Heraldikai lexikon/Harántos
Névváltozatok:
haránt (Tóth I. 1909. 225.), kajmós (Lehóczky Tivadar ArchÉrt. 1910. 433.[1]), dülény alakban (Barna-Sü. 156.), félszögesen (Reiszig-Borovszky [2]), keresztbe fektetett (Magyar Kálmán ArchÉrt. 1975. 130.[3]), harántékosan (Szendrei 1896. 112.), harántosan fektetett (Kövér Béla ArchÉrt. 1905. 152.[4])
Rövidítések
A harántos a címerábrák olyan heraldikai póza, amikor a pajzson ábrázolt alakzatok átlósan helyezkednek el rendelkezésre álló szabad térben. Általában címerképekről van szó, mert a mesteralakonak szokványos helyzetükben érinteniuk kell a pajzs szélét. A harántos helyzetű címerábra olyan, mely a pajzs vagy a mező jobb felső sarkától a bal alsó sarka felé mutat. Ellentéte a balharántos helyzet.
Mivel rendhagyó, nem a szokványos, nem a leggyakoribb helyzetről van szó, a harántos és balharántos pózt külön is meg kell említeni a címerleírásban. Ez ott általában "harántos" vagy "harántosan" formában jelenik meg.