Ugrás a tartalomhoz

Címerhatározó/Osváth címer

Linkek hozzáadása
A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ch
Hat. kulcsok
EGY (I.)
OSZ (I.)
Mutató

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként az Osváth, Osvát családok címerével foglalkozik.

bethlenfalvi Osváth

[szerkesztés]

Pálmay:

OSVÁT (bethlenlfalvi.) 1614-ben Osvát Péter mint primipilus lustrál Bethlenfalván,2 ennek ivadékai- költöztek 1700. körül B.-Ujfaluba s onnan a XIX-ik században D.-Kobátfalvára. E család kötelékébe tartozott Osváth Zsigmond mérnök, ki mintegy 1842-ben halt el — azon időben egyedüd, ki a németnyelvet perfecl bírta — nagy hasznát is vette. Továbbá néhai Osvát Márton, ki 32 évig volt Kobátfalvának jegyzője, ennek fiai: Osvát Áron jelenleg jegyző és Osváth Mózes birtokos Kobátfalván. Nemes levelet e család 1606-ban nyert.3

Kempelen:

Osváth (bethlenfalvi).
lófőséget 1605. nov. 22. O. Jakab és Péter nyertek. (Gyfv. LR. III-13.) – Vö. Bold. 42.

  • Irodalom:

Pálmay József: Udvarhely vármegye nemes családjai. Székely-Udvarhely, 1900 [1]

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 8. kötet [2]

  • Külső hivatkozások:

Osváth 1618

[szerkesztés]

Kempelen

Osváth. [felvinczi]
Czímeres levelet II. Mátyástól 1618. ápr. 23. nyert. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 94./IV

  • Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 8. kötet [3]

  • Külső hivatkozások:

csengerujfalusi Osváth

[szerkesztés]

Siebmacher:

Wappen: In B. über gr. Boden auf w. Rosse (mit gr. Decke) scheinbar sprengend ein gr. gekl. Mann mit hohen g. Sporenstiefeln, braunem Pelzkalpag und umgürtetem Krummsäbel, in d. erhobenen Rechten ein r.-w.-gr. geteiltes, nach rückwärts abflatterndes zweizipfliges Banner, mit d. Linken die Zügel haltend. – Kleinod: Der Mann wachsend. – Decken: bg. – rs.

Adels- u. Wappenbrief v. König Ferdinand II., d. d. Pressburg, 12. Maj 1630 (kundgemacht: Sajó-Sz. Péter, Borsoder Ctt., l. J., und Szathmárer Ctt., 18. Maj 1656) für Paul Osváth und für seine Brüder: Georg, Andreas, Stefan und Johann.

In d. Ctten v. Szathmár, Ugocsa u. Marmaros verbreitet gewesenes oder noch gegenwärtig verbreitetes Geschlecht. Ueber die verschiedenen Familien Osváth in Ungarn u. Siebenbürgen, siehe: N. J. VIII. 295–296 u. Suppl. 343.

(Gemaltes Wappen. – Siegel d. d. 1808 mit Initialen des Ludw. v. Osváth, zweiter Vicegespan v. Szabolcs).

Kempelen:

Osváth (csengerujfalusi).
Czímeres levelet II. Ferdinándtól 1630. máj. 12. O. Pál és testvérei, Gergely, András, István és János kaptak. (Szatmárm. lt.) Kihirdette 1630. nov. 7. Borsod- és 1656. máj. 18. Szatmármegye. – Az 1754-55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodmegyében Pál igazolja nemességét. – Leszármazás:

  • Irodalom:

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn [4]

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 8. kötet [5]

  • Külső hivatkozások:

bibarczfalvi Osváth

[szerkesztés]

Pálmay:

