Heraldikai lexikon/Süveg
Névváltozatok: kecsék ([1666.] Szendrei 1905. 124.[1])
cauſia: királyi süveg (Pápai/Bod 102.), pannus coactilis: nemez, pileus coactilis: Posoni süveg, lana coacta: nemez poſztó (uo. 119.), galerus: galléri süveg, patyolat, tsinált-haj (uo. 289.), petaſus: széles pap süveg (uo. 468.), pileatus: süveges, pileus: süveg, kalap (uo. 470.), korona sapkája <bélése> (Szendrei 1896. 560.)
Ha valakiről a boszorkányság esete legelőször bebizonyul, ültessék létrára és tegyenek fejére zsidókalapot, a melyre szent angyalok festve vannak. Reggeltől estig egy pénteki napon álljon egy olyan helyen, a hol a nép legnagyobb része meg szokott fordulni. Aztán bocsássák szabadon és az esetet vegyék fől a városi jegyzőkönyvbe.
(Buda városának törvénykönyve, 9. pont, boszorkányokról, 1421)164.
A heraldikában (különösen a németben) elterjedt az ún. pogány (vagy tatár) süveg használata. Erről feltételezhetjük, hogy a magyarországi kunok viseletéből került be a német heraldikába. A Képes Krónikában látható ún. kun süveg egy magas, csúcsos, elől ferdén felhajtott peremű fejfedő. A Képes Krónika egy másik miniaturáján Lehel vezér magas süveget visel, de ennek sincs olyan vastag pereme, mint a magyar paraszti viseletben előforduló vastagperemű, elől kiugró, magas, hátrafelé kissé ívelt kucsmának, melynek már nagyon korai ábrázolásai is ismertek (az aracsi kő, 11. század; egy 13—14. századi dohányosi kályhacsempe). Ezeknek a süvegeknek korai keleti párhuzamai is vannak. Egyes középázsiai, baktriai érmeken már Kr. e. a 2. században megjelenik a széleskarimájú, gömbölyűfövegű lovasalak. A mai Oroszország területén előkerült türk népek régészeti hagyatékából a törökség egész vándorlási útvonalán megtalálhatók a két kezükkel a köldökük előtt csészét tartó szobrok (ún. "kammennye baby", 'kőbábák'), melyek többé-kevésbé magas, gyakran peremes kucsmát viselnek. Aquila János festő a mártonhelyi falképén (1392) magas, gömbölyű tetejű süveget (és rövid, finoman hajlított kardot visel). Prémes karimájú, kúpalakú kucsma ismeretes a Hallerek címerkönyvéből (a 16. század eleje). A "kunsüveg" még a 19. századi ábrázolásokon is megtaláljuk, sőt a kúpalakú peremes, ún. "Árpád-sapka" még a 20. század közepén (és talán az után) is élt az alföldi parasztság viseletében.
tornakalap (Ghyczy Pál Turul 1904/1. 5.; Bárczay her. szótár 572.: chapeau de tournoi, tornakalap [2]; torna-kalap Kempelen IX. Sahlhausen, báró[3]) = chapeau
