Heraldikai lexikon/Magyar István

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyar István, nagyjából 1384-1417 között a francia király, Berri, Burgundia és Orléans hercegeinek festője és műhímzője Párizsban; egyúttal a burgundi herceg kamarása. A Neve előfordul Etienne de Hongrie, Etienne le Hongre, Etienne Le Bièvre dit le Hongre, Stephano Hongrie, Steffain Unger alakban is.

Valószínűleg Nagy Lajos király halála (1382) után hagyta el Magyarországot és vándorolt (talán egy rövidebb idejű németországi, kölni tartózkodást beiktatva) a magyar Anjoukkal rokon francia király udvarába. A bőkezű burgundi herceg pompaszerető udvarában kitűnő állást nyert mint "varlet de chambre". 1390-ben Párizsban ő alkotta Touraine hercegnő (templomi) ruháinak műhímzését. 1394-ben Blois városában készített műhímzéseket az ottani kápolna számára. 1417-ben Orléans városi tanácsának megbízásából falfestményt készített 12 címer megfestésével. Elsősorban festő lehetett, ami kitűnik Fülöp burgundi hercegnek Párizs közelében, évszám nélkül november 15-én Köln városához írt leveléből. Ebben a herceg arról értesíti a várost, hogy a minap Magyar István belső szolgájának (nostra camere famulo Stephano Hongrie), hímzőjének (brodatori nostra) meghagyta, hogy oltárképet készítsen. A megkezdett képet azonban két legénye, Bernát hímző és Márton címerfestő orozva Kölnbe vitte. Ezért arra kéri a várost, hogy a segédeket hallgassa ki és folytassa le a vizsgálatot, hogy az igazság kiderüljön és a kár megtérüljön. Ugyanebben az ügyben írt német nyelvű levelet Kölnbe Magyar István (Steffain Unger) is a barátjának, Van Bumbel Vilmos hímzőnek, aki szintén ismerte a legényeket, minthogy Bernát egy időben nála lakott, azaz a szolgálatában állott. A tolvajlás pedig úgy esett, hogy Bernát gazdájától, Magyar Istvántól a képet kölcsön kérte lemásolás végett. A kölni városi tanács a két gyanúsítottat bezáratta és a vizsgálattal a címerfestők és címerhímzők egyesült céhét bízta meg. A legények azonban tagadtak, a céhbeliek pedig inkább a földijeiket pártolták, ellenben Magyar Istvánról nem sok jót mondanak (dat is eyn schalck) és kérik a legények szabadon bocsájtását. További adat az ügyet illetően nem áll rendelkezésre.

Magyar István német nyelvű (ripuriai, azaz rajnai dialektusban írt) levele miatt egyes német kutatók azt igyekeztek bizonyítani, hogy a családja magyarországi eredetű volt ugyan, de ő maga Kölnből származott. Mivel azonban őt a források következetesen magyarországinak mondják (Etienne le Hongrie, Stephano Hongrie, Steffain Unger) semmi okunk sincs annak feltételezésére, hogy ne lett volna magyar származású. A ripuriai dialektust az átmeneti németországi tartózkodása alatt is megtanulhatta (s nyilvánvaló, hogy a helyi dialektust tanulta meg, nem az akkor még nem is létező német irodalmi nyelvet) vagy a levelet egy németül tudó személlyel is megírathatta. Az 1384-1390. évi francia számadásokban a neve többször előfordul Etienne Bièvre, alias de Bièvre, dit le Hongres alakban. A Bièvre melléknevéből pedig az említett német kutató azt igyekezett kikalkulálni, hogy az eredeti német neve Steffain Bieber lehetett. Ebben az esetben viszont kevéssé érthető, hogy a német nyelvű levelében miért nevezte saját magát Steffain Ungernek. Pór Antal szerint a de Bivièvre melléknév inkább arra utal, hogy "Magyarországnak valamely hódságos vidékéről származott." A kölni céhek vizsgálóbiztosai is a legények, a saját földijeik pártját fogták az idegen Ungerrel szemben.

Irodalom[szerkesztés]

Pór Antal: Magyar festő és műhímző Párisban 1384-1417. Archaeologiai Értesítő 1901. 35-38.[1]