Heraldikai lexikon/Fák

Névváltozatok: élőfa (Nagy Iván I. 195.), zöld fa (Kempelen I. 150.), arbor: élö́-fa (Pápai/Bod 58.), élőfa, terepély fa (Nagy VII. 266.), aspergillum: szentelö́, hintezö́ bojtos-fa (Pápai/Bod 66.), planta aſſurgit in arborem: olly nagyot nö́, mint egy elö́-fa (uo. 68.), bifera arbor: eſztendö́ben kétſzer gyümö́ltsözö́ fa (uo. 82.), brevitas arboris: törpe-fa (uo. 86.), bryon: fa moha, vad komló (uo. 86.), cerebrum arboris: fa-béli, fa-közepi (uo. 105.), ignis fatuus: éjjel tsillámló neves-fa' világa (uo. 268.), arbor vivaciſſima: tartós élö́-fa (uo. 652.)

fr: arbre, de: Baum, la: arbor

abrotonum: Iſten fája (Pápai/Bod 5.), abutonon: Iſten' fája (Pápai/Bod 7.), acacia: Égyiptomi kökény (uo. 8.), acer: juhar-fa (uo. 12.)

Rövidítések:

http://adatbazisokonline.hu/adatbazis/cimereslevel-adatbazis/adatlap/836

https://hu.wikibooks.org/wiki/C%C3%ADmerhat%C3%A1roz%C3%B3/Osv%C3%A1th_c%C3%ADmer

https://hu.wikibooks.org/wiki/C%C3%ADmerhat%C3%A1roz%C3%B3/Pom%C3%A1z_c%C3%ADmere

Fák, a növények közé tartozó gyakori címerképek összefoglaló neve. Ide sorolhatók a címereken előforduló bokrok és indák is. A fákat általában egyenes törzzsel és terebélyes lobbozattal ábrázolják. A koronában megejeleníthetik a gyümölcsöket és más terméseket is, melyeket jóval nagyobbra rajzolnak, mint a természetes fák terméseit, így azok jól láthatók. A fák általában stilizáltak, másféle színűek, mint a természetes fák, de az alapvető fafajták (fenyő, lomblevelű fák, tölgy, hárs, nyír, juhar stb.) a lombozat, a levelek és a termések alapján jól felismerhetők. Színe a magyar heraldikában rendszerint a természeteshez legközelebb álló heraldikai szín. A fatörzs lehet vörös vagy arany, a lombozat zöld, vörös, vagy arany is. A fa kinőlhet talajból, (hármas) halomból, de ki is lehet tépve és ilyenkor a gyökerei is látszanak. Ezt kiszakított fának (la: arbor extirpatus vel eradicatus, fr: arbre arraché, de: entwurzelter Baum) nevezik. A törzsből általában néhány vastag ág terjed szét, mely a lombkoronát tartja. Ez általában a teljes pajzsmezőt kitölti. A koronában a levelek általában nem utalnak a fa fajtájára, de a gyümölcsei vagy a termései nagyrészt jól felismerhetők. A kitépett fa lehet fatönk is, ami a középkori nagy erdőségek kiirtásával is kapcsolatban lehet. A német, cseh és németalföldi heraldikában gyakran szerepel a lecsonkolt faág, az ágcsonk. A címerben magukban is előfordulhatnak a fák levelei és termései.

A fa gyakran beszélő jelkép, de ezek ábrázolásaiból általában nem állapítható meg ennek fajtája, csak a címerleírásból vagy a címerviselő nevéből. Címerképként a fák már a kései középkorban kimutathatók, pl. a Bodeni-tó melletti Lindau 14. századi pecsétjén. Az európai heraldikában leggyakrabban előforduló fák a hárs (stilizált szív alakú levelekkel – Csehország nemzeti jelképe), a tölgy (makkterméssel vagy anélkül), a nyír (ezüst törzzsel, zöld vagy arany koronával) és a jegenye (zárt kúp vagy fűrészes lomb). Más fák némileg gyakoribbak, mint a pálma és a pálmaág (Fülek, Görgey család), a fűz (a középkori felfogásban a gyász jelképe) vagy ritkábbak, mint a cédrus (Libanon), egyesek pedig csak a leírásból azonosíthatók, mint pl. a ciprusfa (Terhes és Bourguignon család), a kőrisfa (Balla család). Viszonylag gyakoriak a gyümölcsfák és ezek termései (alma, körte).

A fa a címerleírásban lehet törzsű (de: bestammt), melynek törzse másféle színű, mint a szokásos (pl. vörös törzsű fenyő), gyökerű (de: bewurzelt), ha gyökere másféle színű, mint a törzse; gyümölcsű, ha a gyümölcsei színál kell megjelölni (pl. aranygyümölcsű, aranyalmájú).

Ha lombtalan, a téli koronához hasonlóan nincsenek rajta levelek, a neve szárazfa (fr: arbre ébranché, de. dürrer Baum).

A heraldikában elúfordul a faág vagy gally (la: ramulus, fr: branche, de. Ast) is. Ezt többnyire természetes módon ábrázolják, mint amilyen a pálmaág, az olajág a galamb csőrében stb., de néha az ágcsonk a természetes ábrázolásmód mellett lehet erősen stilizált geometriai mintázat is.

A fákhoz hasonló lombozatúak a bokrok (la: arbuscula, fr. arbuste, de: Staude) is, de nincs törzsük.

A fák széleskörű szimbolikával rendelkeznek. Az élőfa az élet, a száraz fa a halál szimbóluma. A fa az örök fejlődés, növekedés, megújulás, a ciklikus és irreverzibilis idő jelképe. A Tudás fájának kígyója a Sárkány csillagkép jelképe, a lecsonkolt világfa oszlopmása a világtengely megfelelője. Az életfából hajt ki a családfa, a mítikus származás fája. A görög mitológiában minden istennek volt fája (Zeusz – tölgy, Athéné – olajfa, Aphrodité – alma, holdistennő – fűz). A családfákat eredetileg fa alakban ábrázolták. Sok címerpajzzsal ellátott fa is ismert.