Finnugor népek meséi/Manysi mesék/A macska meg a birka

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Finnugor népek meséi

A macska meg a birka

Manysi népmese:


Előző oldal: Ekva-Pirisz rászedi a papokat « » Következő oldal: Az Északi Szél


Élt egyszer egy öregapó meg egy öreganyó. Volt egy macskájuk meg egy bárányuk. A két öreg szörnyen vágyakozott már egy kis pecsenyére. Azt mondja az öregapó öreganyónak:

- Hallod-e, anyjuk, vágjuk le a birkát!

Meghallotta ezt a macska, tüstént elfutott a birkához, s figyelmeztette:

- Az öregek le akarnak vágni. Gyere, fussunk hamar az erdőbe!

Elfutottak kettesben. Rengeteg erdőbe értek, hatalmas fenyves közepébe.

- Gyere, másszunk fel egy fenyőre, töltsük a fán az éjszakát - mondja a macska a birkának.

- Te fel tudsz mászni egy-kettőre, de én mit tegyek? - kérdi erre a birka.

- Ha lenn maradsz a földön, megesz a medve. Figyeld csak meg, hogyan kúszok fel, aztán gyere utánam!

A macska villámgyorsan felkúszott a fenyőre. A birka pedig nagy üggyel-bajjal kapaszkodott felfelé, de valahogy azért mégiscsak feljutott az ágak közé. Még el se helyezkedett, mikor megjelent a fa alatt egy medve, és leheveredett a fa tövében. Egy-kettőre el is aludt. Mondja a macska a birkának:

- Vesd le magad és bégess!

Nagyot béget erre a birka, és már zuhan is lefelé, egyenest a medve nyakába.

A medve csak fekszik, meg se mer moccanni ijedtében. Ekkorra már a macska is lehuppant a fáról, és éles fogaival átharapta a medve nyakát. Vége lett a medvének.

- Ülj rá a medvére, és őrizd. Én pedig elmegyek az öregekért.

Megérkezett a macska a kunyhóhoz, de zárva találja az ajtót. Jár fel-alá, nyávog-nyivákol, egyre csak az ajtót nézi. Hamarosan észre is veszi a két öreg, és beeresztik. De a macska csak nyivákol, és indul az erdő felé.

- Jó lenne, ha elmennél a macskával. Biztosan megtalálta a birkát.

Elment hát öregapó a macskával. A macska folyton-folyvást előre futott. Hamarosan elérkeztek a rengeteg erdőbe. Ott lovagol ám a birka a medve hátán, s csak úgy reszket rémültében, mert fél, hogy megcsapja a gazda. A gazda nagyon megörült az elejtett medve és az eleven birka láttán. Tüstént fölrakta a szánra a medvét, jókedvűen hazamentek, s ettől kezdve az öregek jól éltek, mindennap medvehúst ettek.

Azóta jó barátságban él a kis házikóban apó, anyó, a macska meg a birka.


Előző oldal: Ekva-Pirisz rászedi a papokat « » Következő oldal: Az Északi Szél