Heraldikai lexikon/Juan Caramuel Lobkowitz

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Juan Caramuel Lobkowitz (1606-1682) spanyol egyházi személyiség, filozófus, matematikus. A neve Juan Caramuel y Lobkowitz alakban is előfordul.

Juan Caramuel Lobkowitz.jpeg Caramuel Lobkowitz.jpeg Caramuel Lobkowitz Prága.jpeg Caramuel.jpg

Caramuel Lobkowitz színjelölési táblázata (Declaración Mystica de las Armas de España. Bruxelles, 1636. 3. l.)
Caramuel Lobkowitz színjelölési táblázatának nagyítása (1636)
Caramuel Lobkowitz 1636-os könyvének jóváhagyása a cenzor, Christophe Butkens által
Portugália vonalkázott címere Lobkowitz Philippus Prudens (1639) című művéből
Vonalkázott címer Henrik, Portugália grófjának portréján, Lobkowitz Philippus Prudens (1639) című művéből

Élete[szerkesztés]

Apja, Lőrinc (csehül Vavřinec Caramuel), németalföldi nemes II. Rudolf prágai udvarában (1600-ban került II. Fülöp madridi udvarába), szintén kiváló matematikus volt. Lobkowitz dajkája, Regina z Lobkovic neve után z Lobkovicnak kezdte magát írni.

Csodagyereknek számított, aki már fiatalon komoly matematikai problémák megoldásával foglalkozott és 10 évesen csillagászati táblázatokat publikált. 12 évesen filológiát és filozófiát tanult az alcalei egyetemen, majd belépett a cisztercita rendbe és a salamancai egyetemen teológiát tanult, ahol 1630-ban a teológia egyetemi tanára lett. Több (keleti) nyelvet is megtanult.

Amikor a francia csapatok veszélyeztették Lővent és Brüsszelt (1635), alkalma nyílt kiváló katonai ismereteinek felvillantására. 1645-ben távozott Prágába, ahol a svédek 1648-as ostromakor egyháziakból szervezett csapatot a város védelmére. Hamarosan Königgrätz püspöke, majd Otranto érseke, halálakor pedig Vigevano püspöke volt.

Munkássága[szerkesztés]

1632-ben küldték Németalföldre, ahol neves prédikátornak és misszionáriusnak számított. A flandriai Dunes kolostorának szerzeteseként prédikációi felkeltették Ferdinánd infáns, a németalföldi tartományok kormányzójának figyelmét. Első művét a lőveni egyetem tanáraként írta (Steganographia ars orthographia, Brüsszel 1636), és Theologia Moralis ad prima, eaque clarissima principia reducta című művét Petrus Zangrius nyomtatta ki ugyanott (1645). 1638-ban a lőveni egyetem teológiai doktori címmel jutalmazta. Tudományos munkássága nagyrészét Lővenben végezte.

262 művet adott ki a nyelvtan, költészet, szónoklattan, matematika, csillagászat, fizika, politika, kánonjog, logika, metafizika, teológia és aszkétizmus területéről. Előszeretettel védelmezte az új gondolatokat, és Theologia moralis ad prima atque clarissima principia reducta (Louvain, 1643) című művében kísérletet tett a teológiai problémák matematikai alapon történő megoldására. Matematikai munkássága a kombinatorikára összpontosult. Az elsők közé tartozott, aki a valószínűség kérdésével foglalkozott. Engedékeny erkölcsi véleményeit Pascal kritizálta.

Heraldikai vonatkozása[szerkesztés]

A nevéhez egy heraldikai színjelölési módszer is köthető (1639).[1] Ezt Otto Titan von Hefner közölte Rietstap nyomán, művének X. tábláján.[2] Philippus Prudens című műve, a portugál királyok genelógiája, összesen 27 metszetet tartalmaz a portugál uralkodók portréjával és ezeken sok olyan címer található, melyek valóban vonalkázottak. Rietstap is valószínűleg ezek szerint állította össze Lobkowitz vonalkázási rendszerét, mert maga az említett mű nem tartalmaz semmilyen színjelölési táblát. Ezt a vonalkázást azonban inkább a művét készítő rézmetszőknek és művészeknek kellene tulajdonítanunk, mint magának Lobkowitznak. Egy korábbi, 1636-os műve tartalmaz vonalkázái táblázatot is. Ezen művének (Declaración Mystica de las Armas de España, Brüsszel, 1636) egyik cenzora Christophe Butkens, egy korábbi vonalkázási rendszert feltalálója volt. Ez a műve a spanyol monarchia címerének misztikus-szimbolikus tárgyalása és volt egy 1639-es kiadása is. [1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Caramuel Lobkowitz, Juan: Philippus Prudens Caroli V. Imperatoris filius, Lusitaniae, Algarbiae, Indiae, Brasiliae legitimus rex demonstratus. Antverpiae, ex officina plantiniana Balthasaris Moreti, 1639. Címlap: I. Neeffs, E. Quellinus nyomán; címerek, „Lusitania“ allegóriája és 25 portugál uralkodó portréja Cornelius Galle által.
  2. Hefner, O. T. Von: Handbuch der theoretischen und praktischen Heraldik. Görlizt. 1887.


Külső hivatkozások[szerkesztés]

  • [2] Catholic Encyclopedia (1911) cikk (angol)
  • [3]Caramuel Bibliográfia


Lásd még[szerkesztés]

vonalkázási rendszer