Heraldikai lexikon/Oklevél

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Névváltozatok:

diploma: függö́ petsétes levél (Pápai/Bod 211.)


Rövidítések:

Az oklevél Szentpétery Imre szerint „olyan, magában álló s befejezett jellegű irat, amelynek lényege valamely jogi jelentőségű ténynek nyilvánítása, (bár mellesleg egyebeket is tartalmazhat); eredeti rendeltetése, hogy a tárgyául szolgáló jogi ténynek bizonyságául szolgáljon; és amely az erre nézve szabály vagy szokás által meghatározott (bár helyenkint, koronkint és a tárgy szerint módosuló) külső és belső formák közt van kiállítva”.

Borsa Iván szerint "Maga Szentpétery is hajlandó ezt a szűk értelmezést bővíteni és az oklevelek közé sorolni az uralkodónak, a hatóságoknak és az alattvalóknak egymással való érintkezéséből származó, jogi vagy kormányzati tárgyú rendeleteit, és a jogügyleteket előkészítő, vagy azok elintézéséről szóló egyéb iratokat is, ha azok okleveles formák közt vannak kiállítva. De akár szűken, akár tágabban értelmezzük az oklevél jelentését, semmiképpen sem juthatunk el oda, hogy oklevélnek nevezzük egy korszak teljes levéltári anyagát, hisz az idézett definícióból is világos, hogy az oklevél fogalma nincs korhoz kötve." A levéltári anyag korábbi rendezői minden Mohács előtti iratot, a szorosabb értelemben vett okleveleket éppúgy, mint a mandátumokat, jelentéseket, missiliseket, számadásokat, fogalmazványokat és tisztázatokat, eredetieket és másolatokat egyaránt besorolták az oklevélgyűjteménybe, amiből az idők folyamán Borsa szerint komoly félreértések származtak. Az Országos Levéltár gyakorlata nyomán általánossá vált a magyar levéltári szóhasználatban az, hogy oklevél alatt elsősorban (ha ugyan nem kizárólag) Mohács előtti iratokat, okleveleket, missiliseket, számadásokat stb. értenek, a Mohács utáni okleveleket pedig inkább valamelyik oklevélfaj nevével illetik (pl. privilégium, pátens).

Különbség van az oklevél fogalmának magyar és külföldi értelmezését illetően is. Magyarországon oklevélnek tekintenek minden (középkori) iratot, mely a Mohácsi csata napját (1526. aug. 29.) megelőzően kelt, az irattípustól függetlenül, ha nem könyv jellegű iratról van szó. Külföldön ezzel szemben csak az oklevéltani (diplomatikai) értelemben vett okleveleket jelenti, tehát jogi jelentőségű tényről szóló, meghatározott forma szerint kiállított írásos bizonyítvány. Jellemzően 1 lapból áll, amely esetenként igen nagy méretű. Az újkorban könyv formátumban is készítették, különösen a díszes kiváltságleveleket.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Borsa Iván: A Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára. I. A gyűjtemény kialakulása. Levéltári Közlemények 40 (1969) 289-290.

http://doktori.btk.elte.hu/hist/bilkei/diss.pdf


Az Országos Levéltár honlapján keresztül elérhető DL-DF adatbázis az oklevelek fényképeivel együtt. (Collectio Hungarica Diplomatica. [Szerk. Rácz György.] http://mol.arcanum.hu/dldf

http://lexikon.katolikus.hu/O/oklev%C3%A9l.html