Heraldikai lexikon/Életfa

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Névváltozatok:
világfa

la: lignum vitae, arbor vitae, de: Lebensbaum

„Az gyezedelmesnek adok az eeleth fanak gymelczeeben (dabo ei edere de logno vitae), ky az en ystenemnek paradyczomaban vagyon.” [Jordánszky Kódex 1516-19. (Régi magyar nyelvemlékek V.) 887.] (NySz. I. 735.)
Rövidítések

Életfa, szimbolikus fa. Már az ókorban is előfordul ez az elnevezés. Gyökerei az alvilágba nyúlnak, törzse tejet és gyantát ereszt, óriás kígyó, a tudás fájának őre tekeredik rá, lombja az égbolt sátora, gyümölcsei (rendszerint alma vagy fagyöngy) a bolygók és csillagok. A világ közepén, a világhegyen áll és összeköti a kozmosz három világát (gyökerek: Alvilág, halak, csúszómászók, férgek; törzs: Középső Világ, négylábúak; korona: Felső Világ, madarak). A régi nézet szerint a születendő lélek madár képében a kozmikus fa ágán ül, melyen a halhatatlanság gyümölcsei függnek. Az életfából hajt ki a családfa, a nemzetségfa. Jézus, a (növényi értelemben vett) messiás-sarj, -csemete családfáját (az ún. Jessze-fát), aki Dávid apjának, Izájnak törzséből ered, gyakran életfa formájában ábrázolják.

Valószínűleg az életfa gyümölcsét tartja a mancsában a Nagylucsei címer oroszlánja. A többi magyar címer efféle golyó alakú címerképe ugyancsak az életfa gyümölcse vagy arany alma lehet.