Heraldikai lexikon/Fő címerábra

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Névváltozatok:
főtypus (Csergheő ArchÉrt. 1888/2. 135.[1], Bárczay 6.), határozó főczímeralak (Csergheő ArchÉrt. 1888/2. 135.[2]), tipikus, fő címeralak (Püspöki, Zseliz 30.), főczímeralak (Csontosi János ArchÉrt. 1909. 231.[3]), főalkatrész (Thallóczy Lajos, Turul 1897/2. 86. [4])

en: ordinary, de: Hauptfigur, cz: hlavný znamení
Rövidítések

Fő címerábra, olyan mesteralak vagy címerkép, amely a címerpazsban vagy a fő címermezőben domináns heylzetben van. A fő címerábra nagyjából meg is felel a domináns címerábra fogalmának, mely általában középen van és a legnagyobb, két azonos címerábra közül a jobb oldali, három közül a középső stb. A fő (és a domináns) címerábra meghatározza a többi (mellék-)címerábra geometriáját (ebben az értelemben használják az angol és francia heraldikában), azaz a többi címerábrának a pajzsban rendelkezésre álló fennmaradó tér és a fő címerábra jegyeihez (nagyságához, számához, színéhez, elrendezéséhez stb.) kell alkalmazkodnia. A fő címerábra tehát meghatározza a mellék-címerábrák nagyságát, számát, elrendezését, helyzetét, pózát stb. esetleg megkülönböztető jegyeit is.

A fő címerábrát egyes heraldikusok és numizmatikusok (pl. Rentzmann) a címerek meghatározásához használták fel. Ezért az axiomatikus szemléletű heraldikában és címerhatározásban pontosan meg kell fogalmazni a fő címerábra fogalmát is. Ebben az értelemben a fő címerábra az, amely: I. a fő címermezőben domináns (középen található vagy a legnagyobb, a jobb oldali stb.), ha ilyen nincs, az, amely II. meghatározott pajzsrészen található: a boglárhelyen (5), a díszhelyen (2), a főhelyen (1), a pajzsfő hátsó részén (3), a pajzstalp közepén (8 - köldökhely), a pajzsderék elején (4.), a pajzsderék bal oldalán (6), a pajzstalp elején (7.) vagy a pajzstalp hátsó részén (9). Előfordulhat, hogy a fő címermezőben nincs címerábra. Ilyenkor a fő címermező tagolása vagy borítása maga a fő címerábra (fő mesteralak).

Néha a fő címerábra száma egynél több is lehet (pl. az ikerpólya vagy az egymással szembeforduló oroszlánok.) A legkorábbi címerek általában csak egy alapból és egy címerábrából álltak. Később megjelentek a bonyolultabb címerkompozíciók és az osztott, valamint egyesített címerek. Ezeknél a fő címerábra mindig a fő címermezőben (esetleg fő címerpajzsban) található.

A fő címerábrán kívül a pajzsban látható többi címerábrákat, melyek a fő címerábra mellett, között vannak, körülveszik, díszítik azt, a címerkép a mancsában tartja azokat stb. mellék-címerábrákban (de: Nebenfiguren, fr: meubles) nevezzük. Ezek csak másodlagos szerepet játszanak a címer jelképei között, alkalmazkodnak a fő címerábra geometriájához, nagyságához vagy a díszítését kélpezik stb. Ha egy címerpajzson több mező van, a mellék-címermezők az axiomatikus szemlélet szerint elméletileg (pl. a címerhatározás szempontjából) mind mellék-címerábrák, de a hagyományos címertan szabályai szerint az eltérő mezőkben található ábrákat nem ugyanazon mérce szerint értékeljük, mert ebben az esetben minden mező önálló címert képez. Ezek között vannak fontosabb és jelentéktelenebb címerek. Ezen különálló címereknek (mezőknek) vannak saját fő- és mellék-címerábráik. A mellék címerábrák helyzetét különféle kifejezésekkel lehet jelezni a címerleírásban (ráhelyezett, befedett, bevetett, eltakart, kísérve, között, stb. stb.).

Lásd még[szerkesztés]

díszített