OSVÁT (bibarczfalvi.) Régi székely család, melyből elsőbben Osvát Gergely, Miklós, János, Mátyás és Mihály nyertek 1631. június hó 27-én „bibarezfalvi“ előnévvel Rákóczi György fejedelemtől nemes levelet.1 Másodízben ismét Rákóczi Györgytől nyer Osvál Bartalis nemeslevelei 1635. junius hó 13-án,2 — ugyanazon Bartalis lehetett, ki 1614-ben mint primipilus lustrál. A nevezetteken kívül 1614-ben Osvát István is mint primipilus fordul elő a Bethlen Gábor-féle összeírásban

  • Irodalom:

Pálmay József: Udvarhely vármegye nemes családjai. Székely-Udvarhely, 1900 [6]

  • Külső hivatkozások:

Osváth 1618, Április 23.

[szerkesztés]

[[Fájl:Osváth címer,Osváth de felvincz

Kempelen:

Osváth. Czímeres nemeslevele II.Mátyástól.Kihirdetve, Bécs, 1618, Aprilis 23-án.//. Forgon II-164–6.


Mindkét jelölt a választások idején sűrűn látogatta az egykori kisnemes atyafiakat, rokonságra, ősi kapcsolatokra hivatkozva. A hangadó vezető nemesi családok, a Héthyek, Csiszárok, Császárok, Demék, Osváthok, Dapsyak, Hubayak, Almássyak, nem utolsó sorban a Putnokon élő kisnemesi hivatalnokok megnyerése volt mindkét fél törekvése. Nagy szerepe volt a többségükben még nemesi származású jegyzőknek, a református papoknak és tanítóknak is a választások idején. (27-28.)

A régi nemesek között gyakori volt az egymás közötti rokonházasság. Az azonos eredetű nemesi családok közötti házasságoknál nem számított, főként vagyoni érdekből nem, a vérségi kötelék tudata, mely kimutatható az unokatestvérek közötti házasságkötéseknél. Erre példát találunk Imolán az Osváthok, Zádorfalván a Deme családok, Naprágyban a Hubay ágon. Alsószuhán a Dapsyak között, Hétben a Héthy családok soraiban fordultak elő rokoni házasságok. Ragályon a kisnemesi Ragályiakkal rokon báró Ragályi Balassa Lilla másodszor első unokatestvéréhez, a Felsőkelecsényben birtokos Ragályi Ferenchez ment férjhez. Ebben az esetben is, mint a kisnemesek közötti rokon házasságoknál, a birtoktest egyben maradása volt e házasságkötéseknek döntő oka. (29-30.)

A háború után az Osváthok hosszú presbiteri és kurátori munkásságát, érdemeit örökítették meg a torony homlokzatára kiírt szöveggel, annak ellenére, hogy a nemesi egyháztagok adománya tette lehetővé elsősorban a templom felújítását. A nemes családok a régi időkre visszavezethető egymás közötti szoros rokoni kapcsolatát, az Osváth család iránti tiszteletüket fejezték ki a felirat szövegében. (34-35.)

A 20-as években az Osváth nemesi hadból József családja cserép és tégla égetéssel, nemesfém kereskedéssel is foglalkozott. A vasoxidos agyagból szép piros színű, kisméretű, u. n. hódfarkú cserepeket és téglát égettek, ami keresett cikk volt messze vidéken. Szívesen fedték keménycseréppel a házaikat a szomszéd falvak lakói is. Olcsóbb volt mint a poltári, dereski vagy a fazekaszsaluzsányi cserép. Míg ezek világosszürke színűek voltak, addig az imolai piros cseréppel a tetőket díszítették is. A református egyház is foglalkozott cserép és tégla készítéssel. Az Osváth családdal közösen alkalmazták Pataki Lajos téglamestert. 1928-ban megszűnt a vállalkozás mindkét részről, mert az égetéshez szükséges hántolt fa igen drága volt. (51.)

