Heraldikai lexikon/Kamarás

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Teleki József (1777-1817) kamarás, titkos tanácsos halotti címere. A pajzs alatt kamarási kulcs függ.
Batthyány Lajos díszmentéje, szemüvege és kaparási kulcsa
Zrínyi Miklós a kezében kamarási kulcsokat tart
Zichy Ádám (1655-1701) az övén kamarási aranykulccsal
gróf (majd herceg) Esterházy Pál, kamarás, királyi tanácsos, 1655, az övén kamarási aranykulccsal
Brandenburgi választófejedelem budai kályhacsempén (1470-1480 k.). Kezében a kulcs azt jelképezi, hogy a mindenkori brandenburgi őrgrófok a német-római császár főkamarásának a tisztségét viselték.

Hofamterspiel VII cs Kamermeister - kamarásmester.jpg


Névváltozatok: császári királyi aranykulcsos, főkamarás (mindkettő: Fényes 1843. 26.[1]), kir. komornok (Nagy X. 684.), főkamara mester (Nagy Iván, Maczedóniai család), ærarium: köz-kínts-tartó hely, ærarium ſanctius: belsö́ kíntses kamara, præfectus ærarii: fö́ kints-tartó (Pápai/Bod 28.), archicamerarius: fö́ kamarás úr, fö́ bé-járó (uo. 59.), camera: kamara (uo. 92.)


Rövidítések:

[Az 1792-es koronázáskor]"Az ezen napon dél után tartatott Királyi asztal után hirdettettenek-ki a' már közelebb lé-irt 14 K. Titk. Tanátsosok, 24 K. Kamarások, és 6 Dekretisták (az az a' Kamarásnevet viselő de valóságos Kamarási hivatallal nem szolgáló Kamarás Urak.)" (Magyar Kurir, (49.) 1792. június 19. 766.[2])

A kamarás magas udvari tisztség és tiszteletbeli cím. Az ősnemesi családok 24 évnél idősebb tagjai számára volt fenntartva. Az ennél fiatalabb, kitűnő tanulmányi előmenetellel rendelkező ősnemesi származású ifjak császári és királyi nemesapródként teljesíthettek kisegítő udvari szolgálatot. A magyar kamarási tisztséget 1490-ben, II. Ulászló uralkodásának kezdetén hozták létre.[1]

Fontos tisztázni, hogy a korabeli (16-18. századi) német terminológiában két hasonló kifejezés van a kamarásra: Kammerherr és Kämmerer (amelyek a magyar szóhasználatban és a német szakirodalomban is keverednek egymással). A Kämmerer (valódi kamarás) az aranykulcsos kamarásokat jelenti, amely a 18. században a titkos tanácsosokkal együtt egy tiszteletbeli pozíció lett, ceremoniális megkülönböztetéssel járt, udvarképességet biztosított, 1754-től 20 éves kor volt a cím elnyerésének alsó korhatára és sokáig évi 4 heti valódi udvari szolgálattal párosult. Velük ellentétben a Kammerherrek (címzetes kamarások, régebben komornyik) avagy udvari gavallérok (Hofkavalier) tényleges udvari szolgálatban álltak az özvegy császárnéi és a főhercegi udvartartásokban. A főhercegi udvarban szolgáló (címzetes) kamarások (komornyikok) ceremoniális és gyakorlati feladatokkal is bírtak, szükség esetén a trónörökössel tanultak (de az 1751-ben kiadott főudvarmesteri rendelkezés szerint csak földrajzból segíthettek). A József főherceg udvarában kamarásként (Kammerherr, komornyik) szolgálatot teljesítő Batthyány Ádám és Tódor is rendelkezett már a kamarási (Kämmerer) címmel.

Bécsben az 1537-ben kiadott udvari rendtartás vezette be azt az előírást, hogy - a korábbi gyakorlattal ellentétben - a kamarásoknak a főnemesség soraiból kell kikerülniük. A 18-19. században a kamarási rang elnyeréséhez bizonyos számú nemesi őst kellett igazolni. Ezt a cs. és kir. fõkamarási hivatal által kiadott, a kamarási méltóság kérelmezésére vonatkozó szabályzathoz mellékelt minta szerint, egyöntetű hadi pajzsokba rajzolt címeres ősfával kellett alátámasztani. A címet kérvényezni kellet, s ha a kérelmező minden feltételnek megfelelt, az uralkodó nem utasította el. A főnemesek mellet sok köznemes is elnyerte a hivatalt, akik rangban egyenlők lettek egymással, az udvari ünnepélyek alkalmával mindannyian az V. rangosztályba (fizetési osztályba) tartoztak.

A kamarást beoszthatták tényleges udvari szolgálatra, és köteles volt részt venni az udvar nagyheti szertartásain és az úrnapi körmeneten, berendelhették a rendkívüli udvari eseményekre is (esküvők, keresztelők, temetések, koronázás).

A kamarási cím önmagában senki sem tett mágnássá, nem emelte őket az ország nagyjai közé és így a méltóságos vagy nagyméltóságú megszólítás sem járt vele. A kamarások névjegyzékét kezdettől fogva közölte a Magyarország tiszti czím- és névtára.

Néha külön említik a kamarási és a titoknoki hivatalt, de az is lehet, hogy ezeket csak szinonímaként használták. (Bokrányi 26.) [3]


Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kubinyi, Bárók, 149, 192; Kubinyi András, A királyi udvar élete a Jagelló-korban, in Kelet és Nyugat között: Történeti tanulmányok Kristó Gyula tiszteletére, szerk. Koszta László, Szeged, 1995, 309-335: 317-318.

Lásd még[szerkesztés]

http://mek.oszk.hu/09100/09175/html/58.html

https://commons.wikimedia.org/wiki/Category:Heraldic_external_ornaments_%28Ancien_R%C3%A9gime%29

https://fr.wikipedia.org/wiki/Charles-Godefroy_de_La_Tour_d%27Auvergne

https://fr.wikipedia.org/wiki/Grand_chambellan_de_France

nemesi próba