Ugrás a tartalomhoz

Heraldikai lexikon/Pelikán

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

Névváltozatok:

fiait vérével etető pelikán, fészkében ülő három fiát mellének vérével tápláló pelikán (Sváby Frigyes Turul 1889/3. 124.), pellikán saját szivét mardosva mellette levő két kis fiát vérével itatja (Jakab-Szádeczky 1901. 340.), Pelikán (pelicanus, pelican, Pelikan) (Bárczay. 148), gavia: gö́dény (Pápai/Bod 289.), gavia: gö́dény (uo. 289.), pelecanus: Égyiptomi madár, melly a' kigyótól meg-öletett fiatskáit önnön maga vérével meg-híntvén meg-éleſzti, és eleveniti, Pelikán madár (uo. 450.), platea: pelikán-madár (uo. 473.), pſittacus: publikán madár (uo. 506.)

la: pelicanus, honocrotalus


Rövidítések:

1474 MÁJUS 27. BUDA. MÁTYÁS KIRÁLY MÉREI TAMÁS DEÁKNAK ÉS ROKONAINAK CZÍMERT ÁD. (Arcanum, DVD)

1447. OKTÓBER 13. TEMESVÁR. HUNYADI JÁNOS KORMÁNYZÓ POGÁNY MIKLÓS TORDAI POLGÁRNAK CZÍMERT ÁD. (Arcanum DVD)


A pelikán ábrázolásmódja a heraldikába és azon kívül nagyon egységes. Az anyapelikánt ábrázolja, amint a halott, vagy az éppen feltámadó fiókái fölött áll, a nyakát kecsesen meggörbíti, a csőrével feltépi a mellét és a vérével eteti a fiókáit. Ezt az ábrázolásmódot "kegyes pelikánnak" (en: pelican in her piety) is nevezik. Bárczay szerint (148.) "rendesen, melléből patakzó vérével, kölkeit etetve ábrázoltatik, mint a Batthyány czímerben (402. ábra)."

A bestiáriumok szerint amikor a fiókák növekszenek a fészekben, a csőrükkel elkezdik bökdöksni a szüleik arcát. Noha a pelikán nagyon szereti a fiókáit, de ő is bökdösni kezdi, és ezzel megöli őket. Három nap múlva az anya feltépi az oldalát vagy a mellét és a vérét rácsöpögteti a halott fiókákra, amivel feltámasztja őket. Egyes leírások szerint a hím pelikán öli meg és támasztja fel őket. A pelikánok Egyiptomban élnek és kétféle létezik. Az egyik fajta a vízen él és megeszi a mérges állatokat, mint a korokodilokat és a gyíkokat. A másik fajtának (onocrotalus) hosszú nyaka és csőre van, ha iszik, a szamárhoz hasonló a hangja. Egyesek szerint a két fajtát úgy lehet megkülönböztetni, hogy az egyik a vízen él és halakat eszik, a másik pedig a szigeteken él és a piszkos állatokat eszi meg. A plikánnak telhetetlen étvágya van. Mivel a gyomra nem tudja sokáig megtartani az ételt, azonnal megemészti.

A pelikán Jézus jelképe, aki a vérét ontotta, hogy megváltson minket. Plinius szerint (1. század, 10. könyv, 66.) a pelikánoknak van egy második gyomruk a torkukban, amelyben a telhetetlen állatok ételt tartanak, hogy növeljék a terjedelmét. Később innen ezt a valódi gyomrukba helysezik át.

Sevillai Izidor szerint (7. sz., Etimológiák, 12. könyv, 7:26, 32) a pelikán egyiptomi madár, amely magányosan él a Níluson. Némileg kételkedik abban, hogy megöli a fiókáit és három napig bánkódik utánuk, majd felsérti a testét, vért csöpögtet rájuk és feltámasztja őket. A görög onocrotalos név a hosszú csőre miatt van. Két fajtájuk van, egy vízi és egy magányos.

Guillaume le Clerc szerint (13. sz., Bestiaire) a pelikán gyönyörű madár, mely a Nílus mentén él. Két fajtájuk van, az egyik a folyókon él és csak halakat eszik, a másik a sivatagban él és csak rovarokat és férgeket eszik. Nagyon szereti a kicsinyeit. Amikor a fiókák kikelnek, teljesen a táplálásuknak szenteli magát, de a fiatalok háltlanok és amint önellátoók lesznek, az apjuk arcát böködik, aki dühében megöli őket. A harmadik napon a szomorúságtól meindítva feltépi az oldalát és a vérével feltámasztja a kicsnyit.

Bartholomaeus Anglicus szerint (13. sz., De proprietatibus rerum, 12. könyv) a pelikán egyiptomi állat, mely a Nílus-menti sivatagban él. Csak a vízből szerzi a táplálékát, melyet a lábával tesz a szájába. rajta kívül csak a papagáj eszik ugyanúgy. Nagyon szereti a kicsinyeit, akik a szüleiket a fejükön bökdösik, mire az anyjuk megöli őket. A harmadik napon az anyjuk felsérti az oldalát, a vérét rájuk csöpögteti és feltámasztja őket. Jacobus de Vitriaco mester könyve szerint a keleti csodákról egy kígyó gyűlölte a pelikánt, és amikor az anya elszállt a fészekből, hogy táplálkozzon, a kígyó felmászott a fára és a mérgével megölte a fiókákat. Amikor az anya visszatért, három napig szomorkodott a fiókáin, majd feltépte a mellét és vért csöpögtetett rájuk. Amikor felnőttek, hálából ők is táplálták az anyjukat, amikor megbetegedett.


http://mek.oszk.hu/05800/05842/html/5kotet/

https://hu.wikibooks.org/wiki/C%C3%ADmerhat%C3%A1roz%C3%B3/Petky_c%C3%ADmer

https://hu.wikibooks.org/wiki/C%C3%ADmerhat%C3%A1roz%C3%B3/Pog%C3%A1ny_c%C3%ADmer

112.