Heraldikai lexikon/Borz

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A Thurn und Taxis család schönburgi ágának címere
Borz a Thurn und Taxis család ősi címerínek boglárpajzsán, mely az olasz tasso, borz névre utal

Névváltozatok:
dizno borz, eb borz, teouiskes borz (M. nyelvtört. I. 294-95.), melis, taxus, hericius, dachs (M. nyelvtört. I. 294.); 1395 k.: "caxus [tollhiba taxus helyett]: barz" [BesztSzj. 1086.] (TESz. I. 350.), melina pellis: borz bö́r (Pápai/Bod 388.)

en: badger

"Czinály fedelet az sátornac borz beorbeol" [Molnár Albert: Szent Biblia (Károlyi Bibliájának 2. kiadása) Hanau 1608. I. 72.] (M. nyelvtört. 294.)
Rövidítések

A borz ritka címerkép a heraldikában. Jellegzetes testfelépítéséről és színéről jól elkülöníthető a többi menyétféle állattól. Főleg a beszélő címerekben fordul elő.

Borz van a Daxner család 1665-ös címerében, mely nyilvánvalóan beszélő címer, akárcsak a Thurn und Taxis hercegek címere. Úgy tartják, hogy a borz gondosan felügyel a háztartására. Ezért lett a brit Tesco Stores áruházlánc címereállata is.

Szorgalmas üreglakó lénynek tartották, mely vadul védelmezi a házát és a családját. A bestiáriumok szerint a borzok együttműködnek, hogy a hegyekben üregeket ássanak. Az egyik a bejáratnál heveredik le és a szájában egy botot tart, míg a többiek földet halmoznak a hasára. Ezután két borz a botnál fogva megragadja a fekvőt és így húzzák ki az üregből.

A leucrotta (la: leucrota, leucrocuta, ) olyan képzeletbeli lény, melynek combja a szarvasé, feje a borzé, a nyaka, melle és farka az oroszléné. A szája az egyik fülétől a másikig ér. A bestiáriumok szerint gyors állat, mely Indiában él. Keveréklény, mivel a hiéna és a nőstényoroszlán közti párosodás eredménye. Hasonló a nagysága, mint a szamáré, de lófeje, hasított patája van, a dereka és a lábai az oroszléné, a hátsóteste a szarvasé. A szája rendkívül nagy, mely fültől-fülig ér, benne nincsenek fogak, hanem csak egyetlen csont. A hiénához hasonlóan képes az emberi hangot utánozni. Az idősebb Plinius szerint (1. század, 8. könyv, 30) szamárnagyságú, a nyaka, farka és melle az oroszláné, a combja a szarvasé, a patái hasítottak, a feje a borzé, a szája fültől-fülig ér, a szájában csak egyetlen csont van. A vadállatok közül a leggyorsabb, és képes az emberi hangot utánozni.

Lásd még[szerkesztés]

menyét