Az alábbi információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést. A cikk tartalmát a önkéntes szerkesztők alakítják ki, és az bármikor módosulhat.
Az ödéma a szövetek közötti térben kórosan felszaporodó folyadék jelenléte. Nem önálló betegség, hanem különféle kórfolyamatok tünete, amely a folyadékforgalmat meghatározó Starling-erők (kapilláris hidrosztatikai és onkotikus nyomás) egyensúlyának felborulásából és/vagy a nyirokelvezetés zavarából ered. Kialakulásában szerepet játszhat a kapillárisok fokozott permeabilitása, a plazmafehérje-koncentráció csökkenése, a vénás nyomás emelkedése vagy a nyirokkeringés akadályozottsága. Megjelenhet lokálisan (pl. gyulladás, mélyvénás trombózis) vagy generalizáltan (pl. szívelégtelenség, nefrotikus szindróma, májcirrózis); klinikai súlyossága az enyhe, átmeneti duzzanattól az életveszélyes állapotokig (pl. tüdőödéma, agyödéma) terjed.
Az ödémák több szempont szerint csoportosíthatók; leggyakrabban a megjelenés helye és a kiterjedés alapján különítik el őket.
a szövet ozmózisnyomásának növekedése. a víz diffúziója a féligáteresztő hártyán át; (diffusio szétfolyást, elterjedést jelent (dis=szét, fundere=önteni).)
Az ödéma lehet ártalmatlan, időszakos dagadás, de akár súlyos, életveszélyes elváltozás is (például tüdőödéma).
Gyakori oka a testszerte megfigyelhető ödémának a jobb szívfél elégtelenség. A bal szívfél elégtelensége a tüdőben okoz folyadékfelhalmozódást, amely megfelelő táptalajt jelent a kórokozóknak, ezzel tüdőbetegségek számos formáját idézve elő a betegben. Az ilyen betegek gyakran vizelnek éjszaka (nycturia), hiszen a felhalmozott folyadékot a szervezet megpróbálja üríteni.
Veseelégtelenségekre jellemző a szem körüli ödéma reggel. Az ilyen betegség kis mértékű szöveti folyadékfelhalmozódással jár, de az a legpermeábilisabb érrendszerrel rendelkező területeknél jelentkezik, amilyen a szemgolyó körüli (periorbitális) tájék is.
Lásd még: Mihez-mit
