Heraldikai lexikon/Sárkányrend

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Névváltozatok:

Draconarii, sárkányvitézek, kik hajdan a' pápát nyilvános foglalatosságaiban kisérték. (Nagy 1845. 102.)


Rövidítések:

A Sárkányrend Zsigmond király által alapított magyar lovagrend.

Rendjelek Conrad Grünenberg címerkönyvéből
Magyarország címere Conrad Grünenberg címerkönyvéből, a Sárkányrend jelvényével és Bosznia címerével, mely Ulrich Richental cjmerkönyvében jelent meg először
A Sárkányrend jelvénye Conrad Grünenberg címerkönyvéből, 1480 körül, az alsó pajzson Bosznia címere
A Sárkányrend jelvénye Conrad Grünenberg címerkönyvéből, 1480 körül
A Sárkányrend színezett jelvénye Conrad Grünenberg címerkönyvének kései másolatából, 1602 - 1604
Oswald von Wolkenstein (1376/77-1445) költő, Zsigmond diplomatája a Sárkányrenddel, 1432 körül
Francesco Giovanni Capodilista (1380 k.-1459), jogász, Zsigmond diplomatája a Sárkányrenddel és az aranysarkantyús lovagok aranysarkantyúival a lótakarón, 1435 u.
A Sárkányrend lovagja, Bonanni 1711
A Sárkányrend lovagja, Schoonebeek 1699
A sárkányrend lovagja, a képfelirat szerint a felfordult [halott] sárkány lovagja (Chevalier du Dragon reversé), Hélyot, VIII. 1719. 331.
A Sárkányrend lovagja, Hyppolyt Heylot művének német kiadásából, 1755, a képfelirat szerint: a felfordult [halott] sárkány rendje (Orden des Umgekehrten Drachen), Hélyot, 1755
A Sárkányrend lovagja (bizonyára Bonanni [1711] nyomán) (Miller Jakab Ferdinánd 1818. 167. lap; Höfel Balázs [1792-1863] metszete
A Szent György Rend pecsétje (mely az alapító okirat újrafelfedezését (1813) követően bizonyára annak az első ábrázolása volt), valamint a Sárkányrend lánca (Miller Jakab Ferdinánd 1818. 384. lap; Höfel Balázs [1792-1863] és Fidler Antal (pecsét, érmek) metszete)
A Sárkányrend jelvénye Zsigmond király dísznyergén
Corvina címlapja, 1488, Beatrix királyné címere a Sárkányrenddel

Rendjel[szerkesztés]

A bárói rangú főúri tagok aranyból készült, keresztről függő sárkányt viseltek, a lovagi és köznemesi rangúak pedig csupán a sárkányt ábrázoló rendjelet viseltek.


A rend története[szerkesztés]

A rendet 1408. december 12-én hozta létre Budán Zsigmond király és felesége, Cillei Borbála királyné, valamint 24 világi főúr, akik az udvar báróiból és a magyar korona vazallusaiból kerültek ki.

Miután Zsigmond 1411-re stabilizálta a magyarországi helyzetét, lehetősége volt arra, hogy a külpolitikai céljaival foglalkozzon. Ennek keretén belül a Sárkányrendet is felhasználta ezen célok támogatására, a vele baráti viszonyban álló személyek és uralkodók kitüntetésére. A rend hamarosan rendkívül népszerűvé vált külföldön is. Már 1409. február 16-án Sopronban Vas Ernő és V. Albert hercegek vezetésével 23 stájer és osztrák főúr létrehozta a rend osztrák ágát. Ugyanebben az évben a tagok közé fogadták Hervoja bosnyák vajdát. Zsigmond itáliai tartózkodásai (1411-1412, 1433) során számos itáliai előkelő lett a rend tagja. 1431-ben Vlad, havasalföldi trónkövetelő (majd vajda) lett tag. „Dracul” mellékneve a rend sárkányos jelvényre utalhatott. 1416-ban Zsigmond Ferdinánd aragón királyt és fiait, valamint 30 aragón nemest, majd V. Henrik angol királyt, 1419-ben Erik dánt királyt fogadta a rend tagjai közé, 1429-ben pedig Vitold litván nagyhercegnek küldte meg a rend jelvényét. Az alapító levél értelmében a tagok közti viszályokat a rend bírái által kellett elsimítani Ennek megfelelően 1431-ben egy meisseni várgrófot és egy cseh nemest békítettek ki egymással.

