Heraldikai lexikon/Alapítvány
Az alapítvány olyan meghatározott célra létesített vagyon, melynek felhasználását az alapító határozza meg, kezelésére pedig megfelelő szervezetet hoz létre. A vagyon lehet készpénz vagy jövedelmező ingatlan. A vagyonból származó jövedelmet a kezelő a meghatározott cél érdekében köteles felhasználni. Ha az alapító nem jelöl meg kezelő szervezetet, a felügyeleti haóság rendelkezik a felállításáról.
Névváltozatok:
fondáczió (NySz. I. 610.), fundáczió, legatum, stiftung (NySz. I. 1002.)
1372 u./1448 k.: "yollehet ewāgelium mondeka serent kellene egÿeb zegeneknek adnÿ" [Jók. K. 100.] (TESz. III. 739.); "Alig találtatott vagy egy hires familia, a ki fondácziókkal nem szándékozott volna gyarapítani [papi tisztünket]; most pedig naponként ellenkezőt látunk." [Csúzi Zsigmond: Zengedező sípszó. Pozsony, 1723. 42.] (NySz. I. 610.) "Josagos cselekoedetőknek gyakorlásy." [Beythe István: Esztendő által való vasárnapi Epistolák. Német-Újvár, 1584. 2.] "kegyesség-gyakorlás: praxis pietatis" [Medgyesi Pál: Praxis pietatis. Irta Bayle Lajos. Debrecen 1636. 1.; Medgyesi Pál: Magyarok hatodik jajja. Sárospatak 1660. II. 26.] (NySz. 1136.); konviktus 1792: 'alapítványi iskola, diákotthon <a nemesi ifjak számára>, diákétkezde' [M. Hírmondó 1:385.: NSz.], német Konvikt 'otthon kispapok részére; (főiskolai) menza', ausztriai német 'internátus, diákotthon', olasz convitto 'diákotthon, nevelőintézet' (TESz. II. 556.)
de: Stiftung (van 'zárda' értelme is)
Rövidítések
Az alapítványoknak régi hagyománya vannak Magyarországon és egész Európában. Eredetileg a nemesi családok által létrehozott pénzbeli vagy vagyoni alap volt különféle jótékony célokra, az iskolázás, egészségügyi ellátás fejlesztésére, az egyház, a családtagok támogatására stb. Ez része volt a földesúri kötelezettségeknek. 1030 körül Szent István király alapított ispotályt a magyar zarándokok részére Jeruzsálemben, majd 1135-ben Petronella úrnő vásárolt ugyanitt házat a zarándokok elszállásolására. Ezen intézmények később a Szent István Kanonokrend kezelésébe mentek át. Horváth György és Szirmay Mihály Miskolcon 1407-ben a Mindenszentek ispotályos egyház igazgatójának Tenke falut adományozta egy halotti mise alapítványául.
Számos nagy országos intézmény alapítványként jött létre. Buda 1686-os visszafoglalása után Széchenyi György esztergomi érsek több mint félmillió forintot hagyott a budai várfalak helyreállítására, a jezsuita és a kapucinus rendház felépítésére, a pesti invalidusházra és a polgári kórházra. A 18.században további templomok, zárdák, vallási emlékművek, búcsújáró helyek létesültek. Az 1760-90-es években a pesti tanácsnál egyszerű polgárok is tettek 2-20 ezer forint összegben alapítványokat a szegények és öregek javára. Széchényi Ferenc 1802-ben a Magyar Nemzeti Múzeum és az országos könyvtár alapjait teremtette meg. Marczibányi István 1815-ben a nemzeti színház, a Rókus-kórház, a budai irgalmas és a Szent Erzsébet gyógyító rendnek tett alapítványt.
Budapest szinte minden jótékony intézete alapítványként jött létre: szegényház Budán és Pesten (1817), vakok intézete (1826), árvaház (1843), Irgalom Háza (1892), Menház (1893), szülőotthon (1910), Kisipari Hitelintézet (1918). Kisebb alapítvány sok volt. Polgárok, társaságok, egyesületek intézmények létesítették árvák nevelésére, tanulók jutalmazására, kórházi ápolásra stb. 1934-ben a főváros már 407 alapítványt kezelt: árvaházi helyekre 102 alapítványt, diákok jutalmazására 65 alapítványt, özvegyek, árvák, vakok javára 59 alapítványt, menhelyekre, szeretetotthonokra 52 alapítványt, sírok, kripták fenntartására 41 alapítványt, kórházi ápolásra 39 alapítványt, egyéb szociális célokra 24 alapítványt, irodalmi és művészi díjakra 18 alapítványt, kiházasításra 7 alapítványt.
A második világháború utáni szocializmus a társadalmi élet összes eleme fölött igyekezett központi hatalmat gyakorolni. Ezért az alapítványok a harmadik szektornak nevezett többi társadalmi szervezettel, egyesülettel együtt elveszítette önállóságát vagy teljesen megszűnt. Az állam központosította a szociális feladatok ellátását is. Független alapítványok létrehozására és a civil szféra újjászerveződésére csak az 1989-es rendszerváltás után kerülhetett sor.