Heraldikai lexikon/Ágaskodó

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

Az ágaskodó a címerekben előforduló állatok egyik póza. Olyan címerállat, melynek teste (szinte teljesen) egyenesen felfelé áll, a mellső lábait kinyújtja (gyakran vadul, kimeresztett karmokkal, zsákmány után kapva) és az egyik hátsó lábán ágaskodik. Ez a póz az oroszlánoknál a leggyakoribb. Kialakulását a korai hárömszögű pajzs formája eredményezte, melynek mezőjét úgy lehetett a legjobban kitölteni, ha az állatot felegyenesedett testtel és egy lábon állva ábrázolták, mert a pajzs aljának hegyes szöge miatt már nem maradt elég hely arra, hogy az állat mindkét hátsó lába egyvonalban lehessen. Így az ágaskodó póz az egyik vagy talán a legrégibb heraldikai póz. Szokásos helyzetében az állat jobbra néz, amit nem kell külön megemlíteni a címerleírásban, csak azt, ha az állat balfelé néző ágaskodó vagy másféle pózú.

Ágaskodó oroszlán

Névváltozatok:
felemelkedő állásban (Jakab-Szádeczky 1901. 340.), ágaskodó (Sváby Frigyes Turul 1889/3. 123., Vajay MűvtÉrt. 1972. 277.), ragadmány után készülő (Nagy Iván III. 270.), mászó [sic] (Nagy Iván V. 86.), támadó (R. Kiss István, Turul 1903/2. 54.[1]), álló, ágaskodó, jobbra ágaskodó (Thallóczy 1897. CCLIV., CCLVI., CCLVII. lap), befelé ágaskodó (Gudenus I. 340.), jobbra ágaskodó (Altmann-Lővei BudpRég. 2004. 17.[2]), támadó oroszlán [3]

en: rampant, de: aufbäumend <főleg ló>
Rövidítések

Az angol heraldikában ez az oroszlán legelterjedtebb póza (en: rampant), ahol az szinte mindig csak az egyik lábán áll és a két lábon álló pózt, az álló oroszlánt, melyet a későbbi szélesebb aljú pajzsformák és az egyéb címerkompozíciók tettek lehetővé (pl. hármas halmon álló) szinte nem is ismerik.

Változatai[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

póz, megkülönböztető jegyek, oroszlán