Zsigmond halála után a rendjelet továbbra is adományozta a lánya, Erzsébet hercegnő.[1] A férje, Albert magyar a rendet nem a magyar, hanem a birodalmi kancellárián keresztül adományozta. 1438 december 23-án Boroszlóban felhatalmazta Alfonz burgosi püspököt, hogy „legfeljebb harminc nemes férfiúnak adhassa a sárkány jelvényét". 1439 július 10-én János lübecki püspök érdemeire való tekintettel, aki követe volt a bázeli zsinaton, ennek öccsét Schelen Brandet felveszi a sárkányos társaságba, s a keresztet is adományozza neki. 1439 június 22-én Budáról megküldi Norfolki János hercegnek jeles királyi társaságát, a felette elterjedő lángnyelves kereszttel és felhatalmazza, hogy a társaságba a felette való kereszttel még hat nemes embert felvehessen.[2]

A spanyol világutazó, Pero Tafur feljegyzéseiből, aki 1438-39-ben járt a mi térségünkben, arról értesülünk, hogy Velencében a templomba menet Zsigmond császár Sárkányrendjét viselte. Útközben többekkel találkozott, akik ugyancsak hordták a rendjelet. Boroszlóban tisztelgett Albert magyar király előtt, akitől három rendjelet is kapott: egy újabb magyar Sárkányrendet, az Albert által alapított osztrák Sasrendet és a cseh Kendőrendet. Bécsben Erzsébet királynéval is találkozott, s ebből az alkalomból tőle is megkapta a Sárkányrendet, mégpedig a királyné melléről, aki azt is közölte vele, hogy az adományozás joga csak őt illeti meg, mivel az apja rendjéről van szó.[3]

III. Frigyes 1452-ben a római császári koronázására utazva Ferrarában de Schilinis Jánost doktorrá és a sárkányos társaság tagjává avatta, valamint a Sárkányrendbe felvette Snardus János Ferencet is.[4] III. Frigyes császár (egyben önjelölt magyar király) Mátyással rivalizálva, tartotta életben a Sárkányrend osztrák, illetve magyar ágát.[5] 1455-ben V. László a firenzei Ricci nemzetségből való de Useppis de Sancto Geminiano Ferencet, a Sárkányrend tagját (In societate nostra draconica receptus) címerbővítésben részesíti. (Clipeus dracone, cruce rubea in dorso signato, cum pedibus quatuor ante et retro disjunctis et pennis quasi divisis ex utroque latere fuit circumdatus et circumflexus, cujus draconis os apertum et inter dentes albos lingua rubea extensa, rostro subacuto et auribus erectis videbatur, cujus draconis collum caude propria tripliciter circumdedit et circumflexit, cujusque caudae finis seu pars extrema erat erecta.)[6] Mátyás király 1460. augusztus 15-én Diósgyőrött a klisszai Thuskanygh András fiát, Gergelyt, dalmáciai nemest kinevezi belső udvarnokává és többi udvarnoka társaságába, lovagi jelvényekkel díszíti fel, lovaggá avatja és adja neki „a sárkány formáját a fölébe helyezett kereszttel, amelyet lovagtársaink, akik saját személyünk társaságát, bírják, ezen társaság jelvényéül viselni szoktak". Egyben kiveszi őt és testvérét Jánost, s összes birtokaikat az ország összes bíráinak hatósága alól.[7] Oláh Miklós formuláskönyve szerint (1513) a rendet valószínűleg még II. Ulászló is adományozta.[8] 1491. augusztus 16-án Miksa császár a nürnbergi tanácsnak több ékszert adott zálogba, köztük egy különösen díszes sárkányt is, alighanem a Sárkányrend jelvényét.

