Judo/1.1. Célkitűzés. Egyetemes judo

Judo szabadidősport ismeretrendszere könyv fejezete

Egyetemes judo

1. Egyetemes judo szövetség.

Van egy - magyar szakemberek által - megfogalmazott vágy. A sporttörvény (és a sportélet) által kettéválasztott szabadidő és versenysporti judo újbóli egyetemessége. Úgy tűnik, ez álom marad. Miért?

A versenysporti szövetség pénzigénye és pénzhiánya a teljesítménykényszerrel nő. Az állami, üzleti, média szponzor háttér farkastörvényei, (nézettségi adatok alapján) a nézőket legjobban manipuláló sportokat emelik ki (például labdarúgás 2 milliárd forint).

Újabban nem bemondásra alapuló, hanem dokumentáltan igazolt taglétszám szerint kap támogatást a versenysporti sportszövetség, ami az irányítási adminisztráció létszámának működéséhez elengedhetetlen. Az MJSZ igazolt sportszervezetei nem érdekeltek a teljes tagság bejelentésében (lehetséges ok a plusz adminisztráció és előnyt nem biztosító tagdíj). Tulajdonképpen valószínűen a szabadidő sportolókat nem jelentik be, akik nem versenyeznek, így csökkentve az önköltséget a tanfolyamokon, ami valójában szükséges a szabadidősport piacán a másokkal való verseny miatt.

A nem igazolt szabadidősporti irányzatok azt látják, hogy a versenysporti szövetség alapszabályában döntéshozói szinteken nem látja el a szakmai, és működési érdekvédelmüket (maximum képviseletüket próbálja). A tagdíjuk és a statisztáló statisztikai létszámuk kell csak (kb. évi 10 millió forint). Az egyetemes álmok taglétszámnövelő ára, az MJSZ keretében láthatóan létező, működő szabadidősporti szolgáltatások léte. Ilyen lehet: a szabadidősporti piacon maradást segítő elismerési rendszer, speciális övvizsga rendszer fogyatékos és egyéb (hatékony, mai igényű önvédelem és személyiségfejlesztés) szabadidősporti igények szerint, pályázati lehetőségek, sportágfejlesztési lehetőség, stb.

2. Egyetemes, nemzetközi, szakmai együttműködés judo szabadidő és versenysport között.

A Budo Kulturális Fórum által szervezett konferencia (2002. február 23. Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar) mondanivalójának mottója a japán előadók részéről az volt, hogy Jigoro Kano a Japán népegészség, hagyományőrzés (amerikanizálódás elleni) és militarista (II. Világháború után, amerikai uralom elleni) törekvés szellemében terjesztette a Kodokan judot kormányzati segítséggel. Nemzetközi sportkapcsolatok terén az Olimpiai Bizottsággal megállapodást kötött a terjeszkedés érdekében. Ezt a döntését vitatják Japánban, ugyanis a versenysporti irányzat az eredeti célt (do = tömegigények szellemi – erkölcsi fejlődésének útja) elnyomta. Ebben a vitában a japán média a versenysporti irányzat (természetes) szövetségese. Ugyanakkor a Japán szubkultúra és oktatási hagyomány védelmében nem fogadják el más nemzetközi szubkultúrák tudományos kutatásokon alapuló eredményeit sem, pusztán tanulmányozni hajlandóak (ez „egy” japán előadó válasza volt a tudományos eredmények nemzetközi beépíthetőségének kérdésére). Itt felmerül a kérdés, kell a judo versenysporti, szabadidősport önvédelmi fejlesztését, oktatáskultúráját - szubkultúrák (másokétól eltérő, térségre jellemző viselkedés, gondolkodásmód) szerint is fejleszteni? A gyakorlat szerint a szakemberek ezt teszik. Európában a szabadidősporti oktató és versenyedző képzésben a sporttudományok vizsgaanyagként szerepelnek, ugyanakkor a „do” „zen” valláson alapuló gondolkodásmódját, értékrendjét nem oktatják, vagyis saját szubkulturális térbe helyezik az állami oktatást. Megoldás lehet a mind több közös nevező megtalálása eltérő szubkultúrák terén, ami nemzetközi fejlesztések közös elfogadását teszi lehetővé.

Budapest, 2006-04-30

Horváth László szakedző