Heraldikai lexikon/Elefántormány

Névváltozatok:
proboſcis: éléfántnak az orra (Pápai/Bod 494.), promuſcis: éléfántnak az orra (uo. 500.), elefánt-ormány (Nagy X. 380.), proboscides Elephantis (Nagy. II. 276.), bölényszarv, tülök (Nagy IV. 207.), ökörszarvak, elefánt agyar; elefánt-agyar (Sváby Frigyes Turul 1889/3. 123.; 124.), csimbókos párta (Thallóczy 1897. CCLVI. lap, Thallóczy Turul 1897/2. 85.), szarv (Gudenus I. 25.), öblös végű elefántagyar (Forgon 437.), elefántagyart (Gudenus I. 295.), bivalyszarv (Forgon 557., Nagy II. 231.), bivaly-szarv (Nagy II. 166.), halfark (Nagy IV. 434.), két lantformán hajlott szarv öblös végekkel (Gudenus I. 503.), két elefántormány vagy e-féle szarv (Nagy VI. 385.), tulokszarvpár (Gudenus I. 548.)

de: Büffelhörner, Elefantenrüssel, Elefantenzähne, Elefantenschnauze, offene Füllhörner, Trompeten, cs: rohy, olifanty, sloní choboty
Rövidítések

Elefántormány, régies kifejezés a helytállóbb bivalyszarv helyett, mely később a sisakon látható összes szarv gyűjtőneve lett. A bibaly- és bikaszarvak a legrégibb (segéd)sisakdíszek közé tartoznak. Különösen a német heraldikában gyakoriak. Félhold, sarló alakban görbültek és egymással szembe néznek. Gyakran díszítik kis zászlókkal, rákollólkkal, pávatollakkal, levelekkel, indákkal stb. Előfordul pajzsbeli címerképként is. A 14. század végétől mind nagyobbak lettek és a végüket lefűrészelték, valamint S-alakban hajtották meg, miáltal az elefánt ormányához vált hasonlóvá. Innen terjedt el ez a helytelen megnevezés. A 15. században létrejött az ún. nyitott szarv (de: offenen Hörner), mely végén kifelé táguló gyűrűszerű nyúlvány van. Gakran a pajzsmező fő színében ábrázolják. A siakon néha előfordulnak a szarvasagancsok is.