Heraldikai lexikon/Főkapitány
Névváltozatok:
generális (Nagy László 171.), ország hadnagya (Nagy László, Erős 204.), főgenerális (Apor 119.), hadi fejedelem, ország kapitánnya, fő hadi fejedelem (Nysz. I. 961-62.)
de: General und Kreisobrister [Nádasdy Ferenc dunántúli főkapitány egyik címe 1599-ben], la: (Regni Hvng. Svperoioris) General. Procapitan [Basta tébornok, felső-magayarországi főkapitány egyik címe]
„Hadi fejedelem avagy ország kapitánnya, had viseleo generalis: imperator seu generalis” [Comenius: Jan. 145.], „Feo hadi fejedelem: general” [Comenius: Orb. 289., Laskai: Lips. 393., Illy: Préd. II. 525.] (NySz. I. 961-62), „A kassai generalis ide åltal sétál s járjů az végházakat” [Rákóczy Gy.: Lev. 113.], „Az kassai generálisságot Csáki Ferencznek conferálta ő felsége” [Monumenta: TME. VI. 185.] (NySz. I. 1079.), 1506 k.: „Ha pedigh az feokapitanon esik megh [az ünnepnapon való törvénytevés] tehat az Kirallibiro az feokapitant is megbwntesse” [OklSz. Pótl.], 1519 k.: „deciusſ čazar ki eleozer a Fileop čazarnak feh hadnagia vala” [DebrK. 134.] (TESz. I. 963.)
Rövidítések
Főkapitány, a megyénél nagyobb területi egység vagy a hadsereg, esetleg egy fontos vár katonai parancsnoka. Országos szintű méltóság volt, a háborús Magyarországon nemcsak katonai, hanem politikai hatalommal, és amennyiben a kincstár kifizette, jelentős stalummal is járt. A főkapitány parancsnokolt a felügyelete alá tartozó végvári katonaságnak, a rendelkezéseit kövezniük kellett az ottani főurak, vármegyék és városok hadainak, a szabad hajdúknak és a népfelkelés fegyvereseinek. Beleszólása volt a terület vármegyéinek és városainak ügyeibe. Hatáskörébe tartozott a hadizsákmány igazságos elosztása, gondoskodnia kellett a várak élelmiszer- és fegyverellátásáról. Egy-egy nagyobb terület (pl. a Dunántúl) főkapitányát az „ország hadnagyának” nevezték.
A kapitányi tisztség először 1365-ben tűnik fel a magyar történelemben, amikor Nagy Lajos király a bolgár hadjáratban elfoglalt bolgár (Vidin-környéki) területen új igazgatási formát vezetett be és a város és a terület élére Lackfi Dénes és Imre személyében kapitányt állított. A török korban a királyi Magyarországot több főkapitányságra osztották: Horvát, Vend, Balaton-Drávaközi, Duna-Balatonközi, Bányavárosi, Felső-Magyarországi Főkapitányság. Ez utóbbi székhelye a kassai főkapitányok házában volt. Egyes feladatait a helyettes főkapitány (vecegenerális) látta el. Erdélyben létezett az udvari főkapitányi tisztség is. Az országos főkapitányon (generális) kívül volt Váradi (partiumi) és székely főkapitány is. Ha az erdélyi főgenerális a csatában elesett, a vármegyéket a Fejér vármegyei főispán vezette. Ha a székelyek generálisa elesett, a székelyeket az udvarhelyszéki főkapitány vezette. Ha mind a három generális elesett, a fővezér a Fejér vármegyei főispán lett. A főgenerális erdélyi kancellár is volt, őt követte tisztségben a kincstartó és a rendek elnöke („a statusok praesidense”), majd a lugosi és karánsebesi bán. A székelyeknél a katonai és közigazgatási feledatok megoszlottak a főkapitány és a főkirálybírák között. Apor Péter leírása szerint a székelyeknél csak az „amnistialis gratia [kegyelem] után kezdének lenni főkirálybírák... A főkapitány csak az hadi dolgokat folytatta, az vicekapitánnyal és hadnagyokkal, az főkirálybírák penig az vicekirálybírákkal és nótáriusokkal csak az törvényes dolgokot és egyéb politikumot.”
Az 1444-es várnai csatában elesett Ulászló király helyébe az interregnum idején a székesfehérvári országgyűlés (1445) 7 főkapitányt választott az ország irányítására, a két főúri párt leghatalmasabb tagjaiból. Az Ulászló-pártból Hunyadi János, Ujlaki Miklós, Rozgonyi György és Ország Mihály, a László-pártból Bebek Imre, Giskra János és Szentmiklósi Pongrácz került ki. Ezt az 1446-os országgyűlés is megerősítette és a főkapitányok feladatául tette, hogy az országgyűlés végzéseinek foganatosításáról gondoskodjanak.
A főkapitányokat különféle hivatali jelképek és juttatások illették meg. 1532-ben Lodovico Gritti kormányzó Budára érkezésekor a kalocsai érsek a király jelenlétében a misét celebrált, majd a magyar seregek főkapitányává választották és átadták neki a választással járó zászlót és botot. Visszavonulásakor a kormányzó-főkapitány előtt Bánffy János nádor vitte a főkapitányi zászlót. 1598-ban Basta tábornok, felső-magyarországi főkapitány havonta 400 forint fizetést kapott, 348 forintot az udvartartására, 65 forintot kémszolgálatára és 300 forintot hat személyi testőrére.
Később a főkapitányi cím közigazgatási tisztséggé vált. A törvényhatósági jogú városok rendőrkapitányait városi főkapitánynak nevezték. Az 1881: XXI. tc. a fővárosi (állami) rendőrség élére főkapitányt állított. 1921-ben „Országos Főkapitány”elnevezéssel a belügyminisztériumban külön tisztséget szerveztek, de azt 1925 után nem töltötték be, majd végleg el is törölték. A rendőrség országos államosításakor vidéken területi főkapitányokat neveztek ki, de ezeket a tisztségeket 1931 végén megszünntették. Ezután a második világháború végéig csak egy budapesti és egy vidéki rendőrfőkapitány volt.