Gyógynövény/Betegségek/Autoimmun betegségek

A lap mérete: 14823 bájt

Gyógynövény

Autoimmun betegségek

Latin • Gyógynövény • Gyógynövények listája • Gyógynövények hatóanyagai • Gyógynövények gyűjtése • Gyógynövény‐gyógyszer interakciók • Gyógynövények Interakciós hatásai • Gyógynövények felhasználása • Gyógynövények adagolása • Növények gyógyhatása • Gyógygombák • Terápiák • Betegségek • Gyógyteák • Illóolajok • Zsíros olajok • Mihez-mit • Tanácsok

---

Autoimmun betegségek

([[]], Syn: -)

Más neve(i): -

Autoimmunitásnak nevezzük azt a jelenséget, amikor az immunrendszer a szervezet saját alkotóelemeit „idegen testnek” érzékeli, és elpusztításukra törekszik. Az elpusztítandó alkotóelemek (antigének) általában fehérjék vagy poliszacharidok, melyek a sejtek felszínén vagy annak belsejében találhatók. Az immunreakció során gyulladás alakul ki az érintett szövetben, és idővel a fehérjét szintetizáló sejtek, illetve a sejtek által alkotott szövet is károsodhat, végső esetben el is pusztulhat.

Az autoimmun betegség gyűjtőfogalom, amelybe különböző betegségek tartoznak, a fenti reakció azonban mindegyikre jellemző. Immunológiai tolerancia: A nyiroksejtek (limfociták) keletkezése és érése közben mindig képződnek olyan sejtek (ún. autoreaktív limfociták), melyek saját antigéneket (autoantigének) képesek felismerni. A szervezetnek szüksége van tehát olyan mechanizmusokra, melyek megakadályozzák, hogy immunreakció induljon be az autoantigének ellen. Egy ilyen mechanizmus az immunológiai tolerancia, melynek során az immunrendszer „tolerálja“ a szervezet saját antigéneit és nem indít ellenük immunválaszt. Az immunrendszer különböző kontrollmechanizmusokkal biztosítja a immunológiai toleranciát. Centrális toleranciának nevezik azt a mechanizmust, amikor az érés során bizonyos autoantigéneket felismerő nyiroksejtek (limfociták) klonális delécióval eliminálódnak. Ez a kontrollmechanizmus a primér immunszervekben (a csontvelőben – T-sejtek és a thymusban – B-sejtek) történik és csak olyan autoantigénekkel szemben fejlődik ki, melyek ezekben a szervekben is megtalálhatók. : Habár a folyamat jól működik és fontos szerepet játszik az autoimmunitás elleni védekezésben, nem képes megakadályozni, hogy érett autoreaktív limfociták kerüljenek a perifériára. Ezeket az elszabadult autoreaktív limfocitákat normális esetben a perifériás tolerancia mechanizmusai teszik hatástalanná.

A perifériás toleranciának három különböző fajtája van.

1.) Klonális deléció: a Fas/Fas-L rendszeren keresztül. Az autoreaktív limfociták folyamatosan aktívak, hiszen az autoantigének folyamatosan jelen vannak és nem eliminálódnak, mint fertőzés során a külső antigének. Az állandó stimuláció következtében a sejtek nagy mennyiségben Fas-ligandokat termelnek, melyek a Fas receptorokhoz kötve az immunsejt pusztulását, fiziológiás sejthalált (apoptózist) okozzák.

2.) Klonális anergia Az antigént megkötő és azt az MHC-molekulán keresztül prezentáló limfocita stimuláló anyagokat szabadít fel és ezáltal továbbra is aktív marad; képes újabb antigének megkötésére és elpusztítására. Ezzel szemben az autoantigént megkötő limfocita nem szabadít fel stimuláló anyagokat és ezért inaktiválódik, nem képes további autoantigéneket elpusztítani. Ezt az inaktivált állapotot nevezik anergiának.

