Heraldikai lexikon/Bibliográfia
A bibliográfia egy adott területre vonatkozóan tájékoztat a megjelent forrásokról és a rendelkezésre álló irodalomról. A nyomtatásban megjelent kiadványokat tartja nyilván.
Névváltozatok:
bibliographus: könyv-iró, bibliotaphus: könyv-koporsó, ſokat titkon olvasó 's magának tartó ember, biblos: Égyiptomi nád, mellybö́l papirosat hántottak (Pápai/Bod 82.), fons: forrás, kút-fö́, Fontalis: Kút-fejek' Iſtene (uo. 280.)
de: Bibliographie
Rövidítések
A bibliográfiák eredete[szerkesztés]
A bibliográfiák jelentősége elsősorban a könyvnyomtatás feltalálása, a kiadványok számának megszaporodása utáni időre vonatkozóan nő meg. Ezeket összegzi a Régi magyarországi nyomtatványok (szerkesztette Borsa Gedeon és Hervay Ferenc. I. 1473-1600 [Budapest, 1971], II. 1601-1635 [Budapest, 1983]) A magyar kutatók munkáját, különösen a régi kiadványok esetében a külföldi bibliográfiák is segítik. Ilyen pl. Christian Gottlieb Jöhrer, Allgemeines Gelehten-Lexicon (Lipcse I-IV. 1750-1751; kiegészítése 1897) és Jacques-Charles Brunet, Manuel du libraire et de l'amateur de livres (I-IX; új kiadása Koppenhága 1966-1968) című bibliográfiája.
Magyarországon az 1711 előtt megjelent nyomtatványokat Szabó Károly, Régi magyar könyvtár (Budapest, I-III. 1879-1898) című nemzeti bibliográfiája veszi számba. Ennek kiegészítése Sztripszky Hiador, Adalékok Szabó Károly Régi Magyar Könyvtár c. munkájának I-II. kötetéhez (Budapest, 1912). Az 1711 után megjelent magyarországi és magyar vonatkozású irodalmat döntő részben Petrik Géza, kisebbrészt Kiszlingstein Sándor és Kozocsa Sándor gyűjtötte össze: Petrik Géza: Magyarország bibliográfiája 1712-1860 (Budapest I-IV. 1888-1892), Magyar könyvészet 1860-1875 (Budapest 1885), Magyar könyvészet 1886-1900 (Budapest II. 1885), Petrik Géza - Barna Imre: Magyar könyvészet 1911-1920 (Budapest I-II. 1939- 1942); Kiszlingstein Sándor: Magyar könyvészet 1876-1885 (Budapest 1890)
A régi magyarországi kiadványok bibliográfiájának új kiadásain ma már egész munkaközösség dolgozik. Ilyen bibliográfia például a Régi magyarországi nyomtatványok 1473-1600 (Budapest, 1971). 1946 januárjától az Országos Széchenyi Könyvtár havonta, később kéthetente megjelenő füzetekben teszi közzé a napjainkban megjelenő könyvek jegyzékét, Magyar Nemzeti Bibliográfia címmel. 1961-től ezt egészíti ki a Magyar Folyóiratok Repertóriuma.
A bibliográfiák típusai[szerkesztés]
Vannak egyetemes, nemzeti és szakbibliográfiák. Az egyetemes bibliográfiák az egész világ vagy egy kontinens nyomtatott könyveit és más kiadványait tartják számon, a nemzeti bibliográfiák egy ország, a szakbibliográfiák valamelyik szakterület kiadványait tartalmazzák. Ezen bibiliográfiák a nyomtatott műveket általában valamilyen időszakra vonatkozóan összegzik. Sok folyóirat készít évente vagy egy adott időszakra saját bibiliográfiát is a megjelent cikkeiről, különféle mutatókkal kombinálva.
