Heraldikai lexikon/Növekvő

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Jump to navigation Jump to search

Névváltozatok:
növekvő alakban (Kempelen II. 163.), emelkedik ki (Nagy X. 491.), kiemelkedő (Nagy V. 286., Thaly K. VasÚjs. 1867/18. 215., Halaváts Gyula ArchÉrt. 1907. 211. [1])), féltesttel (Nagy VI. 282.), félig kinyuló (növekvő) (Nagy IV. 28.), félalak, derékon alul el van metszve (Éber László ArchÉrt. 1902. 387., 388.[2]), növő (Nagy I. 101.), növő helyzetben (Nagy 471.), növekvőben van (Nagy X. 100.), kiemelkedőleg (Gudenus I. 217.), kinövőleg (Gudenus I. 330), növekvő alakban (Kempelen, a Forgon családnál), növekvőleg (Gudenus I. 21.), kinőve (Gudenus I. 484.), emelkedik (Gudenus I. 387.), kinövő (Reiszig-Hont, 439. [3], SZABOLCS VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI. Irta dr. ifj. Reiszig Ede, revid. Csoma József. In: MAGYARORSZÁG VÁRMEGYÉI ÉS VÁROSAI. SZABOLCS VÁRMEGYE. 527.), derékből (Mo. címeres könyve 28.[4]), övig kiemelkedő (Kőszeghy-Borovszky 438.[5]), koronából kinövő 625., koronából kiugró 629. (Borovszki-Baranyai [6]), koronából fellépő (Alapi Gyula ArchÉrt. 1914. 132.[7])

fr: naissant, de: wachsend, hervorwachsend, cs: vyrůstající, rostoucí, la: meditulliotenus

Előtörő: térden fölül érő (Gudenus I. 484.), kiemelkedik (Nagy VII. 242.), combjainak tövéig látható (Nagy IX. 263.), térdig kiemelkedő (Forgon 223.), térden fölül érő (Gudenus I. 484.), kitörő

de:aufwachsend, hervorwachsend, cs: vyskakující

Előbukkanó: kinől (Nagy VII. 241.), kinövő (Nagy VII. 329.), félig (Nagy VII. 232.), derékig látható (Nagy X. 54.), előtűnő

fr: issant, cs: vyrážející, zvedající se

Előtűnő: a [jobb] pajzsszélből kijövő [páncélos kar] (Gudenus I. 293.)

fr: issant, de: hervorgehend
Rövidítések

Címerhatározó/Zuhodoli címer

Növekvő, olyan póz, amikor a címerkép (általában állat vagy ember, a leggyakrabban oroszlán) teljes alakja csak a köldöktől felfelé látható, azaz testének csak a felét ábrázolják. A címerkép előtűnhet az osztóvonalból, mesteralakból, címerképből (a leggyakrabban koronából), sisakból. Ez a leggyakoribb póz a magyar és a közép-európai címerművészetben. Nagyon gyakran fordul elő a sisakdászen, koronából növekvőn. A régi német heraldikában a növekvő állatot hibásan „nyaknak” (Hals) is nevezték, valamint egyes heraldikusok a pajzs oldalából előtűnő címerképeket is növekvőnek hívták. A (régi) magyar heraldikában a növekvő és változatainak nevezéktana rendkívül kusza. A növekvő másféle definíciója (Áldásy 17.) szerint növekvő, ha a test nagy része látható, és van olyan helytelen meghatározás is, mely szerint a csak a test harmada látható. Forgonnál – és más régi heraldikusoknál – pedig minden olyan címerkép növekvő, melynek nem látható a teljes teste, sőt Forgon növekvőnek írta le a Kossuth család címerének ágaskodó kosát is, noha az teljes alakjában látható. Nála ez valószínűleg az ágaskodó póz szinonímája is volt. Nagy Ivánnál néha (III. 333.) növekvő a „derékról kezdve felemelkedő”. Egyes címerállatok növekvő pózának leírására esetenként másféle kifejezéseket is használnak. Pl. (a br. Fejérváry család címerében) „a középvonalból kétfejű sas szárnyal ki” (Gudenus I. 387.); a Bakócz család esetében pedig: „A czímer egy vért, fél-kerékből növő szarvassal; mely bár ősinek mondatik, a tan szabályai szerint a romjaiból emelkedő családot jelvényezi” (Nagy I. 101.).

A fél (de: halb), mint pl. a fél kerék, a fél sas stb. a növekvőtől abban különbözik, hogy a fél címerkép mindig a mező közepén helyezkedik el, a növekvő pedig máshonnan nől ki. A fél elsősorban egy vízszintes vágással létrejövő csonka címerkép, ezért vágottnak is nevezhető (vágott kerék, vágott sas), míg a függőleges osztóvonallal létrejövő címerábra a hasított (pl. hasított kerék, hasított sas), a harántos vágással létrejövő a szelt (kerék, sas), a balharántos vágással létrejövő a balharántosan szelt (kerék, sas) stb. Az efféle ábrázolásmódot azonban nem szabad összetéveszteni a felezett címerképekkel (de: halbierten Figuren), melyek megfelezése a címeregyesítés következménye.

A növekvő póznak különféle változatai lehetségesek.

Előtörő (térdkép: Hóman M. pénztört., 1916. 245.), olyan póz, amikor a címerkép testének a térdtől felfelé eső része, azaz kétharmada látható. (Más definíció szerint [Áldásy 27.] kinövő, ha az emberi alak fele vagy több látható, illetve koronából emelkedik ki [Uo.].) Ilyenkor a teljes felső- vagy elsőtest látható. Az embereknél ez általában lefelé a csípőig vagy a térdig, az állatoknál az altestig terjed. Az oroszlánoknál általában az elsőtest nagy részét ábrázolják, amikor a háton a farok töve is látható. Az előtörő póz főként a sisakdíszeken fordul elő.

Előbukkanó, olyan póz, amikor a címerkép (címerállat) felső- vagy elsőtestének csak a melltől felfelé terjedő része, azaz egyharmada látható. Más definíció szerint (Áldásy 27.) a testnek csak kevesebb mint a fele látszik. Egyik változatának tekinthető az előtűnő póz is.

Előtűnő, olyan címerkép, mely elülső testével a pajzs oldalából, esetleg alsó sarkából egy osztóvonalból vagy egy mesteralak oldalából tűnik elő (és félig látszik). Ha a címerképet (címerállatot) mozgásban ábrázolják, a címerleírásban az előugró (de: hervorrennend, hervorspringend) megnevezést lehet használni. Az efféle címerállat gyakran felhőből, bozótból, házból, falból stb. ugrik elő. Felhőből tűnhet elő pl. egy kar is, mint Tinódi Lantos Sebestyén címerében a lantot tartó kar. Ezt kinyúlónak lehet nevezni. Előtűnőnek lehet nevezni továbbá a pajzs valamelyik felső sarkából kibukkanó napot, szelet, és az ugyanonnan (felhőből) kibukkanó címerképet is.

Kibukkanó (de: hervorbrechend, hervorschauend), olyan címerkép (címerállat), mely a pajzs aljából vagy (alsó) sarkából vagy egy (alsó) osztóvonalból testének (teljes alakjának) csak egy kis részével mintegy kikémlelve bukkan elő. Ide sorolhatók az előtűnő póz egyes változatai is, amikor a címerkép a pajzs valamelyik sarkából tűnik elő.

Az eltűnő (de: in den Außenrand verschwindend), avagy a pajzsszéleken eltűnő olyan póz, amikor a fél címerábrák a pajzs vagy a mező mindkét szélén közvetlenül a pajzs külső peremén állnak.