Heraldikai lexikon/Elefántormány

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Névváltozatok:
proboſcis: éléfántnak az orra (Pápai/Bod 494.), promuſcis: éléfántnak az orra (uo. 500.), elefánt-ormány (Nagy X. 380.), proboscides Elephantis (Nagy. II. 276.), bölényszarv, tülök (Nagy IV. 207.), szarv (Gudenus I. 25.), öblös végű elefántagyar (Forgon 437.), elefántagyart (Gudenus I. 295.), bivalyszarv (Forgon 557., Nagy II. 231.), bivaly-szarv (Nagy II. 166.), halfark (Nagy IV. 434.), két lantformán hajlott szarv öblös végekkel (Gudenus I. 503.), két elefántormány vagy e-féle szarv (Nagy VI. 385.), tulokszarvpár (Gudenus I. 548.)

de: Büffelhörner, Elefantenrüssel, Elefantenzähne, Elefantenschnauze, offene Füllhörner, Trompeten, cs: rohy, olifanty, sloní choboty
Rövidítések

Elefántormány, régies kifejezés a helytállóbb bivalyszarv helyett, mely később a sisakon látható összes szarv gyűjtőneve lett. A bibaly- és bikaszarvak a legrégibb (segéd)sisakdíszek közé tartoznak. Különösen a német heraldikában gyakoriak. Félhold, sarló alakban görbültek és egymással szembe néznek. Gyakran díszítik kis zászlókkal, rákollólkkal, pávatollakkal, levelekkel, indákkal stb. Előfordul pajzsbeli címerképként is. A 14. század végétől mind nagyobbak lettek és a végüket lefűrészelték, valamint S-alakban hajtották meg, miáltal az elefánt ormányához vált hasonlóvá. Innen terjedt el ez a helytelen megnevezés. A 15. században létrejött az ún. nyitott szarv (de: offenen Hörner), mely végén kifelé táguló gyűrűszerű nyúlvány van. Gakran a pajzsmező fő színében ábrázolják. A siakon néha előfordulnak a szarvasagancsok is.