Heraldikai lexikon/Buzogány

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jan Thomas Portrait of Miklós Zrínyi.jpg

Névváltozatok:
hadi nyárs (Új Idők lexikona XVII. 4253), tagló, Streitkolbe (TESz. III. 121.), csákány (TESz. I. 469.), csillag, csatacsillag, Morgenstern, Kriegspflegel (TESz. I. 527.), clava, cambuca, cambuta, cambola, pita clavata, keule, streitkolbe (NySz. I. 330.), cambuca (Nagy Iván IX. 790.), háporty 1369: "Piscinis Sarusto Haperyes" [OklSz.], 1405 k.: ? bi'ulus: hapoija" [SchlSzj. 954.], 1584: "Typhae palustris clava baka, seu haporya nominatur" [Beythe: Strip. (= Nom.) 8: NySz. 1: 1318 háporja a.]: ? 'békabuzogány, Igelkolben' (TESz. II. 51.); clava: buzogány, fejes bot, gravia clava: nehéz buzogány, trinodis clava: három szegǘ vagy tollú fejes bot, clavarius: szeges bot tsináló, clavator: buzogány viselö́ (mind: Pápai/Bod 117.), claviger: kóltsár, buzogány hordozó (uo. 118.) cæſtus: ón gombos, bö́rös hadi bot, buzogány (uo. 89.), cateja: nehéz vasas buzogány (uo. 101.), pila clavata: buzogány (uo. 470.); tollas bot, szakóca

"El vezettetek istapokkal buzganiokkal" [Debreceni codex 1519. kiadva Nyelvemléktár XI. 138.], "Hét tollu buzogánnya keonteos uyban vala" [Ilosvai Péter: Toldi M. históriája. Lőcse 1629. (1. kiad. Debrecen 1574) 9.], "Lánczos botok, buzogányok, szijra keoteott tollas botok." [Com. Jan. 150.] (NySz. I. 330.); tollas buzogány, aclis, spitzkolbe. "Viseltek ezüst, aranyos, tollas buzogánt." [Monumenta Historica: Irók. XI. 349.] (NySz. I. 330.), "Tábori buzogányos furkós szolgác." [Com. Jan. 146., 180.] (NySz. I. 330.)
Rövidítések

A buzogány változatos formájú kézifegyver. Alapformája vasból vagy bronzból készült fejjel van ellátva, melyet fanyélre erősítettek. A fejek alakja lehetett golyó, henger, kocka, téglatest, sokszög. Magyarországon a 13. században, a kunok beköltözésével együtt jelent meg. Mint lovasfegyvert a középkorban rendszeresen használták. A 14. századtól jelentek meg az ún. tollas buzogányok, melyek hatékonyabbnak bizonyultak a páncél bezúzására. A 14. század végén a csillagfejű típusból alakult ki az ún. csatacsillag (de: Morgenstern), a peremgyűrűvel és köpűvel ellátott hoszútüskés változat. A csillagfejet felváltotta az ún. gótikus buzogány, a török-korban pedig egymás mellett használták a tollas, gerezdes és láncos buzogányokat.

Bethlen Gábor fejedelmi buzogánnyal
Tököly Imre fejedelmi buzogánnyal

Címerhatározó/Pándy címer

Címerhatározó/Szele címer

A buzogány az uralom és a parancsnoki hatalom jelképe volt (jogar, marsallbot, bírói pálca, buzogány). A 16. századtól az erdélyi fejedelem és a román vajdák hatalmi jelvénye a volt, mert nekik a szultán hatalmuk elismeréseként többek között buzogányt is küldött. A késő középkorban és azt követően a díszes, művészi kiképzésű buzogányokat a császárok és királyok is használták hatalmi jelvényként. A buzogány egyik változata a jogar is.

Katonai jelvényként egyes korokban a bot helyét a buzogány vette át. II. Rákóczi Ferenc fejedelem az ecsedi várban még látta azt a buzogányt, mellyel Opos, a Báthoryak őse állítólag megölte az ecsei láp sárkányát, de megjegyezte, hogy a fegyver kicsinysége igen kétségessé teszi a hagyományt. A 16. századtól hadparancsnoki jelvény is volt. A Rákóczi-szabadságharcban az önálló csapatparancsnokok (tábornokok, ezereskapitányok, századosok) viselték. Ezen rangjelölő hadnagyi buzogányok feje jóval kisebb volt, mint a harci buzogányoké. Nyugat-Európában a buzogányt a 16. század közepétől egyre ritkábban használták hatalmi jelvényként, majd hadi alkalmazásának háttérbe szorulásával el is tűnt, de Magyarországon és Lengyelországban még a 18-19. században is viselték a magas katonai beosztású személyek méltóságjelvényeként. Oroszországban a hetman, a kozákok katonai vezetője a "puzlikán"-t egészen 1919-ig használta hatalmi jelvényként.

A címereken számos formában és helyzetben jelenik meg. Legggyakrabban mellék-címerábraként ember vagy állat tartja, de önállóan is gyakori. Legősibb formája, a bunkó (de: Keule)ritka címerkép. Elsősorban beszélő jelképként jelenik meg, mint pl. a von Kolb család címrében. Gyakoribb a pajzstartóként kedvelt vademberek kezében. A békebírók hivatali jelvényeként az igazságszolgáltatás jelképe volt. A díszbuzogány vagy bunkó (fr: masse, la: matea) feje arany vagy ezüst volt. Különféle ünnepi alkalmakkor használták. A hadi díszbuzogány (fr: masse d'armes) rövidebb nyelű, vasfejű, gyakran szögekkel ellátott buzogány volt. [[[[[Kép:petit laruosse 600., Gelre 540.]]]]]

Címerhatározó/Csetneki címer

Buzogány-típusok[szerkesztés]

A csatacsép vasalt, hosszú nyélre rövid lánccal szerelt, vastüskékkel kivert hengeres test vagy 25-30 cm hosszú szögletes vasdarab.

A csatacsillag vastüskékkel kivert, bunkós végű, nehéz fütykös. Morgenstern: a külföldi zsoldosok által használt, magyarul csatacsillagnak is emlegetett buzogány német neve. Később a paraszti hadak kedvelt fegyvere volt.

A gerezdes buzogány a 16-17. század fordulóján török hatásra kialakult forma. Elődjének a magyar tollasbot tekinthető. Gömb alakú felülete általában gerezdelt.

A hadnagyi buzogány a kuruc hadseregben használatos parancsnoki jelvénnyé lett buzogányfajta. Általában körtefejű volt, vasból kovácsolták, gerezdesre alakították.

A tollasbot fanyélre szerelt buzogányféleség, amelynek egyik jellemzője a háromszög alakú, számát gyakran változtató toll.

A láncos buzogány a huszita háborúk alatt elterjedt, rövid lánccal a nyélhez erősített, vastüskékkel megtűzdelt fabunkó, amelyet később gerezdes vagy csillag alakú fej váltott fel.

A csatabuzogány (de: Streitkolben) fémnyéllel és prizmaszerű vagy nyolcszögű fejjel ellátott buzogány.

Lásd még[szerkesztés]

http://multunktara-tfsz.hu/kun-fegyverbol-szimbolikus-targy-egy-targy-funkciovaltasa-a-nagykunsagi-kunhegyesen/#.VJQ9hf8F8Cq

http://www.npg.hu/index.php/component/jcollection/item/997-esterhazy-antal

bot, nyíl, jogar