Címerhatározó/Osváth címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként az Osváth (olv. Ozsvát) családok címerével foglalkozik.


Osváth 1618[szerkesztés]

Osvath cimer 1618.jpg
  • Irodalom:


  • Külső hivatkozások:

Osváth, Imola[szerkesztés]

Osváth címer, Imola.png

Faggyas:

Mindkét jelölt a választások idején sűrűn látogatta az egykori kisnemes atyafiakat, rokonságra, ősi kapcsolatokra hivatkozva. A hangadó vezető nemesi családok, a Héthyek, Csiszárok, Császárok, Demék, Osváthok, Dapsyak, Hubayak, Almássyak, nem utolsó sorban a Putnokon élő kisnemesi hivatalnokok megnyerése volt mindkét fél törekvése. Nagy szerepe volt a többségükben még nemesi származású jegyzőknek, a református papoknak és tanítóknak is a választások idején. (27-28.)

A régi nemesek között gyakori volt az egymás közötti rokonházasság. Az azonos eredetű nemesi családok közötti házasságoknál nem számított, főként vagyoni érdekből nem, a vérségi kötelék tudata, mely kimutatható az unokatestvérek közötti házasságkötéseknél. Erre példát találunk Imolán az Osváthok, Zádorfalván a Deme családok, Naprágyban a Hubay ágon. Alsószuhán a Dapsyak között, Hétben a Héthy családok soraiban fordultak elő rokoni házasságok. Ragályon a kisnemesi Ragályiakkal rokon báró Ragályi Balassa Lilla másodszor első unokatestvéréhez, a Felsőkelecsényben birtokos Ragályi Ferenchez ment férjhez. Ebben az esetben is, mint a kisnemesek közötti rokon házasságoknál, a birtoktest egyben maradása volt e házasságkötéseknek döntő oka. (29-30.)

A háború után Imolán hasonlóképpen az Osváthok hosszú presbiteri és kurátori munkásságát, érdemeit örökítették meg a torony homlokzatára kiírt szöveggel, annak ellenére, hogy a nemesi egyháztagok adománya tette lehetővé elsősorban a templom felújítását. Az imolai nemes családok a régi időkre visszavezethető egymás közötti szoros rokoni kapcsolatát, az Osváth család iránti tiszteletüket fejezték ki a felirat szövegében. (34-35.)

A 20-as években az Osváth nemesi hadból József családja cserép és tégla égetéssel is foglalkozott. A vasoxidos agyagból szép piros színű, kisméretű, u. n. hódfarkú cserepeket és téglát égettek, ami keresett cikk volt messze vidéken. Szívesen fedték keménycseréppel a házaikat a szomszéd falvak lakói is. Olcsóbb volt mint a poltári, dereski vagy a fazekaszsaluzsányi cserép. Míg ezek világosszürke színűek voltak, addig az imolai piros cseréppel a tetőket díszítették is. A református egyház is foglalkozott cserép és tégla készítéssel. Az Osváth családdal közösen alkalmazták Pataki Lajos téglamestert. 1928-ban megszűnt a vállalkozás mindkét részről, mert az égetéshez szükséges hántolt fa igen drága volt. (51.)

A Nemesi-soron élt néhány agilis, míg a Gál-szögben vegyesen zsellérek és szegényebb nemesek laktak. Lenkey Miklós családja járt az élen. A családfő iskolázott, tekintélyes nemes ember volt, megyebizottsági tag. A régi imolai családok között kiemelkedő szerepe volt a faluban az abaúji eredetű Osváth és a Sajólenkéről származó Lenkey családoknak, akik a református egyház buzgó hívei voltak. Rozsnyóról került Imolára az egykor evangélikus vallást követő, üldözött Vaxman család. A család tagjai a többi nemesi családokkal együtt évszázadok óta paraszti életet folytattak a faluban. A családok között gyakoriak voltak a rokon-házasságok, különösen az Osváth és a Lenkey család gyermekei között. Az imolaiak politikai magatartására és összefogására jellemző, hogy a putnoki járásban néhány cikluson át a választások alkalmával az ellenzék jelöltjére szavaztak. Az átállásnak az volt az oka, hogy Putnoky Móric keleméri földbirtokos, a kormánypárt jelöltje, az Osváthok egy férfi tagjának katonai szabadságolását megoldani vonakodott. Ugyanekkor báró Radvánszky Kálmán, sajókazai földbirtokos az ügyet rövid úton, néhány nap leforgása alatt eredményesen elintézte. A választások alkalmával az Osváth nemesi had tekintélyénél fogva maga mögé sorakoztatta a rokonságot, végső soron az egész falut. (52.)

  • Irodalom:

Faggyas István: A Sajó és a Szuha vidékének kisnemessége. GÖMÖR NÉPRAJZA XVI. Debrecen, 1988. 92. [1]

  • Külső hivatkozások:

Rövidítések

Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs