Heraldikai lexikon/Dávid-csillag

Névváltozatok:
hatszögletes csillag (Nagy II. 36.), hexagram, Dávid pajzsa, Salamon pecsétje

de: Davidstern, Hexalpha
Rövidítések

Dávid-csillag, hatágú csillag, két ellentétesen egymásba tolt egyenlő szárú háromszög fonadéka. Számos régi nép mágikus jelvénye. Először a 14. században mutatható ki pecsétképként, mint a zsidó mágia egyik jelképe. Az ellentétes princípiumok harmonikus egységét szimbolizálja. Dávid király pajzsával összefüggésben használták, a rossz szellemek elleni oltalmazó erőt tulajdonítottak neki. A Dávid-csillag először a 17. századi Prágában volt a zsidóság általános vallási jelképe. A 19. század óta használták a zsidóság szimbólumaként. 1948-ban megjelent Izrael zászlóján.

Legrégibb ismert előfordulása egy Kr. e. a 7. századból való leleten látható. Zsidó jelképként terjedt el. (Héberül: magen David, askenázi kifejezéssel: mógen dóvid.) Több régi varázskönyv szerint Isten Salamonnak egy pecsétes varázsgyűrűt küldött Rafael nevű angyala által, amivel meg tudta idézni a démonokat. A Dávid-csillagot (hexagramma) salamon pecsétjének is nevezték, amelyet a mágiai-hermetikus spekulációk szerint a tűz (∆), a víz (∇), a levegő () és a föld () elemekből szerkesztettek össze és az ellentétek egyesülését fejezték ki általa.