3.) Domináns szuppresszió Enyhe autoantigén kontaktus során a csecsemőmirigyben (thymusban) ún. regulátoros T-limfociták képződnek, melyeknek az a feladatuk, hogy az autoimmun választ megakadályozzák. Ezek a regulátoros T-limfociták működésük során IL-10-et és TGF-β-t termelnek és szabadítanak fel, melyek a hasonló sejtek növekedését és szaporodásáta (T-sejtproliferációt) gátolják.

A B-limfociták hasonló toleranciára képesek. A perifériás tolerancia mechanizmusainak károsodása autoimmunitás kialakulásához vezethet.

Az autoimmun betegségek kialakulásának okai igen komplexek, teljességében ma sem ismertek. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az okok az egyes betegségek esetében is változhatnak. Az eddigi kutatások alapján úgy tűnik, hogy bizonyos környezeti faktorok (pl. fertőzések) váltják ki a betegségeket az arra genetikailag hajlamos egyénekben, azonban sok esetben sem a betegség kialakulásának pontos mechanizmusa, sem az azt kiváltó stimulus nem ismert. Mivel a kiváltó faktor és a betegség klinikai megjelenése között hosszabb idő telhet el, gyakorlatilag lehetetlen utólag személyre szabottan megállapítani, hogy mi volt a pontos kiváltó ok. A kérdést nehezíti, hogy a betegségekre jellemző számos immunológiai eltérésről nehéz megmondani, miként járulnak hozzá a betegség megjelenéséhez. Jó példa erre a DNS elleni kóros autoantitestek jelenléte SLE-ben, ahol több szerző szerint lehetséges, hogy ezek az autoantitestek csak másodlagos következményei a betegségnek. Lehetségesnek tartják, hogy a betegekben hibásan működő apoptózis során a sejtekből DNS szabadul ki, és ez szekunder módon váltja ki az antitesttermelést.

Az autoimmun betegségek kialakulásának pontos mechanizmusaira vonatkozóan több elmélet is ismert. Az ún. molekuláris mimikri elméletének lényege, hogy egyes, kívülről a szervezetbe jutott antigének (pl. kórokozók egyes fehérjéi) ellen kialakuló immunválasz keresztreagál a szervezet bizonyos saját struktúráival, vagyis az idegen antigént felismerő limfociták részben saját antigéneket is felismernek és megkülönböztetés nélkül támadó jellegű immunválaszt alakítanak ki ellene, mely később (mivel a saját antigén tartósan jelen van), nem szűnik meg és önfenntartó módon autoimmun betegség kialakulásához vezet. Részben ezzel magyarázzák, hogy egyes fertőzések autoimmun betegséget válthatnak ki. Molekuláris mimikrit számos autoimmun kórkép hátterében feltételeznek, pl. különböző ételek kiváltotta immunreakciókban, a látóideg velőhüvely gyulladása (neuromyelitis opticában), vagy reumás lázban.

Az autoimmun betegségek lehetnek szervspecifikusak (az immunreakció egy szervre vagy egy sejttípusra korlátozódik, például 1-es típusú cukorbetegség (diabetes mellitus), (Hashimoto-thyreoiditis) és nem-szervspecifikusak = szisztémásak (az immunreakció egy olyan antigén ellen irányul, mely az egész szervezetben megtalálható, például szisztémás pirossas bőrfarkas (lupus erythematosus) (SLE), ízületi csúz (rheumatoid arthritis).

Autoimmun betegségek

• 1-es típusú diabetes mellitus – a hasnyálmirigy bétasejtjei elleni autoimmun reakció eredménye, melyek során az inzulint termelő bétasejtek elpusztulnak.
• Akut disszeminált encephalomyelitis (ADEM) – általában virális infekció vagy oltás után jelentkező encephalitis, melyet autoimmun reakció okoz.
• Addison-kór – gyakran a mellékvesekéreg autoimmun eredetű pusztulása okozza.
• Gyógynövény/Betegségek/Vérszegénység, (Anaemia perniciosa) – a vörösvérsejtek számának csökkenésével járó betegség. Miután felfedezték, hogy a betegség lényegében B12-vitamin-hiányra, illetve felszívódási zavarra vezethető vissza, a betegséget ma már nem mondhatjuk "vészes"-nek.
• az Antifoszfolipid-szindróma (APS) során foszfolipid-ellenes antitestek termelődnek, melyek artériás és vénás trombózist, valamint vetélést és koraszülést okozhatnak.
• A csontvelő vérképző sejtjeinek működéskiesése (Aplasztikus anémia) gyakran a csontvelő elleni autoimmun reakció következtében alakul ki.
• Halánték verőereinek gyulladása vagy (Arteritis temporalis)„óriássejtes arteritis” – egy érgyulladás, amely leggyakrabban a fej nagy és közepes artériáit támadja meg. Kezelés nélkül látásveszteséget okozhat.
• vérszegénység (Autoimmun haemolyticus anemia) – autoimmun betegség, melyet a vörösvértestek elleni IgM támadás jellemez.
• [[]] (Autoimmunhepatitis) – autoimmun betegség, amelyben az immunrendszer a májat támadja meg.
• Glutén érzékenység (Cöliákia) – a vékonybél krónikus gyulladásával járó betegség, melyet az étkezéssel bevitt gabonafehérje, a glutén idéz elő.
• [[]] (Goodpasture-szindróma) – egy ritka autoimmun betegség, melyet tüdővérzés és egyre súlyosbodó veseelégtelenség jellemez. Az autoimmun reakció egy autoantigén ellen irányul, amely mindkét szervben megtalálható.
• pajzsmirigy túlműködés (Graves-Basedow kór) - autoimmun eredetű pajzsmirigy túlműködés, mely gyakran erős szem tünetekkel jár.
• ''(Guillain-Barré szindróma)'' (GBS) – a környéki idegrendszer immun-mediált demielinizációs megbetegedése, mely a perifériás idegsejtek károsodását okozza.
• ''(Hashimoto-thyreoiditis)'' – egy autoimmunthyreopathia)'' , a hypothireosis)'' egyik leggyakoribb oka, melynek során az immunrendszer egyes a pajzsmirigysejtekben található fehérjék ellen (például tireoperoxidáz, illetve tireoglobulin) antitesteket termelnek. Krónikus gyulladás alakul ki, aminek következtében pajzsmirigy idővel elpusztul.
• az ''(idiopátiás trombocitopéniás purpura)'' során az immunrendszer a vérlemezkék ellen termel antitesteket. A vérlemezkék száma csökken.
• Gyógynövény/Betegségek/ (Morbus Basedow) – egy autoimmunthyreopathia, a hyperthireosis leggyakoribb oka, melyet a pajzsmirigysejteken található TSH receptorok elleni antitest termelése jellemez következményes pajzsmirigy-hormon túltermeléssel.
• Gyógynövény/Betegségek/Crohn-betegség (Morbus Crohn) – egy, az egész tápcsatornát, de főként a vékony- és vastagbelet érintő autoimmun betegség, mely a tápcsatorna gyulladásával, hasi fájdalommal és hasmenéssel jár.
• Gyógynövény/Betegségek/''(Myasthenia gravis)'' – a motoros véglemez acetilkolinreceptorai ellen termelődő antitest okozza. Tünetei: fluktuáló izomgyengeség, kimerültség.
• Gyógynövény/Betegségek/''(Neuritis opticus)'' – a látóideg autoimmun eredetű gyulladása, mely a látás részleges vagy teljes elvesztésével járhat.
