Finnugor népek meséi/Komi mesék/A kecske, a birka meg a kandúr

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Finnugor népek meséi

A kecske, a birka meg a kandúr

Komi népmese:


Előző oldal: A három fazék « » Következő oldal: Ekva-Pirisz rászedi a papokat


Élt egyszer egy jómódú parasztember. Ennek az embernek volt egy kecskéje, egy birkája meg egy kandúrja. A kandúr egy napon belopózott a verembe, és mind kilefetyelte a tejfölt. Gazdasszonya mindjárt észrevette, mert egy kicsi ott maradt a bajuszán. Jól elpáholta érte. Szalad a kandúr az istállóba a birkához meg a kecskéhez, és sír keservesen.

- Hát te mért sírsz? - kérdi a kecske meg a birka.

A kandúr rákezdte:

- Elvert az asszonyom, meg akart ölni, fel akart akasztani. És tudjátok-e, miért? Mert véletlenül felnyaltam a tejfölt. Ezért a csekélységért! És tudjátok-e, mit mondott aztán? Majd hazajön a veje, akkor levágják a birkát meg a kecskét is.

Hej, de megijedt erre a kecske meg a birka! Azt hitték, ütött az utolsó órájuk.

- Gyertek, meneküljünk!

Futásnak eredt nyomban a kecske meg a birka, s velük tartott a kandúr is. Meg se álltak az erdő közepéig. Ott letelepedtek, de nagyon fáztak, mert nem volt tűzszerszámuk.

- Hideg van. Rakjunk tűzet! - mondta a kandúr.

- Jó, jó, de honnan vegyünk tűzszerszámot? - kérdezte a birka meg a kecske.

A kandúr lehántott egy kis nyírfakérget, és a kecske szarvára csavarta. A kecske meg a birka öklelődzni kezdett. A nagy összecsapástól szikrát hányt a szemük, és tüzet fogott a nyírfakéreg. Jó kis tüzet raktak, melléültek, melegedtek.

Dörmögő koma már messziről észrevette a lobogó lángot. Odament hát, és arra kérte a kecskét, a birkát meg a kandúrt, hadd melegedjék ő is a tüzüknél. Megengedték, hogy ott maradjon, és mindjárt ki is kérdezték:

- Hová készülődtél, Dörmögő koma?

- Mézet csentem a kasból, meg is ettem. De aztán majd megvett az isten hidege, pedig aludni szerettem volna. Ezért jöttem ide. Engedjétek meg, hogy itt éjszakázzam.

- Amott egy asztag széna, bújj bele, és aludj kedvedre! - biztatta a kecske. Dörmögő koma megfogadta a tanácsot, bebújt az asztagba, és elaludt.

Éjfélre járt az idő, mikor hirtelen tizenkét farkas jelent meg a tisztás szélén.

- Macskaszagot érzünk! Macska van a közelben - mondták a farkasok, és a tűz közelébe nyomultak. Ekkor észrevették a kecskét meg a birkát. Mindjárt meg is szólították őket.

- A faluból jöttünk. A szomszédok mondták, hogy itt tanyáztok az erdőben. Gondoltuk, talán kedvetek lesz egy kis birkózáshoz. No persze, csak úgy, játékból.

- Ott fekszik öregapánk az asztagban. Előbb vele játszadozzatok!

A farkasok incselkedni kezdtek Dörmögő komával, ráugrottak, cibálták a bundáját, de a medve csak hallgatott, tűrte, meg se moccant. Egyszer aztán mégis vége szakadt a türelmének.

- Hát ha mindenáron játszani akartok, nem bánom - mordult a farkasokra, és hatalmas mancsával megragadta őket, és alaposan megropogtatta a csontjaikat. A farkasok erre megrémültek, és elinaltak mind egy szálig.

A birka, a kecske meg a kandúr nyugodtan alhatott már a tűz mellett. De alig pitymallott, hanyatt-homlok futásnak eredtek, meg sem álltak hazáig. Nem akartak még egy éjszakát az erdei vadak között tölteni. Hazaérve kérlelni kezdték a gazdasszonyt, bocsásson meg nekik. S a gazdasszony mi más tehetett? Megbocsátott nekik.


Előző oldal: A három fazék « » Következő oldal: Ekva-Pirisz rászedi a papokat