy viaszmolyéval együtt – a halak, valamint a kisebb termetű, illetve újszülött hüllők hasznos eleségállatának tartják, és ennek érdekében tenyésztik is. A viaszmollyal táplált állatok hajlamosak az elhízásra – ebből adódóan a viaszmoly kiváltképp az újszülött, illetve lesoványodott állatok táplálékaként optimális.
Homonnay Ferenc, Szentesi Árpád, Bürgés György:A növényvédelmi állattan kézikönyve Akadémiai Kiadó (Budapest), 1993. ISBN:963-05-5740-1 , A magyarországi molylepkék gyakorlati albuma], Növényvédelem 2005 különszám, Budapest: Agroinform. ISSN 0133-0839., Brian Hargreaves, Michael Chinery: Lepkék. Fürkész könyvek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987. ISSN 0237-4935