A Nemesi-soron élt néhány agilis, míg a Gál-szögben vegyesen zsellérek és szegényebb nemesek laktak. Lenkey Miklós családja járt az élen. A családfő iskolázott, tekintélyes nemes ember volt, megyebizottsági tag. A régi imolai családok között kiemelkedő szerepe volt a faluban az abaúji eredetű Osváth és a Sajólenkéről származó Lenkey családoknak, akik a református egyház buzgó hívei voltak. Rozsnyóról került Imolára az egykor evangélikus vallást követő, üldözött Vaxman család. A család tagjai a többi nemesi családokkal együtt évszázadok óta paraszti életet folytattak a faluban. A családok között gyakoriak voltak a rokon-házasságok, különösen az Osváth és a Lenkey család gyermekei között. Az imolaiak politikai magatartására és összefogására jellemző, hogy a putnoki járásban néhány cikluson át a választások alkalmával az ellenzék jelöltjére szavaztak. Az átállásnak az volt az oka, hogy Putnoky Móric keleméri földbirtokos, a kormánypárt jelöltje, az Osváthok egy férfi tagjának katonai szabadságolását megoldani vonakodott. Ugyanekkor báró Radvánszky Kálmán, sajókazai földbirtokos az ügyet rövid úton, néhány nap leforgása alatt eredményesen elintézte. A választások alkalmával az Osváth nemesi had tekintélyénél fogva maga mögé sorakoztatta a rokonságot, végső soron az egész falut.

Ezen Osváth család leszármazottai kerültek utólag Szatmár vármegyében és 1767,augusztus 31-en ( Szatmár vármegye adott ki a család részére nemesi bizonyítványt ) nyernek grófi rangot Mária Teréziától.Utólag a család négy férfi tagja,István,János Ugocsa és Zemplén,Gergely és Pál pedig Felvincz-en birtokosok.A felvinczi ág a mai napig él, mondhatni népes számban.A legtöbb református papot az Osváth család adta Nagymagyarországnak.A család több kiemelkedõ tagja közül említendö felvinczi gr.Osváth Gergely.A müncheni állatorvosi egyetemen diplomázott, magyar kir.tüzérségi alezredes a Gróf Batthyány Lajos 1 sz. Vitézi Törzsszékének Székkapitánya,ezen belül a Zrínyi csoport tagja, majd Maros-Torda Vármegye alispánja és 10-es sz. Vitézi Törzsszékének vezetõje, bethleni Gróf Bethlen István titkos tanácsosa, Horthy Miklós bizalmasa a Kormány késõbbi Oroszországi követe.

  • Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 8. kötet [7]

Faggyas István: A Sajó és a Szuha vidékének kisnemessége. GÖMÖR NÉPRAJZA M Siklodi Sándor: Felvinc történelmi és közigazgatási múltja.1999

  • Külső hivatkozások:

Kovács alias Osváth

[szerkesztés]

Kempelen:

Kovács (alias Osváth)
Nemességét 1650-ből l. Gyfv. LR. XXV/154., Prot. Ora et labora 131.

  • Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 6. kötet [8]


  • Külső hivatkozások:

Osváth 1651

[szerkesztés]

Kempelen

Osváth.
Czímeres levelet III. Ferdinándtól 1651. ápr. 17. O. Imre, Miklós és János nyertek; kihirdette 1652. márcz. 7. Tornamegye (T K. 1–221.)

  • Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 8. kötet [9]

  • Külső hivatkozások:

havadi Osváth 1655

[szerkesztés]

Kempelen

Osváth (havadi).
Lófőséget 1655. jun. 28. O. Gergely nyert. (Gyfv. LR. XXVI-602.)

Kempelen:

Osváth (havadi).
Czímerpecsét a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt. – Vö- Pálmay: M.-Torda 101.

  • Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 8. kötet [10]

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 8. kötet [11]

  • Külső hivatkozások:

havadi Osváth

[szerkesztés]

Siebmacher:

Osváth de Havad.