Nagyapja, Vas Ernő herceg a rend alapítását követő évben huszonnégy társával együtt nyert felvételt.[9] Ennek hátterében a három osztrák herceg (Ernő, Lipót és Frigyes) vitájába a kiskorú (V.) Albert herceg (a későbbi Albert magyar király) fölött, melynek eldöntésére a felek 1408. október 7-én Zsigmond királyt kérték fel. Annak érdekében, hogy az ítélete megtámadhatatlan legyen, Zsigmond úgy vélte, hogy az Ernő által az osztrák főurakkal létrehozott szövetség tagjainak is garanciát kell nyújtaniuk, hogy a döntést nem fogják megtámadni. Ezt pedig úgy látta elérhetőnek, ha Ernő és szövetségesei belépnek a Sárkányrendbe. Mivel azonban nem szerette volna, ha az osztrák befolyás a rendben ilyen módon túlságosan megnövekedne, Sopronban egy párhuzamos sárkányos szövetséget alapított, részben Ernő főúri ellenfeleinek a bevonásával, melyben az osztrák társaság korlátlan autonómiája mellett, a magyar sárkányos társaságnak biztosított túlsúlyt a döntés jogát illetően, kivéve két esetet: 1. ha a viszályban csakis osztrákok és alattvalók állnak szemben egymással, és 2. ha az osztrák sárkányos társaság valamelyik tagja Ernő herceg beleegyezésével kezdene háborút. Ezen megkötésekkel alakult meg a bírói ítélet meghozatala előtt, 1409. február 16-án Sopronban Ernő herceg vezetése mellett 24 osztrák világi főúr részvételével és az érdekelt Albert bevonásával az osztrák sárkányos szövetség, melyet Ernő a „maga társaságának" nevezett s vele szemben a Zsigmond-félét az „ő társaságának". A sárkányos szövetségbe való belépésről, illetve felvételről mindkét fél oklevelet állított ki.[10]Később azonban nincs nyoma az osztrák sárkányos társaság működésének, illetve ez az 1409. 2. 16-i oklevélkiadás lett a Szalamandrarend (Salamander-Orden) (újra)alapító levele,[11] de ténylegesen ez sem működött. A tagjai a síremlékeiken a Sárkányrend jelvényét viselik. Az első nyomai 1386-ban vagy inkább 1393-ban bukkannak fel, majd feledésbe ment és 1454-1463 között rövid ideig feléledt. A többi osztrák rendhez hasonlóan (Zopf-Orden, Adler-Orden, Orden Albrechts VI) azonban ez sem volt túlságosan hosszú életű. A rendjele ennek is vékony, megnyúlt testű, négylábú, kutya (vagy sárkány) fejű, hosszú (néha rövid) bojtos farkú állat,[12] mely a Sárkányrendhez hasonlóan körbe tekeredik. Talán innen származnak azok a (középkori és újkori) félreértések is, melyek szerint Zsigmond király a magyar Sárkányrend mellett később egy birodalmi Sárkányrendet is alapított.

Zsigmond halálával tehát a Sárkányrend nem szűnt meg. Albert és Erzsébet, talán V. László, majd Mátyás és III. Frigyes is adományozta, és valószínűleg II. Ulászló is élt ezzel a lehetőséggel. Az 1480-as években indulhatott meg a rendnek a királytól független, főnemesi társasággá való alakulása. A kezdeményezés élén valószínűleg a Báthori család állhatott.[13] Ezért találjuk meg a Sárkányrend jelvényét a főúri síremlékek címerpajzsai köré tekeredve még a 16-17. században is. A jelvény megtalálható Bocskai István és Báthori Gábor erdélyi fejedelem pénzein, a Bocskaiak által letelepített hajdúk címerében, valamint több más neves magyar család címerpajzsa körül (Károlyi, Kállay, Balassa, közte Balassa Ferenc, dalmát-horvát-szlavón bán 1788-as nagypecsétjén, Batthyány Boldizsár, Dobó István, Istvánffy Miklós, Nadányi Mihály, Sárkány János (?), címerében)[1].

Képfeliratok Grünenberg címerkönyvénem[szerkesztés]

"A mű XIX. lapján jobbra Magyarország czímere, s mellette balra a II. ábra szerinti Sárkány-rend látható, következő eredeti ismertetéssel: «Der Kung von Ungarn ist och der gesalbten Kung einer, und sind die Würm sei Gesellschaft, so da gezaichnet stan», azaz «A magyarok királya szintén a felkent királyok egyike, s az itt ábrázolt féreg az ő társulatát jelképezi». (...)

Grünenberg czímerkönyve szerint tehát, mely 1483-ban jelenvén meg, bizonyára igen fontos kútfőnek tekintendő, a II. ábra mutatná magyarhoni Sárkány-rendünk jelvényét, és ez csakugyan megfelel azon leirásnak, melyet az alapító-levélben olvashatunk, úgy hogy annak hitelességében alig lehet kétkednünk. (...)

