Ugrás a tartalomhoz

Gyógynövény/Betegségek/Agyhártyagyulladás

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
A lap mérete: 4619 bájt

Gyógynövény

Agyhártyagyulladás

LatinGyógynövényGyógynövények listájaGyógynövények hatóanyagaiGyógynövények gyűjtéseGyógynövény‐gyógyszer interakciókGyógynövények Interakciós hatásaiGyógynövények felhasználásaGyógynövények adagolásaNövények gyógyhatásaGyógygombákTerápiákBetegségekGyógyteákIllóolajokZsíros olajokMihez-mitTanácsok


Agyhártyagyulladás
(meningitis, Syn: -)
Más neve(i): agyláz
Az agyhártyagyulladás, az agyhártyáknak vagy agyburkoknak, azaz a központi idegrendszert körülvevő hártyák gyulladásos megbetegedése, ami súlyos, életveszélyes állapot, és sürgősségi orvosi beavatkozást igényel. Gyógyulás után is nagyon gyakran visszamaradó idegrendszeri károsodáshoz vezethet az agyhártyák összenövése, hegesedése miatt.
A megbetegedés kiváltó okát tekintve két fő csoportba osztható: ezek az élő kórokozókkal történt fertőzés és az egyéb kórokok által kiváltott (nem fertőzéses) gyulladások. A kettő közül a mikroorganizmusok által okozott fertőzés a gyakoribb kórok. Vírusok, baktériumok, gombák, de paraziták is okozhatnak gyulladást. A nem fertőzés okozta agyhártyagyulladás eredete lehet rákbetegség, a koponya fizikai sérülései, sugárzások, bizonyos vegyi anyagok, gyógyszerek vagy kábítószerek.
A fertőzéses agyhártyagyulladás okozója lehet többféle vírus. A gombák és paraziták által okozott betegség viszonylag ritka. Az agyhártyagyulladás második leggyakoribb okozói a baktériumok. Többféle baktérium okozhat agyhártyagyulladást, és a következmény ebben az esetben is igen súlyos lehet. A vírusokkal ellentétben szerencsére itt az antibiotikumok időbeni, intenzív és lehetőleg célzott alkalmazása teljes gyógyuláshoz vezethet.
Az agyhártyagyulladás egyes okozói ellen védőoltás áll rendelkezésre; ilyen kórokozók a meningococcus baktérium, amely agyhártyagyulladást okozhat, és a pneumococcus baktériumok, valamint a mumpszvírus. A pneumococcus (Streptococcus pneumoniae) a Streptococcus génuszba tartozó Gram-pozitív baktériumfaj.

Mumpsz komplikációk: Agyhártya- és agyvelőgyulladás

Gyerekeknél a leggyakoribb szövődmény az agyhártyagyulladás (aszeptikus meningitis). Az esetek 3-15%-ában az agyhártyagyulladás erős tünetekkel jár, habár csak az esetek felében jelentkezik gyulladásos elváltozás az agy-gerincvelői folyadékban. Fej-, vagy nyakfájásban, fényérzékenységben, tarkómerevségben nyilvánul meg. Megjelenésének ideje a nyálmirigyek gyulladása előtti egy héttől a nyálmirigyek gyulladásának kezdetétől számított harmadik hétig változik, de elszigetelten is jelentkezhet.
Tünetek közé tartozik a rendkívül erős fejfájás, a nyakmerevség, a hirtelen magas láz és a megváltozott elmeállapot. Mindezen tünetek azonban egy elemzés szerint a fertőzés okozta agyhártyagyulladás eseteinek csak kb. 44%-ában jelennek meg együttesen. A kezdeti tünetek nem jellegzetesek, akár az influenzával is összetéveszthetők. A betegség magas lázzal, tudatzavarral, idegrendszeri görcsökkel járhat.
Egyéb tünetek: fényiszony, hangiszony, idegesség, delírium; kisgyermek esetében görcs, hat hónaposnál fiatalabb csecsemőnél a kutacsának megduzzadása.
Két hagyományos, könnyen kiváltható reakció a Kernig-jel és a Brudzinski-jel. Az előbbit egyszerűsége miatt már 1882-től alkalmazzák. Bár mindkettőt széles körben használják, egy 2002-ben végzett kutatás szerint ezek egyike sem teljesen megbízható diagnosztikai szempontból.
A Neisseria meningitidis coccus (gömb alakú baktériumok) által okozott betegségre jellemzően gyorsan terjedő, kék és lila színű pontokból álló bőrvérzéses kiütés előzi meg a többi tünetet. Ez rendszertelenül terjed a csípőn, a lábszárakon, a kötőhártyán és olykor a beteg talpán és tenyerén. Ennek a fertőzésnek a tünetei hasonlítanak a száj- és körömfájás és a genitális herpesz tüneteire is.
Boncolás alkalmával az agy érrendszeri (vascularis) hártyarétegének nagymértékű gyulladása jelzi, hogy a halál oka agyhártyagyulladás volt.
Ezenkívül az elhunyt agy-gerincvelői folyadékában megnőtt a festékkel festhető, szemcséket tartalmazó fehérvérsejtek koncentrációja. Az agyalap, az idegek, a gerincvelő és az agy környezetének elgennyesedése megerősíti az agyhártyagyulladás gyanúját.


Lásd még: Mihez-mit Tanácsok, tippek


Magyar Wikipédia: Agyhártyagyulladás