Finnugor népek meséi/Manysi mesék/Ekva-Pirisz rászedi a papokat

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Finnugor népek meséi

Ekva-Pirisz rászedi a papokat

Manysi népmese:


Előző oldal: A kecske, a birka meg a kandúr « » Következő oldal: A macska meg a birka


A templomos város mellett, a fejedelem városa mellett élt hajdanában Ekva-Pirisz. Öreganyjával lakott egy kis kunyhóban. Öreganyja egyre biztatta:

- Halásszál, vadásszál!

- Nem halászok, nem vadászok, úgyis elvesznek mindent a kereskedők meg a papok.

Kérdi az öregasszony:

- Akkor mit eszünk?

Ekva-Pirisz erre felpattant és táncra perdült. Lábujjhegyre emelkedett, úgy pergett-forgott. Mondja öreganyja:

- Kicsi fiam, nem jól van ez így.

Ekva-Pirisz megölelte, megcsókolta öreganyját, azután így szólt:

- Anyácskám, elmegyek a városba.

- Kicsi fiam, ne menj, elpusztulsz te ott. A városban magas hivatalnokok, nagy urak laknak.

Nem hallgatott Ekva-Pirisz az öregasszonyra, tüstént felöltözött, és a városba indult. Rótta az utcákat, kóborolt napestig. Amint így járt-kelt, egyszer csak megpillantott egy gyönyörűséges szánt, három fehér ló volt elébe fogva. Látja ám, hogy a szánkóban maga a főpap ül, aki mindenét azzal szerezte, hogy a szegény népet fosztogatta. Rákiált:

- Állj!

- A pap megállította a lovakat.

- Hallod-e te pap, add ide a lovaidat!

- Minek adjam? - kérdi amaz csodálkozva.

- Ne kérdezz! Csak add ide!

- Egy-kettőre visszatérsz?

- Hamarosan itt leszek.

- Nem bánom, no, vidd hát.

Ekva-Pirisz felült a szánra, és elhajtott. Egy-kettőre megérkezett a pap házához.

- Papné asszony, gyere gyorsan, pénzt kér az urad - mondta a papnénak.

- Minek neki a pénz?

- Talált egy eladó fehér lovat. Add csak gyorsan azt a pénzt!

A papné máris hozta, Ekva-Pirisz meg elvitte a pénzesládikát. De nem adta ám oda a papnak. Hazahajtott a szánkóval. Otthon mind a három lovat agyonütötte.

Öreganyja egyre csak korholta:

- Börtönbe kerülsz, meglásd!

De Ekva-Pirisz csak táncolt.

Egyszer csak megjelent náluk három kozák.

- Ekva-Pirisz, a fejedelem hívat.

- Mért hívat a fejedelem? No jól van, elmegyek.

Beül a szánkóba, viszik a kozákok. Megérkezik a fejedelemhez. Kozákok, papok mind odagyűltek. Mondják a papok:

- Ez a tolvaj.

- A papok ostobák - vágja rá Ekva-Pirisz. - Én mindegyiküknél okosabb vagyok.

A fejedelem nagy haragra gerjedt:

- Vigyétek ezt az embert, és fojtsátok a vízbe!

A kozákok megragadták Ekva-Piriszt, és elvitték. De a fejedelemasszony sírva fakadt, s védelmébe vette.

- Hagyjátok, Ekva-Pirisz eszes legény.

A fejedelem elgondolkodott a felesége szavain, de parancsát nem vonta vissza.

A papok tehénbőrből zsákot készítettek, abba varrták bele Ekva-Piriszt. Egy kozák állt őrt mellette. Ekva-Pirisz torkaszakadtából kiáltozni kezdett.

- Nem kell arany, nem kell ezüst!

Kérdi a kozák:

- Mi bajod, Ekva-Pirisz?

- A papok teméntelen sok pénzt kínáltak nekem.

Erre azt mondja a kozák:

- Cseréljünk helyet, hallod-e!

A kozák tüstént felvágta a zsákot, Ekva-Pirisz kibújt belőle, és a kozákot varrta bele. Maga meg fölvette a kozák ruháját, s elszelelt. Hamarosan jöttek a papok, be akarták dobni a zsákot a folyóba. Erre a kozák kiabálni kezdett:

- Ne dobjatok be! Én vagyok az őrtálló kozák!

A papok akkor már bottal üthették Ekva-Pirisz nyomát.

Ekva-Pirisz pedig megint szabad ember volt. Nemsokára újra meglopta a papot, három fehér lovát elhajtotta. Amint éppen a fejedelem háza előtt siklik el a szánkó, a fejedelem kinéz az ablakon, odaszól a feleségének:

- No nézd csak, ez az Ekva-Pirisz még most is él!

