Heraldikai lexikon/Kiméra

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Névváltozatok:
emberállat (Hampel József ArchÉrt. 1888/3. 208.[1]), chimæra: kiméra (Pápai/Bod 109.), galea ſuſtinet chymæram: kiméra a' ſisak tzimere (uo. 603.), chimera (Deák Farkas, Turul 1883/3.[2])

en: chimaera
Rövidítések

Általában minden olyan lényt kimérának nevezünk, amelyek teste két vagy több állat és/vagy ember testrészeiből vannak összerakva.

Változatos alakban fordulhat elő. Egyes leírások szerint tűzokádó lény, melynek a teste a kecskéé, a feje az oroszláné, a farka a kígyóé. Más leírásokban oroszlántestű háromfejű lény, melyek közül az egyik oroszlánfej, a másik kecskefej, a harmadik kígyó vagy sárkányfej.

Az Iliász VI. éneke említi először a Kimérát. ott az áll róla, hogy isteni sarj volt (Ekhidna és Tüphón ivadéka), testének eleje oroszlán, a közepe kecske, a hátulja pedig kígyó; a szájából tüzet okádott, s mint ahogy az istenek egykor megjósolták, végül is Glaukosz fia, a szépséges Bellerophontész ölte meg. Hésziodosz háromfejű állatnak írja le az Istenek születésében, s ama híres V. századi arezzói bronzon így is ábrázolták. A háta közepén van a kecskefej, testének egyik végén a kígyó-, a másikon az oroszlánfej.Az Aeneis VI. énekében ismét felbukkan a "lángköpő Chimaera" , Servius Honoratus azt írja kommentárjában, hogy minden számottevő vélemény szerint Lükiából ered a szörny, ahol van is egy vulkán, amely az ő nevét viseli. A hegy lábánál hemzsegnek a kígyók, a lejtőin legelők vannak, meg kecskék, a csúcsából lángnyelvek csapnak ki, s ott van az oroszlánok odúja; e különös magaslatnak mintegy metaforája a Kiméra. Plutarkhosz hajdan úgy gondolta, hogy egy kalózkodó hajóskapitányt hívtak Kimérának, aki egy oroszlánt, egy kecskét és egy kígyót festett a hajójára. e sok képtelen feltételezés a bizonyíték rá, hogy akkoriban már untatta a Kiméra az embereket. Ahelyett, hogy elképzelték volna, valami másra vetítették. Túlságosan heterogénnek találták; az oroszlán, a kecske és a kígyó (némely szövegben a sárkány) már semmiképpen sem olvadt össze egy állattá. Idővel a Kiméra egyre inkább a "kiméraszerű" jelentést vette föl; jól mutatja ezt a jelentésváltozást Rabelais egyik híressé vált tréfája ("Egy semmiben imbolygó kiméra vajon ehet hátsó gondolatokat?"). Eltűnik hát a zavaros forma, ám -bárminemű képtelenség jelölésére- megmarad a szó. A mai szótárak meghatározása szerint "téveszme", "csalóka elképzelés" a Kiméra jelentése.

Forrás: J. L. Borges "Képzelt lények könyve".