Heraldikai lexikon/Kutyabőr
A kutyabőr a címeres levél régies, köznyelvi elnevezése. Később néha kutyabőrnek hívták az egyetemi és a doktori oklevelet, valamint más ünnepélyes okleveleket is.
Névváltozatok:
nemesi kutyabőr, kutyalevél, diploma (Gudenus I. 29.), oklevél (Gudenus I. 30.), corrigia canina: kutya-bö́r (Pápai/Bod 168.)
en: sheepskin
Rövidítések
A nemesi oklevelek pergamenje simára kidolgozott állatbőr volt, leggyakrabban juh- vagy kecske és borjúbőr, néha esetleg kutyabőr. Gyakran úgy vélték, hogy a kutyabőr a pergamen és a nemesi levél „tréfás” megnevezése (mely idővel pejoratív értelmet is nyert), noha az elnevezés valószínűleg éppen a kutyabőr-pergamen ritkasága és kiváló minősége miatt került kiemelésre.
A kutyabőrt leggyakrabban kesztyűk készítésére használták, ahol szükség volt a finom bőrre. Jules Verne, Nyolcvan nap alatt a Föld körül című regényének 27. fejezetében is kutyabőr kesztyűt visel az egyik szereplő. Timsó és növényi cserzés kombinációjával állították elő. A kutyabőr szép, vékony, de erős is. Kutyabőrből készítették a dobok hártyáját és a legjobb minőségű dudák tömlőjét, amelyet a magyar pásztorok az egyszerű kecskebőr-tömlőknél puhasága, ugyanakkor tartóssága miatt sokkal többre becsültek. Gutenberg, a könyvnyomtatás feltalálója, lószőrrel kitömött kutyabőr festékező labdacsot használt a tinta felviteléhez a betűkre. Mivel a kutya nem a bőrén, hanem a talpán keresztül izzad és a nyelvén keresztül adja le a fölösleges hőt, a bőrén nincsenek pórusok, ezért az szép, egynemű, ami biztosítja, hogy a festék ne szívódjon fel a labdacsba, hanem annak felületén maradjon.
Irodalom
[szerkesztés]Kóta Péter: "Ebül szerzett kutyabőr", avagy címerlevél-hamisítások a XVIII. században. – In: Előadások Vas megye történetéről. 2. (Vas megyei levéltári füzetek ; 6.) (1993) 311–323