Wappen: In B. geharnischter Reiter auf mit r. Schabracke und r. Sattelzeug versehenen g. Ross. Am Kopfe mit drei Adlerfedern geschmückter # Kalpag mit r. Sacke. Ueber dem Panzer Wappenrock. In d. Rechten zweispitzige Fahne mit der Aufschrift Deo et Patria. – Kleinod: Geharnischter Arm zweispitzige w. Fahne mit der Aufschritt Deo et Patria haltend. – Decken: rg.–bs.

Adels- u. Wappenbrief von Michael Apafi d. d. ? 1669 für Gregor (der Aeltere) Osváth de Havad, Franz Máthé und Martin Kövesdi.

(Laut Familien-Bericht).

Kempelen:

Osváth (havadi). Nemessége kelt 1669. (Siebm. erd. 203–4.)

  • Irodalom:

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Siebenbürgen [12]

  • Külső hivatkozások:


Osváth 1687

[szerkesztés]

Kempelen

Osváth.
A czímeres levele I. Lipóttól 1687. jun. 15. nyert. (Szatmárm. lt.) Kihirdette 1687. aug. 11. Szabolcsmegye. – Vö. Gorzó 94.

  • Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 8. kötet [13]

  • Külső hivatkozások:

homoródkarácsonvalvi Osvát

[szerkesztés]

Pálmay:

OSVÁT (homoród-karácsonfálvi.) * † Osválh Ferenec de Karácsonfalva 1703. május 25-én nyert nemesi igazolványt.1 1712-ben Osvát István H.-Karácsonfalván mint primor van felvéve,2 de ez a család kihalt.

  • Irodalom:

Pálmay József: Udvarhely vármegye nemes családjai. Székely-Udvarhely, 1900 [14]

  • Külső hivatkozások:

demeterfalvi Osváth

[szerkesztés]

Kempelen

Osváth(demeterfalvi).
Nagy Iván által (VIII-296.) emlitett Krasznamegyei család. – Vö. Petri VI-203–5.

  • Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 8. kötet [15]

  • Külső hivatkozások:

dombai Osváth

[szerkesztés]

Kempelen

Osváth (dombai).
Nagy Iván által (VIII-296.) emlitett erdélyi család. (1696.)

  • Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 8. kötet [16]

  • Külső hivatkozások:

kobádfalvi Osváth

[szerkesztés]

Kempelen

Osváth (kobádfalvi).
Nagy Iván által (VIII-296.) emlitett erdélyi család. (1840.)

  • Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 8. kötet [17]

  • Külső hivatkozások:

Osváth 1786

[szerkesztés]

Kempelen

Osváth.
János (Háromszék) nemessége 1786. jun. 19. legf. helyen igazoltatott. (LR. LIII-488.)

  • Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 8. kötet [18]

  • Külső hivatkozások:

Osvát

[szerkesztés]

Kempelen

Osvát.
Czímerpecsét a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.

  • Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 8. kötet [19]

  • Külső hivatkozások:


Osváth-családbeliek

[szerkesztés]

Kempelen

Osváth-családbeliek.
Az 1754-55. évi orsz. nemesi összeiráskor Szabolcsmegyében Péter, 2 István, György, Imre, János; Szatmármegyében Dávid, László, 2 Imre (czímerpecsét Szatmármegye levéltárában); Ungmegyében János;

Zemplénmegyében András élnek. Ily nevü ugocsamegyei család czímerpecsétje Szatmármegye levéltárában. – Vö. N I . VIII-295–6., Gorzó 95., pk. 23.; Csoma 421–2.; Forgon II-106.; Márki II-207.

  • Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 8. kötet [20]

  • Külső hivatkozások:

Rövidítések

Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
A │ B │ C │ Cs │ D │ E │ F │ G │ Gy │ H │ I │ J │ K │ L │ Ly │ M │ N │ Ny │ O │ Ö │ P │ Q | R │ S │ Sz │ T │ Ty │ U │ Ü │ V │ W │ X │ Y │ Z │ Zs

A lap eredeti címe: „https://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Címerhatározó/Osváth_címer&oldid=536433”