Heraldikai lexikon/Trophaeum Estorasianum

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Trophaeum Estorasianum.png

"Az 1700-ban megjelent nagy fólió, a Trophæum Nobilissimæ ac Antiquissimæ Domus Estorasianæ, ez az „ízléstelenül gyártott” koholmány, „a józan ész elleni merénylet”, édesapám genealógiáját tartalmazza, és 171 egész alakos rézmetszeten mutatja be a képzelt és valóságos ősöket. A képek egy részét a herceg egyik udvari festője, bizonyos Petrus készítette. Apám Mária- és családkultusza egy tőről fakad, amit szépen jelképez a címlap metszete is, amelynek allegóriájában a Hercules alakjában jelképezett Vitézség (Fortido) és a Mars figurájával megjelenített Nemesség (Generositas) őrzi azt a csarnokot, ahol egy angyal a Becsületnek (Honor) ajánlja föl a párnára helyezett, itt édesapám neve következik, koronát, és ahol a Honor majdnem egyértelműen Szűz Mária alakjában jelenik meg, fején Magyarország koronájával. Apám a Trophæum tanúbizonysága szerint származásunkat nem csupán Ádámtól, Noétól stb., közelebbről pedig Attilától vezeti le, hanem még közelebbről Csabától, Csaba királyfitól, akitől egyúttal az Árpád-házi királyainkat is származtatja. Így Eurs vezér, aki e fikció szerint a legtovább él a honfoglaló hét vezér közül, a maga idején tulajdonképpen szuverén uralkodó, amellett a szent királyok unokatestvére. Tőle származik ősapánk, Estoras, akinek anyja noch dazu Decebal unokája, Ida dák királylány – tudjuk, apámnak kedves, meg nem valósult eszméi közé tartozott Erdély visszacsatolása is. Estoras sem adta alább, mint Szent István, mert őt is Szent Adalbert kereszteli meg, természetesen Pálnak. És jönnek-jön14nek az ősök végtelen sorban, egész a XV. században élt, immár valóságos Benedekig. A kötet külön fejezetben közli azokat az első betűtől az utolsóig koholt királyi okleveleket Szent Lászlótól, Jeruzsálemi Endrétől, Nagy Lajostól, Zsigmondtól, Mátyástól stb., amelyek ezen – egyébként nem létezett – derék ősöknek különböző kiváltságokat adományoznak. Szent László maga, ezen nem létező oklevél tanúsága szerint, rendkívül örvend azon, hogy kedves rokona olyan családból származik, amelyik már Jézus Krisztus idején is vitte valamire. Apám egyébként jelezte az állítások fiktív mivoltát. Igaz, perzsául, de mégis. Itt ad új etimológiát a nevünknek. Eszerint perzsául a sárkányt Ezdernek mondják, tehát a család tulajdonképpen Sárkányházi, s ez a sárkány nem egyéb, mint a címerünkben látható griff, amely a hazát védelmezi kivont karddal. De ez még nem elég: édesapám ezek után még hosszan elmélkedik arról is, hogy nem minden családnak van okmányosan bizonyíthatóan ilyen ősi eredete, szaladgálnak olyan családok is Magyarországon, amelyek csak, így apám (!), két-háromezer évesek, hiszen a hazát ért sok csapás során elhamvadtak a levéltárak, de sebaj, hiszen úgyis csak az erénnyel párosult nemesség ér valamit, hö-hö, nem a származás, amely önmagában csak olyan, mint a meszelt koporsó: belül rakva undoksággal"

Esterházy Péter: Harmonia cælestis. Első könyv. 13-14. l.

[ESZTERHÁZY Pál], Trophaeum Nobilissimae Ac Antiquissimae Domus Estorianae In Tres Divisum Partes...
I. Exhibet pervetustam Illustrissimae hujus Familiae Genealogiam, Imagines Personarum ad eandem pertinentium, cum adjecto ad quamlibet rerum ab iisdem praeclare gestarum Elogio.
II. Continet Commentarium partis prioris.
III. Complectitur Donationes, Officiorum, Honorumque Collationes, ac Privilegia, a variis Hungariae Regibus, ac postmodum Romanis Imperatoribus concessa, quibus ea, quae in prioribus circa vetustatem ac Nobilitatem Inclytae hujus Domus dicta sunt, insigniter approbantur, confirmaturque. Viennae Austriae, 1700. Typ. Leopoldi Voigt. CLXV lev 163 t.(165 helyett.); 96 l. 9 sztl. lev. ; 87 sztl. lev. 4 nemzedékrendi táblával. 302 mm. Címkép, címlap, címer. Az első 2 metszet Attila, Heriche. 4 kihajtható nemzedékrendi tábla.

Az Esterházyak családfája és családtörténete. A reprezentatív kiadvánnyal a XVII. században gyorsan és látványosan felemelkedő família saját ősei eredetét, régi előkelőségét, dicső múltját kívánta igazolni, a már a középkorban is ranggal és politikai befolyással bíró arisztokrata nemzetségekkel szemben. Összeállításának közvetlen oka Eszterházy Pál birodalmi hercegi rangra emelése volt, amely egyúttal a családtörténet adatainak kancelláriai hitelesítését is jelentette. Ennek érdekében kapcsolták össze és egészítették ki a történelmi tényeket, valós forrásokat, létező családtagokat és ősöket, kitalált személyekkel, dokumentumokkal. Olyan családi eredet mítoszt hoztak létre, amely a korabeli nemesi gondolkodásnak megfelelően, a hun-magyar közös történelem értelmében, az Esterházyak őseit Attilától eredeztette. Eszerint a család első tagja, Estoras pedig Eurs (Örs) vezértől származik.

A mű a történelmi családok nemzetségkönyveinek szokásos rendjét követi. Megtalálható benne a család hercegi címének leírása, heraldikai jeleinek költői méltatása, az ősök és a kortárs családtagok portréja. Mindezt követik a genealógiai jegyzetek, az egyes személyek életrajzát, származását megadó „commentarium”. Majd a családi oklevéltár ismertetése, a kiváltságokra és a birtokokra vonatkozó (jobbára fiktív) királyi adománylevelek, Eszterházy Pál fontosabb – az aranygyapjas rend, valamint a birodalmi hercegi rang elnyerésekor kapott – diplomái, végül genealógiai leszármazások.

A kötetet Eszterházy Pál (1635–1713) nádor szerkesztette, szövegét pedig Paulus Ritter állította össze. A könyv különleges becsét rézmetszetei adják. Az egészalakban megjelenő portrék hoz az ábrázolt címerének, nevének, főbb méltóságának, házastársának, esetleg apjának megnevezése járul. Több lap a Nádasdy-féle Mausoleum illusztrációit követi. Ezen kívül forrásaik között hasonló témájú külföldi munkák szerepelnek, amelyek akár közvetlenül, vagy sok esetben a család fraknói várában lévő „ősgaléria” képein keresztül hatottak a metszetekre. A képsorozat érdekessége, hogy a női családtagok a férfiakkal azonos jelentőséggel szerepelnek, bizonyítva, hogy a házasságok útján az Esterházyak milyen mértékben fonódtak össze, már „ősidőktől kezdve” Európa régi fejedelmi és arisztokrata családjaival, valamint a középkori magyar főnemességgel. Esetükben a heroikus póz helyett nagy szerepet kap a történeti, viselettörténeti hitelességre való törekvés.

A kötet portréit, címlapját, a családi címert ábrázoló metszetet, valamint a négy családfát Esterházy Pál udvari rézmetszője, Johann Jacob Hoffmann készítette Jacob Hermundttal közösen.

RMK III. 4171. Apponyi 2790. Studio 22/26.[1]

Nagy Iván is gyakran idézte, de hangsúlyozta a heraldikai-genealógiai anyag megbízhatatlanságát.

Lásd még[szerkesztés]

,