Ettől úgy a sárkány, valamint az azon látható kereszt alakjára nézve némileg különbözik az I. sz. rendjelvény, a főkülönbség azonban a feliratban áll, mely a mi rendünkön nem látható, s mely így hangzik: «O quam misericors est Deus, iustus et paciens». Ezen rendjelvényre tehát illenék azon leirás, melyet Windeck Eberhard, Zsigmond király udvarnoka művéből ismerünk, s mely Freyberg báró szíves közlése szerint így hangzik: «Das was ein lindwurmb der hinge an einem Creuze, mit der Dewise: «O quam misericors est Deus, iustus et pius» (az ábrán iustus et paciens) «die vollen Ordensinsignien, Lindwurm und Kreuz verlieh der Kaiser nur an 24 Personen, den Lindwurm (Drachen) ohne das Kreuz aber in allen Landen. Do worent aber nit mer denn vir und zwanzig die das Kreuze und den Wurm mit Im trugen, In allen Landen er In geben hatte one das Creuze». (...)

Ismerjük ugyanis Zsigmondnak Pozsonyban 1429-ben (tehát az állítólagos második alapítás után 11 évvel) kelt oklevelét, melylyel Wytold litván nagyherczeget és nejét a Sárkány-rend viselőivé avatja fel. ... Ezen 1429-iki okiratban egyébiránt Zsigmond a rendjelvény leirásánál a keresztet is említi, melyről a sárkány csüngött, mely körülmény az eredeti 1408-iki alapító-levélben ily világos formában kifejezve nincsen, s ezen adat a Grünenberg czímerkönyvében XIX. lapon látható II. számú rendjelvény ábrájának hitelességét csak emelheti. ... Zsigmond 1418-ban a konstanczi zsinat bevégeztével az azon részt vett fejedelmek és kitünőségeknek a fennforgó fontos és ünnepélyes alkalomból nagyobb számban, s rangjukhoz képest diszesebb kiállításban adományozta a rend jelvényeit, mely alkalommal járulhatott a kereszt diszítéséhez az «O quam misericors est Deus, iustus et paciens» felirat, melyhez az indító okot épen a zsinati tárgyalások és események szolgáltathatták, s a rendnek ez alkalommal való elterjedése adhatott okot az egykorú krónikásoknak azon feltevésre, hogy a rendet Zsigmond ekkor, t. i. 1418-ban alapította volna.

Érdekesnek tartom még felemlíteni báró Freyberg Ernő idézetét Iselin munkájából a rendviseletre nézve, a közlő úr azon észrevételével, hogy a nevezett szerző közleményei nem mindig megbizhatók. Iselin Kristóf Jakab tehát (Neuvermehrtes hist. geogr. allg. Lexicon. Basel 1729) hivatkozva bizonyos Favin-Aschmole Gryphius szerzőre, ezeket írja: «A sárkány-lovagok ünnepnapokon skarlátszínű köpenyt viseltek, e mellett (danebe) zöld selyem köpenykén kettős arany lánczot, melyről egy feldöntött sárkány törött szárnyakkal függött különféle színekben. Ezen rend alapítója halálával hanyatlásnak indult».

Ezen adatokkal szemben a rendjelvénynek s viseletnek azon ábrázolása, melyet a «Magyarország s Erdély» czímű képes műből ismerünk Bonnan nyomán, hitelesnek nem tekinthető."

(BERZEVICZY EDMUND: Adalék a Sárkány-rend ismertetéséhez. Turul, 1893/2. 94-)



194 der kung von ungern ist och der gesalbten kung ainer und sind die wurm sin hoe
38n1 geselschaft so da gezaichnet stond

1 GA barruly 193
crown AX AG ostrich's head cr. biting horseshoe betw 2 ostrich 19r1
Ancient arms of the kings of Hungary of the Arpad dynasty, r.997-1301. On the page are displayed the ancient and the newer arms of the kingdom of Hungary [194, 195] in courtoisie and with a common

crest. On each side of this are the star and the dragon emblem of the Order of the Dragon instituted 1418 by Sigismund of Luxembourg (d.1437), king & emperor HRR 1411 & king of Hungary 1387. On a small shield between the arms of Hungary are the arms of the Hundyanisch family [196] and at the bottom that of Bosnia [198]. At the bottom a text reads: "die hopstat in ungern ist offen", that is Buda or Budapest. Sokop S 71; Sieb 1.1.4: 93; ZUR:26; LYN:317; ETO:876; BHM:5; WIN:594; ING:112; URF:2693; WJ:65; RUG:9;

195.. hoe

1 G AV cross patriarchal on mount
The newer arms of Hungary, later qtd with the Arpad or ancient arms. BHM:3259; UFF:2;

KCR:298; VRN:819; ING:114*; STU:8*; RUG:14* (variants); MIL:25*; DWF:31*; KCR:566*; NAV:1258* (variants); RUG:171* (qtd);

