Heraldikai lexikon/Filiáció

Névváltozatok:
la: filiatio, de: Kindschaft, Abstammung, cs: filiace
Rövidítések

Filiáció, a genealógiában az a viszony, amely két egymástól származó személy között fennáll. Minden genealógiai vizsgálat alapja a filiáció, tehát valamely egyén eredetének a megállapítása. Az öt alapvető genealógiai módszer is a filiáción alapul. 1. Őstábla (de: Ahnentafel, cs: vývod, ascendence), meghatározzuk a felmenőket, az egyén összes férfi és női ősét (elődét). 2. Leszármazási tábla (de: Deszendenztafel, cs. rozrod), meghatározzuk az egyén összes férfi és női utódát. 3. Családfa (törzskönyv, de: Stammbaum, cs: rodokmen), a leszármazottak közül meghatározzuk az egyén összes férfi utódát. 4. Vérrokonsági tábla (de: Konsanguinitätstafel, cs: tabule pokrevenství), meghatározzuk az egyén összes női és férfi vérrokonát (előd, utód, testvérek és azok elődei és utódai). 5. Rokonsági tábla (de: Verwandschaftstafel, cs: tabule příbuzenství), meghatározzuk az egyén összes rokonát (női és férfi rokonok, azok elődei, utódai, testvérei és azok elődei és utódai).

A filiációs próba az az eljárás, mely során bizonyítást nyer, hogy a vizsgált személy az aszcendenseken keresztül egy bizonyos távoli őstől származik, mégpedig oly módon, hogy minden ős rendes házasságból született. Ilyen próba pl. valamely nemesi család származásának igazolása (nemességi igazolás) vagy valamely hivatal vagy rend tagságához szükséges próba (kamarási próba, máltai próba). Az írásbeli bizonyítékok összességét filiációs okmányoknak nevezték. A filiációs per, vád, kereset arra irányul, hogy a bíróság megállapítsa, hogy a perlő vagy fia (illetve lánya) fia-e (vagy lánya-e) vagy sem a perlettnek. Az első esetben pozitív, a másikban negatív filiációs keresetről van szó. A római jogban filiációs keresetet csak a törvényes apa ellen lehetett indítani, míg a modern jogban perelni lehet a házasságon kívüli fiúságot is, sőt, ha a fiú úgy tartja jónak, azt a fiút is perelni lehet, aki a házasságból született, de kétségek merülnek fel a származásával kapcsolatban és ezért a bírósághoz fordulnak, hogy az mondja ki, az anya házasságtörést követett el, ezért a perlett egy harmadik személy fia.

A filiáció lehet fiúság (cs: synovství) vagy leányság (cs. dcerství), a fiú vagy a lány viszonya a szülőkhöz; a szerzetesrendekben a szerzetesek viszonya az elöljárókhoz és az ebből eredő alárendeltségi és engedelmességi viszony. A kánonjogban a filiáció a két templom vagy kolostor közti viszony, melyek közül az egyik, rendszerint a régibb az anyaegyház.

Morgan mint jogász tisztában volt azzal, hogy a jog az öröklés terén milyen nagy fontosságot tulajdonít a lineáris és a kollaterális rokonok közti különbségnek. A néprajzban W. H. R. Rivers (1864-1922), angol pszichológus és etnológus 1898-99-ben az Ausztráliától északra fekvő Torres-szigeteken végzett terepmunkája során dolgozta ki a rokonsági kutatásokban azóta is alkalmazott genealógiai módszert. A kutató ezen vizsgálat során pontosan rögzíteni tudja az egymással házasságra lépő személyek rokonsági fokát, a totem- vagy helyi csoportokhoz való tartozását stb. Morgan az észak-amerikai indiánok nemzetségi szervezetének tanulmányozásával találta meg a kulcsot a korai görög, római és német történet megoldatlan rejtélyeihez.

Morgan előtt úgy vélték, hogy a patriarchális család mindig is létezett és ez volt az első házassági forma. Ezen kívül ismerték még a poligámiát a Közel-Keleten és a poliandriát Indiában és Tibetben. A családot először Bachofen tanulmányozta történeti képződménként (Mutterrecht, 1861). Úgy vélte, hogy a „hetérizmustól” a monogámiáig és az anyai jogtól az apai jogig való átmenet a görögöknél ment végbe a vallási elképzelések fejlődésének eredményeként, amikor az istenek hierarchiájába új istenségek, az új nézőpont képviselői kerültek. Vele ellentétben J. F. McLennean 1865-ben úgy vélte, hogy mindaddig, amíg a férfiak elegendő nőt találtak a saját törzsében házasság céljára, nem volt szükség változásra. Olyan törzsek is vannak, ahol titlják az azon belüli házasságot, ezért arra vannak kötelezve, hogy a törzsön kívülről hozzanak feleséget, illetve a törzsön kívül menjenek féjhez. Ismét más törzsekben olyan szokások vannak, hogy csak a saját törzsükön belül házasodhatnak. McLennan ezt nevezte exogámiának, illetve endogámiának. Mivel az exogám törzsek csak a törzsön kívülről házasodhatnak, feleséget csak nőrablással lehet szerezni, és az ősi törzsek állandóan háborúban állnak egymással. Morgan megállapításai azonban 1871-ben (Systems of Consanguinity and Affinity) megdöntötték ezt a nézetet. A házassági típusokat az azoknak megfelelő vérségi rendszerekből rekonstruálta. Az ősi társadalom (Ancient society, 1877) című művében kifejti, hogy a törzsek egymással anyai ágon vérrokonságban álló kisebb csoportokból, nemzetségekből álltak, melyen belül szigorúan tiltották a házasságot, de a törzsön belul sor kerülhetett arra. Miközben tehát a nemzetség szigorúan exogám volt, a törzs semmivel sem volt kisebb mértékben endogám. Az amerikai indiánok (irokézek) tanulmányozása során felfedezte, hogy az anyai alapon szerveződő nemzetségen belül primitív formában megtalálhatók azon jelenségek (törzsfőválasztás béke és háború idejáre, tilos a nemzetségen belli házasság, az elhunyt tulajdonát a nemzetség töbi tagja örökli, a nemzetség tagjai fogadalmat tesznek egymás megbosszulására, segítésére, védelmére, a nemzetségnek saját neve van, örökbefogadhat idegeneket és ezzel befogadhatja őket a törzsbe, nemzetségi vallásos ceremóniák tartása, közös nemzetségi temető, nemzetségi gyűlés minden felnőtt férfi és női nemzetségtag számára), melyekből később kifejlődött az apai alapon szerveződő nemzetség, ami a civilizált nemzeteknél (ókori görögök és rómaiak) és az ősi törzseknél (germánok, kelták) is megfigyelhető, és ezzel magyarázatot talált a görög és római genos, gens felépítésére is.