Heraldikai lexikon/Családi levéltár

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Névváltozatok:
magánlevéltárak
Rövidítések

Családi levéltár, egy család birtokában levő iratok, fényképek, filmek, könyvek, újabban számítógépes adathordozók és más íráos vagy képi anyagok összessége. A családtagok szóbeli beszámolói mellett ezek lehetnek a kiinduló forrásai a családfakutatásra és családtörténetre vonatkozó vizsgálatoknak.

A családi dokumentumok általában rendezetlenül állnak a család szekrényeiben és védelmükre nem fordítanak nagy figyelmet. Idővel a még meglevő anyagoknál is sok információ elveszhet, ha az azokat őrző valamelyik családtag elhalálozik. (Ilyen eset pl. ha a fényképeken szereplő személyeket csak ő ismeri és nem látja el azok hátoldalát a személyek nevével, a felvétel helyével és idejével stb.)

Régebben a gyakori pereskedések és összekülönbözések miatt szinte minden (nemesi) család birtokában voltak genealógiai táblák, a legfontosabb birtokjogi okleveleket kivonatoló conspectusok, registrumok és egyéb (eredeti) oklevelek, melyek a történettudomány szempontjából is nélkülözhetetlen források. Ezek néha akár többszáz évig is pihentek egy-egy család levéltárában és házasság alkalmával vagy más okból gyakran kerültek az egyik nemesi családtól a másikhoz, mielőtt valamelyik állami levéltár birtokába jutottak volna. A nagyobb családok úgy-ahogy gondot viseltek a levéltárukra, főként a birtokügyi dokumentumokra és a címeres levelekre és ezek rendezésére családi levéltárost is alkalmaztak. A köznemesi levéltárak többsége azonban a kúria félreeső helyein hánykolódtak. 1848 után az itt őrzött iratok elvesztették jogi érvényüket és a családok számára érdektelenné váltak. Az 1850-es években vetődött fel egyre komolyabban, hogy meg kellene védeni ezen fontos történeti forrásokat. Szabó István a A magánlevéltárak ügye című tanulmányában a magánlevéltár fogalmán értett minden olyan levéltárat, amely nem közhatósági, vagyis nem közlevéltár. Ide tartoztak az egyházi levéltárak is. Szabó a levéltári törvény keretén belül kívánta rendezni ezen levéltárak ügyét. Ennek megfelelően a levéltár tulajdonosának kötelessége levéltárát az állami levéltári hatóságnak bejelenteni, hogy felügyelői feladatát elláthassa. 1945 után a háborús pusztulást átélő magánlevéltárak anyaga, ezek államosításával, az Országos Levéltárba és más helyileg illetékes levéltárakba kerültek.