Heraldikai lexikon/Naprózsa

Honfoglalás kori gyűrű Rád-Kishegyről

Felsőszentkirályi kun öv

Névváltozatok:
szellőrózsa (Jelk. 237.), négyzetcsillag (Jelk. 191.), hatlevelű rozetta (125 év 62.), hatszirmú virág (Patay ArchÉrt. 1957. 62.[1])
Rövidítések

Naprózsa, általában hatszirmú virágforma, mely sokszor körbe van foglalva. Gyakran fordul elő a népművészeti alkotásokon, megtalálható a gömöri és erdélyi temetők fejfáin stb. Nyolcágú változatai előfordulnak a pjánobori kultúrában, a bahmutyinói kultúrában, négyágú változata a kora-avarkori leletekben, hatszirmú formája megvan a késő-avarkori leletekben, valamint egy nagymorva korabeli gombon. Hatlevelű formája megvan egy 5. századi ókeresztény oltárkorláton, mely Székesfehéron került elő, továbbá előfordul a középkori muzulmán pajzsokojn is, ami arra utal, hogy erdetileg univerzális jelkép lehetett.

A heraldikához a felsőszentkirályi kun sírból előkerült öv díszei kapcsolják. Ennek aranyozott ezüstből készült naprózsás veretei között számos kettős liliomveret valamint, címeres pajzsveret is megtalálható. Ezek heraldikai motívumai nagyon érdekes mesteralakos ábrázolások. Egyesek a 13. század végére datálják, mások a 14. század közepére. Nem zárható ki, hogy viselője valamilyen angol kapcsolatokkal is rendelkezett mert az egyik típusú pajzsvereten pólya fölött szarufa van, mely az angol heraldikára jellemző kompozíció, Magyarországon ismeretlen a 13-14. században és később is.