A történeti szakbibliográfiák közé tartozik Hellebrant Árpád Diplomatariumok és monumenták a M. Tud. Akadémia könyvtárában (Budapest 1908), Bartoniek Emma Magyar történeti forráskiadványok (Budapest 1929) című műve. Általános történeti bibliográfia Kosáry Domokos Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába (Budapest I-III. 1951-1958) (az 1825-ig terjedő időszakra) és I. Tóth Zoltán, Magyar történeti bibliográfia 1825-1867 (Budapest I-IV. 1950-1959; a IV. kötet Kemény G. Gábor és Katus László szerkesztésében) című munkája. 1954 óta évente a Századok tesz közzé részletes bibliográfiát a Magyarországon megjelent történelmi művekről. Gazdaságtörténeti szakbibliográfia Dóczy Jenő - Wellmann Imre - Bakács István, A magyar gazdasági irodalom első századainak könyvészete 1505-1805 (Budapest 1934), valamint ennek kiegészítései. Gunst Péter szerkesztésében 1964-től jelent meg a Bibliographia historiae rerum rusticarum internationalis című agrártörténeti bibliográfiai sorozat. Helytörténeti szakbibliográfia Bodor Antal, Magyarország helyismereti könyvészete 1527-1940 (Budapest 1944), valamint Csomor Tibor összeállítása, a Magyarország honismereti bibliográfiája (Budapest 1972).
Genealógiai és heraldikai szakbibliográfia Baán Kálmán Magyar genealógiai és heraldikai forrásmunkák 1561- 1932 (Budapest 1932) című összegzése. Javított és bővített kiadása: Magyar családtörténeti és címertani irodalom 1561- 1944 (Budapest 1984). A genealógiai irodalomban segít eligazodni Köblös Zoltán, Magyar családtörténeti könyvészet 1472-1905 (Kolozsvár 1909) című műve. A heraldikai bibliográfiák a heraldikai szakirodalom, valamint a különféle címerkönyvek kéziratainak jegyzéke, általában országok szerint elrendezve, a kézirat lelőhelyének feltüntetésével. Az első ilyen bibliográfiát Bernd állította össze (Allgemeine Schriftenkunde der gesamten Wappenwissenschaft. Bonn-Lipcse 1830-1841). Egyéb heraldikai bibliográfiák: Classed Catalogue of Books on Heraldry (a Victoria and Albert Museum London kiadványa. London 1912), Wappenbücher des deutschen Mittelalters (a Schweitzer Archiv für Heraldik kiadványa. Lausanne 1925-1928), E. von Berchem, Heraldische Bibiliographie (Lipcse 1937), Gemalte Wappenbücher des Mittelalters (összeállította E. von Berchem, D. L. Galbreath és O. Hupp, átdolgozta K. Mayer. In: Beiträge zur Geschichte der Heraldik. Berlin 1939).
Irodalomtudományi szakbibliográfia a Bibliográfiai Tájékoztató az MTA Irodalomtörténeti Dokumentációs Központjának rendszertelenül megjelenő kiadványa. Társlapja az Irodalomtudományi Értesítő. 1955 márciusától ezzel összeolvadva Irodalmi Figyelő címmel folytatódott. A Bibliotheca Historica 1977-től az Európa Könyvkiadó bibliográfiai osztályának
A bibliográfiák használata[szerkesztés]
A bibliográfiák az elsődleges tájékozódást szolgálják az adott terület ismeretanyagára vonatkozóan. A vizsgálat keretein belül leggyakrabban a teljességre törekszenek, nem tesznek különbséget aszerint, hogy értékes vagy kevésbé értékes forrásról van-e szó, hogy milyen nyelven íródott az adott mű stb. Mindig van azonban olyan, főleg kevésbé ismert vagy nehezen hozzáférhető mű, melyek kiamaradnak a bibliográfiákból. Sok vonatkozó műről lehet tudomást szerezni egy-egy kiadvány hivatkozásai vagy irodalomjegyzéke alapján is. Számos megyéről, tájegységről, városról van kisebb bibliográfia és egy adott terület kutatója más tudományterületek bibliográfiájának használatára is rászorul. A történettudósok vonatkozásában ezeket a Kosáry-bibliográfia tartalmazza.