• Gyógynövény/Betegségek/''(Opsoclonus-myoclonus szindróma (OMS) – egy neurológiai betegség, melyet az idegrendszer elleni autoimmun támadás okoz. A tünetek: Gyógynövény/Betegségek/''(opsoclonus)'' , ''(myoclonus)'' , ''(ataxia)'' , ''(intenciós tremor)'' , ''(dysphasia)'' , dysarthria) , ''(mutizmus)'' , ''(hypotonia)'' , letargia, ingerlékenység. Mintegy az esetek felében neuroblastomával összefüggésben jelentkezik.
• Gyógynövény/Betegségek/''(Pemphigus vulgaris)'' – egy ritka, krónikus hólyagos autoimmun bőrbetegség.
• Gyógynövény/Betegségek/''(Primer biliáris cirrhosis (PBC) – egy autoimmun betegség, mely a májbeli epeutak epithelialis hámsejtjeit támadja meg. Valószínű, hogy a betegséget anti-mitokondriális antitestek (AMA) okozzák, mely a mitokondriumokban található piruvát-dehidrogenáz complex (PDC) ellen hat.
• Gyógynövény/Betegségek/ (Reiter-szindróma) – bakteriális enteritist vagy urethritist követő steril ízületi gyulladás, conjunctivitis és urethritis tünetegyüttese, amelyhez egyéb szervek érintettsége is társulhat (bőr- és nyálkahártyatünetek, szívelváltozások).
• ''(Reumatoid artritisz)'' – az ízületek kötőszövete, valamint az inak ellen termelt autoantitestek okozzák.
• Gyógynövény/Betegségek/mirigyek autoimmun gyulladása (Sjögren-szindróma) – krónikus kórkép, melynek jellegzetessége a külső elválasztású mirigyek (elsősorban a nyál és könnymirigyek) autoimmun gyulladása. A folyamat következtében a szem, a szájnyálkahártya, valamint az egyéb bőr- és nyálkahártyafelszínek fokozatosan kiszáradnak (sicca szindróma).
• Gyógynövény/Betegségek/Központi idegrendszer gyulladás (Sclerosis multiplex) – a központi idegrendszer immun-mediált demielinizációs megbetegedése, mely az idegsejtek funkciójának csökkenésével jár.
• Gyógynövény/Betegségek/Bechterew-kór (Spondylitis ankylopoetica) – egy krónikus, fájdalmas, progresszív ízületi gyulladás, mely a csigolyák gyulladásával, majd annak lezárultával a csigolya ízületeinek elcsontosodásával jár.
• nem deformáló ízületi gyulladás (szisztémás lupus erythematosus) (SLE) – egy krónikus autoimmun betegség, melynek során számos autoantitest termelődik, amelyek sejten belüli sejtalkotórészek ellen irányulnak. A betegségnek rengeteg megjelenési formája van, leggyakrabban fiatal nőkön jelentkezik nem deformáló ízületi gyulladás, láz (hőemelkedés), fehérvérsejtszám csökkenés, bőrtünetek, vizelet eltérés formájában.
• pulzus nélküli betegség (Takayasu-arteritis) „(Takayasu-arteritis)” – egy óriássejtes érgyulladás, mely során az aorta és annak fő ágai beszűkülnek. Tünetei: szédülés, syncope, látászavarok, hiányzó pulzus, vérnyomáskülönbség a végtagokon.
• Gyógynövény/Betegségek/ (Vitiligo) – spontánul megjelenő pigmenthiányos fehér foltok a bőrön. A pigmenthiányos területen nincsenek melanociták. A betegséget melanocita-ellenes antitestek okozhatják.
• Gyógynövény/Betegségek/ (Wegener granulomatosis) – egy érgyulladás, amely a tüdők, a vesék és más szervek ereit támadja meg.
• Gyógynövény/Betegségek/ (Lichen ruber planus) – A lichen ruber planus ismeretlen eredetű, nem fertőző, gyulladásos jellegű autoimmun betegség, amely a bőrön és/vagy a nyálkahártya egyes részein jelentkezik. Másfélszer gyakoribb nőkben mint férfiakban, és általában a 30-60 éves korosztályra jellemző.

Ellenjavallat: -

Lásd még: Mihez-mit

Magyar Wikipédia: Autoimmun betegségek