Heraldikai lexikon/Barthodeiszky János

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

rátki és salamonfai Barthodeiszky János (ker. Nick, 1756. július 5. [1] - Sopron, 1841. augusztus 26.[2]), soproni-vasi nemesi család sarja, apja Barthodeiszky János, anyja Rásky Magdaléna. Udvari titoknok, rövid ideig a Szent István Rend hatodik heroldja (1813-1815). A neve előfordul Bartodeczky,182. Barthodeczky[3][4] alakban is. Horváth Ferencet követte a heroldi tisztségében. Mivel Pálffy Károly mellett dolgozott a kancellárián, kézen fekvő volt, hogy Horváth után a tisztséget ideiglenesen ő töltse be. 1782-ben a kancelláriai fogalmazók között szerepel Joannes Barthodeiszky neve is.[5] 1792. 7. 26-án Pálffy kancellár mellett ő volt az ellenjegyzője a Michailovics család címeres levelének.[6] 1794. 3. 30-án Pálffy kancellár mellett másik aláírója volt Tivadar Mihály kanonoki kinevezésének a munkácsi görög orthodox egyházba.[7] 1800. január 5-én Pálffy Károly mellett (aki egyben a Szent István rend kancellárja is volt) a másik ellenjegyzője Báró Dévay Pál (1735-1800) altábornagy bárói diplomájának.390. 1802-ben császári és királyi tanácsos, magyar királyi udvari titkár, Pest megyei bírósági ülnök.50. l. 1814-ben királyi tanácsos, magyar királyi udvari főtitkár, Sopron és Zemplén vármegye bírósági társülnöke, Bécsben a Fischerstiege 408. alatti lakos.25. 1820-ban császári és király belső titkos tanácsosként, valamint a magyar udvari kancelláriánál előadóként ("referendarius") fordul elő a Tudományos Gyűjtemény előfizetői között.130. 1821-ben (Rainer Miklóssal együtt) a kancelláriánál titkárként szerepel.185. 1822-ben, Eszterházy József, Zemplén megye főispánjával együtt mint udvari tanácsos és referendárius (előadó) adott ajánlólevelet Polák Ignác számára, aki Moson megye második orvosának hivatalára pályázott. Balogh Gyula szerint 1823-ban répcelaki birtokos volt, királyi tanácsos és az udvari tanács előadója (referandarius).273. 133.


Kempelen szerint Vas vármegyében főszolgabíró, a felesége Forveille Anna (1797-1857), akitől négy fia és egy leánya született.[8] 1860-ban egyik fia, Barthodeczky József a rábaközi Mihályon 10 forintot adományozott a Magyar Tudományos Akadémia épületére.305. Ez az adat téves. Unokaöccsére, Józsefre igaz. Ennek a Jánosnak nem volt családja.

A Barthodeiszky család tagjai eredetileg morva nemzetiségű bárók voltak, akik a magyar nemességért lemondtak külhoni címükről. Talán a felvidéki Esterházy Péter környéken lévő [végedi] birtokai kerültek hozzájuk, János nagyapja, Barthodeiszky Károly felesége ugyanis Esterházy Péter lánya, Mária Anna grófnő volt. A 19. század közepére anyagilag tönkre mentek és eladták a [végedi] birtokaikat báró Mikos Eduárdnak.101. A Barthodeiszky és a zalabéri Horváth család is birtokos volt Végeden. Talán Barthodeiszky is ezért követte Horváthot a heroldi hivatalban.

Források[szerkesztés]

Nicki római katolikus keresztelési anyakönyv, 1718-1777. 601445. 106. lap [9]

Soproni (Szent Mihály) római katolikus halotti anyakönyv 1835-1841. 630877. 594/17. 81. lap [10]

Balogh Piroska: Fejezetek egy Leveleskönyvből. Palásthy Márton levelei Koppi Károlyhoz 1780–1783. Fiatal Filológusok Füzetei. Szeged, 2008. 181-182.[11]

Kulcsár Imre: Adatok Moson megye feudális korának egészségügyi történetéhez. In: Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. Budapest, 1963. 133.[12]

Vályi András: Magyar országnak leírása. Buda, 1799. II., 482.[13]

MNL OL adatbázis [14][15]

Fest Aladár: Báró Dévay Pál altábornagy (1735-1800). Magyar Történeti Életrajzok. Budapest, 1915. 390.[16]

Hof- und Staats-Schematismus der röm. kaiserl. auch kaiserl. königl. und erzherzoglichen Haupt- und Residenz-Stadt Wien. Bécs, 1802. 50.[17]

Tudományos Gyűjtemény. Pest, XII. 1820. 130.[18]

Zagrabiense Calendarium ad annum communem Jesu Christi MDCCCXXI. Zágráb, é. n. 185.[19]

Balogh Gyula: Vasvármegye nemes családjai. Szombathely, 1901. 273.[20]

Ruzsa Károly - Horváth László - András Kostyál László: Zalavég története. Zalai Kismonográfiák 1. Zalaegerszeg, 1994. 99., 101., 104., 113., 116-117., 199.[21]