Heraldikai lexikon/Névtan

Névváltozatok:

adſcitum cognomen: magának tsinált név, nevezés (Pápai/Bod 22.), anagramma: valakinek nevébö́l tsinált új ſzó, reá irás, vers (uo. 46.), prænomen: elö́l-járó név, kereſzt név (uo. 486.), cognomen: vezeték név, melly az atyáról ſzokott lenne (uo. 665.)

Rövidítések:

A 18. században az alsóbb néprétegekben még nem állandósultak a családnevek. Az armalisták egy részénél is gyakori eset, hogy az újonnan nemességet szerző család két vagy több vezetéknéven is szerepel, ami sok problémát okozhatott a nemességigazolás során. A névváltozásnak számos oka lehetett. Így például a Pap néven ismert Nemes család nevének megváltoztatására a tanúk a nemességvizsgálatkor azt hozták fel, hogy „miólta az török Várad környékére kapdosott ki, váltosztatták el neveket Pap nevezetre, minthogy az nemes ember nevezetet az török nem szerette hallani is”. Egy másik Pap család felmenőit korábban Padúcznak hívták, de több tanú állítása szerint is „papsági renden volt, arrul ragadott reájuk az Pap név”. A Pap néven nemességet szerzett másik család egyik leszármazójára állítólag a mostohaapja után ragadt rá a Kardos név, így a tanúvallomásokban is Kardos Pap néven emlegették. Az Egeressy névre kiállított armális tulajdonosairól a nemességigazolásnál valló egyik tanú azt mondta, hogy „elejek … néhai Egeressy István Királynak is hívattatott”, ezt megerősítette a família második armálisa is, később pedig az utódok már csak az Egeressy névvel éltek. Jellemző volt a mesterségnév családnévvé válása is. Így pl. Váradi Ferenc nagyapja csizmadia mester volt, „és azon mesterségrül örökké a maradékokra is egész eddig által jött azon Csizmadia nevezet”. Hasonló történt a Vizessi család esetében is, ahol Vizessi Ferenc még apjától örökölte családnevét, utóbb azonban Szatmárnémetibe ment mesterséget tanulni, ezután kezdték el Németinek nevezni. Az abonyi Borbély Pál fiai a Balogh családtól szereztek manumittáló levelet, majd 1717-ben armálist nyertek ezzel a névvel. Csakhogy idıközben Debrecenbe költöztek az anyjuk után, ahol mesterségtanulások helyszíne miatt, Borbély helyett már Kőrösinek is hívták őket, szakmájuk miatt azonban Kőrösi Szabó néven is említik őket, végül egyikük utódai a Borbély, másikuk leszármazottai a Kőrösi nevezettel éltek tovább. A Keresszegi Szabó család nemesi perében szereplő (gyanúsnak tűnő) névváltozás indoka a tanúk szerint az volt, hogy Bernát Kristóf „valamely csapszékbeli verekedés alkalmával gyilkosságba esvén, nevét és vallását elváltoztatva, előbb Bács vármegyében, utóbb Heves vármegyében, Egerben lappangott”. A vallomások szerint apja „Rácz-Fejértón történetből reá esmért is, reá nem lehetett venni, hogy előbbeni igaz nevét … ismét felvegye és több testvérjével együtt nemzettségek nemességének kikeresésében részt vegyen.” Ezen példák szerint a családneveknek az alacsonyabb társadalmi csoportoknál még a 18. században sem volt olyan nagy jelentősége, felcserélődésük a mindennapi élet okozta változásokat rögzítette. Blaskovics József is rámutatott, hogy az újvári ejáletben 1664-ben végrehajtott részletes török lakosság- és vagyonösszeírásban szereplő (mintegy 20 ezer) családnevek csak viszonylag kis része egyezik meg a későbbi anyakönyvi bejegyzésekkel.

Irodalom

Szálkai Tamás: Armálisok és armalisták a kora újkori Biharban. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár egyéni címeres nemeslevelei (1535-1811) és nemesi iratai alapján. Debrecen, 2010. 176-177. (PhD értekezés) [1] http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article,PArticleScreen.vm/id/45054

Blaskovics József: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. Pozsony, 1993. 48-47.