- Nem bírod te elpusztítani Ekva-Piriszt - ingerkedik férjével a fejedelemasszony.

A fejedelem nagy haragra gerjedt, és elfogatta Ekva-Piriszt.

A papok megint tehénbőrből készült zsákba varrták, és odahengergették a templom küszöbére. A zsákra pedig ezt írták: „Tolvaj”.

A főpap ekkor így szólt a többi paphoz:

- Ti nem tudtok rá vigyázni. Magam maradok itt őrségen.

Mikor a papok elmentek, ájtatos hangon megszólalt Ekva-Pirisz:

- Isten apja van velem, Isten anyja van velem.

Kérdi a pap:

- Mit beszélsz, ki van veled?

- Isten anyja van velem.

- Akkor cseréljünk helyet - mondja a főpap.

Úgy is tettek. Ekva-Pirisz bevarrta a főpapot a zsákba, és ráírta: „Tolvaj van a zsákban. Minden pap, aki erre jár, verjen rá a botjával.”

Ekva-Pirisz magára öltötte a főpap ruháját, és meglépett.

Hamarosan jöttek is a papok, elolvasták a felírást. Aztán tüstént nekiláttak, jó nagyokat húztak a zsákra.

A főpap meg torkaszakadtából kiáltozott:

- Én vagyok a zsákban! A főpapot ütitek!

De a papok nem hallgattak rá.

- Azt hiszed, most is rászedhetsz bennünket?

És mindegyikük jó nagyot húzott a zsákra.

Ekva-Pirisz a főpapi ruhában elment a fejedelemhez. Vendégül látták, etették-itatták. A fejedelemnek közben el kellett mennie, mert dolga volt, de arra kérte a főpapot, maradjon még. A fejedelemasszony felismerte Ekva-Piriszt. Barátságosan elbeszélgettek, majd Ekva-Pirisz azt mondta:

- Ha visszajön a fejedelem, menjünk vele kocsikázni.

Így is történt. Amikor a fejedelem visszatért, az asszony azt mondta:

- Friss levegőre vágyom, hajtassunk ki a háromlovas hintón.

Beleegyezett a fejedelem, befogatott három lovat, és elhajtottak. Hosszú ideig hajtottak, vagy rövid ideig hajtottak, a fejedelemasszony megszólalt:

- Álljunk meg, itt nagyon szép minden.

Meg is álltak, elindultak gyalog. Ekkor Ekva-Pirisz így szólt a fejedelemhez:

- Nos, fejedelem, gyere, mérjük össze az erőnket!

A fejedelem levetkőzött, birkózni kezdett, és ekkor Ekva-Pirisz elpusztította a fejedelmet. Ő maga meg felöltötte a fejedelem ruháját.

Otthon Ekva-Pirisz fejedelemként viselkedik. Egybehívja a papokat, és mondja nekik:

- Nem bírtátok Ekva-Piriszt megölni, én magam öltem meg.

A papok így felelnek:

- Mi öltük meg Ekva-Piriszt.

- Hol van a teteme?

- Ott, a templom küszöbén.

- Gyerünk, nézzük meg!

Elmentek, megérkeztek. Nézik, hát kitűnik, hogy a papok saját főpapjukat verték agyon. Ekva-Pirisz erre minden papot a tömlöcbe záratott. Visszament a fejedelem házába, és azt mondta egy kozáknak:

- Hívd egybe a népet, hadd mondjak el nekik mindent.

Az emberek összegyűltek. Ekva-Pirisz így beszélt:

- A papok tolvajok. Megölték urukat. A szegény népet meg szorongatják. A szegény nép nem tud boldogulni.

És a nép Ekva-Piriszt választotta fejedelemnek. Ekva-Pirisz jól tartotta a szegény népet. A folyón felfelé, a folyón lefelé hajózó ember így terjeszti hírét:

- Ebben a templomos városban, ebben a fejedelmi városban a jó Ekva-Pirisz uralkodik.

Megtudták ezt a kozákok. Egyesek azt mondják:

- Meg kell ölni Ekva-Piriszt.

Mások azt mondják:

- Nem lehet őt megölni, nem is szabad őt megölni, mert igen okos fejedelem.

Ekva-Pirisz pedig ezt mondta:

- Megtelepedtem ebben a templomos városban, ebben a fejedelmi városban, hogy mesékben, dalokban dicsőítsenek.

És a nép azóta is boldogan és bőségben él.


Előző oldal: A kecske, a birka meg a kandúr « » Következő oldal: A macska meg a birka