196.. hoe

1 O S G corbie holding gem-ring
Arms of the Hunyadi family, for the regent 1446-1452 Johannes Hunyadi and for Mathias Corvinius

king of Hungary (r.1458-1490). The bird is a raven, canting on the family name. Sieb 33/4.15.1:252+443 + 2/1.1.4:96 + 34/4.12:91 SiBü , a.o. SGH:707*; RUG:1193* (bird close);

197 das kungkrich von wossen gehört under den kung von ungern

bend, man cr. holding sword; = ;= {GA, AGN}
Arms attributed to Bosnia in the chronicle by Ulrich Richental of the Church Council at Konstanz

1414-1418, of which the first manuscript was probably finished around 1425. The attribution was to Anne, queen of Bosnia, with the legend "Die hochgeborn frow Ann küngin und frow zu wosse. Dz küngrich des mecenteil im hand der hertzog von Ratzen und de venidier und ist den mertail haindensch" (KCR:574). Maria, queen of Hungary and wife of emperor Sigismund, was daughter of Louis I 'le grand' d'Anjou king of Hungary (d.1382) and Elisabeth, daughter of Stefan Kotromanic the Ban of Bosnia. There is a royal crown upon the shield. Malyusz KS 12-15; MIL:111*; KCR:171*; DWF:32*; VRN:823*; RUG:34*; CHA:1036*

(Steen Clemmensen: Conrad Grünenberg’s Wappenbuch. Berlin-Dahlem, Geheime Staats Archiv Preusssicher Kulturbesitz VIII. HA Siegel, Wappen, Genealogie; II.Heraldische und Genealogische Sammlungen, Nr.21. München, Bayerische Staats Bibliothek, Codex Germaniae Monaciensis 145. facsimile R. Stillfried & A.M. Hildebrand, 1875-1883. facsimile M. Grinberg, 2005 85-86- l. [2])

Irodalom[szerkesztés]

http://www.sanktgeorg.net/content/sarkanyrend-kiallitas-2006-der-drachenorden-ausstellung-2006-la-orden-del-dragon-exposicion

http://misc.bibl.u-szeged.hu/23031/1/08660_001-069.pdf -- rendszabály 14-20.

https://books.google.sk/books?isbn=9630230801 -- rendszabály II. 49-53.

https://archives.hungaricana.hu/hu/charters/99835/?list=eyJxdWVyeSI6ICI5NDcwIn0 -- a Sárkányrend eredeti alapító levele? DL 9470

http://real.mtak.hu/31199/1/Lovei_tanulm_SZIR.pdf

Lásd még[szerkesztés]

  1. Kovács Éva: A gótikus ronde-bosse zománc a budai udvarban. Művészettörténeti Értesítő, 31, 1982/2. 92.
  2. Baranyai Béla: Zsigmond király úgynevezett Sárkány-rendje. Budapest 1926. 67-69.[Különnyomat a Századok 1926. évfolyamából][3]
  3. Kovács Éva 92-93.
  4. Baranyai 1926. 68.
  5. Kovács Éva 92-93.
  6. [Franz Paul Smitmer:] Über den Drachen-Orden. In: Jahrbuch der k.k. heraldischen Gesellschaft Adler, N.F. 5/6. 1895. 66.[4]
  7. Baranyai 68-69.
  8.  Oláh Miklós formuláskönyve. Jászói prépostság könyvtára. Kézirat 78: MNL OL, DF 282621.[5]; Lővei Pál: Uralkodói lovagrendek a középkori Magyarországon: a Szent György Rend és a Sárkányrend. In: Szent István lovagjai. A legrangosabb magyar kitüntetés 250 éve. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 2014. 17.[6]
  9. Kovács Éva 92-93.
  10. Baranyai 32-34.
  11. Igor Graus: Rád Draka a jeho insígnie. Vojenská história. 2006/4. 4–5.
  12. D'ajd Boulton avagy D'Arcy Jonathan Dacre Boulton: The Knights of the Crown: The Monarchical Orders of Knighthood in Later Medieval Europe (1325–1520). Woodbridge-New York. 2000. 342-343.
  13. Lővei Pál: Uralkodói lovagrendek a középkorban, különös tekintettel Zsigmond Sárkányrendjére. In: Sigismundus. Rex et imperator. Művészet és kultúra Luxemburgi Zsigmond korában 1387-1437. Kiállítási katalógus. Szerk.: Takács Imre. Budapest, 2006. 251–263.