Heraldikai lexikon/Nyaklánc

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A bajor királyi ház címere. A pajzs alatt láncon a Hubertus Rend, a Szent György Házi Lovagrend, a Katonai Miksa József Rend és a Bajor Korona Érdemrend keresztje

Névváltozatok:
nyakperecz (Csoma-Csergheő ArchÉrt. 1884/4. 298.[1]), függő (Takáts Sándor ArchÉrt. 1902. 124.[2]), boncsok (M. nyelvtört. I. 280., TESz. I. 339.), láncz (Nagy Iván X. 547.), kaláris (TESz. II. 321.), kösöntyű (TESz. II. 623.), örv <'nyakba tett, nyakon hordott dísz, ékesség', majd 'nyakba tett jelvény, funkciót, tisztséget jelző dísz, fémgallér'> (TESz. III. 38-39.), nyakörv; kösöntyű 1395 k.: "Monile: kezentheu" [Beszt. Szj. 615.] <nyaklánc, karkötő, csat mint ékszer> (TESz. II. 623.), nyakló (1786) <nyakba, vállra vetett széles szalag, stóla> (TESz. II. 1032.), pendens, pendulus: függö́, tsüggö́ (Pápai/Bod 451.)

"Egy eöreg aranyas ezwst nyakba wetw mynd bonchokokwal egetembe" [Régi magyar nyelvemlékek. Szerk. Döbrentei Gábor. II. 199.], "Hozanac bonczokokat, ezeustes sisakokat" [Heltai Gáspár: Cancionale, azaz históriás énekes könyv. Kolozsvár 1574. 136.], "Egy ló nyakára való boncziok, gombos" [Radvánszky J.: Magyar Családélet és háztartás. II. 264.], "Hagiok neky egj ezüstös szabiat, egj nyakbavetőt, egj bonchokot" [Radvánszky III. 147.], "Melyén tizenkét rétű zomántzos tsengő bontsok" [Faludi Ferenc: Téli Éjszakák. Pozsony 1787. 638.]
Rövidítések

A nyaklánc viszonylag ritka címerkép a heraldikában. Főként mellék-címerképként fordul elő emberek és állatok nyakán. A címerleírásban ilyenkor a "nyakláncos" (de: behalsbandet) kifejezés szerepel. Ha a nyaklánc eltérő színű, mint a címerállat, egyes heraldikai rendszerekben ezt is külön kifejezik és a "nyakláncú" (de: halsberingt) fogalmat használják (pl. arany nyakláncú vörös oroszlán). Díszes nyakláncon viselik a különféle rendjelek nagykeresztjeit is.

Az angol heraldika heraldika egyik jellegzetessége, hogy a pajzstartók és címerállatok nyakán lánc helyett korona látható (de: halsbekrönt). A tornasisak nyakrészén szinte mindig látható a nyaklánc, melyet monilénak neveznek.

A késő középkorban és a kora újkorban az ékszerek kedvelt díszítése volt a rezgő tű (acus tremula, Zitternadl 125.). A tű végén egy hengeresen feltekert vékony dróton ékítmény függött, mely ékszerek díszítésére szolgált. Ez a legkisebb mozgásra is rezegni kezdett. Ma már nem használják ezt a díszítési módot, de korábban a nemesség körében kedveltek voltak az ilyen ékszerek. Így pl. gróf Nádasdy Ferenc (1605-1667) sárvári kincstárának leírásában 40 fölötti kisebb-nagyobb gyémánttal és rubinnal díszített rezgő tű szerepel. A német irodalmi felvilágosodás, Sturm und Drang (1770-es évek) mozgalmában a rezgő tű (Zitternadel) a (nagy)polgárság kedvelt díszítményeként fordul elő.

Lásd még[szerkesztés]

bilincs, monile, szalag, lánc