Finnugor népek meséi/Komi mesék/A három fazék
Élt réges-régen egy vénséges vénember meg a felesége. Nem volt nekik gyermekük, aki eltartsa őket. Nem volt egyebük három nagy fazéknál. Látta a három fazék az öregek nyomorúságát, megsajnálták őket. A legnagyobb fazék leszállt a polcról, le a padlóra:
- Kedves gazdám, engem őrző kedves gazdám, hadd menjek el meggazdagodni, pénzt keresni.
- Eleresztelek, bár nagyon kedvellek, te fazék. No, menj hát utadra! Isten áldjon!
Útnak eredt a fazék, gurult, gurult, hengeredett, egyszer egy patak partjára ért. Látja, hogy a patakban két lány ruhát öblöget. A két lány beszélget, s a fazék fülel, mit beszélnek a lányok.
Az egyik mondja:
- Hová tesszük a ruhát, ha kiöblögettük?
A másik mondja:
Nézd csak, ott a sövény mellett van egy fazék. Eriggy, hozd ide, aztán belerakjuk a ruhát.
Így is történt. A leány odavitte a fazekat, belerakták a ruhát. Amikor a vállukra akarták venni, a fazék leugrott, és elkezdett hengeredni, gurult-gurult lefelé. A lányok utána futottak, de hiába, nem érték utol.
A fazék hazagurult. Nekikoppant az ajtónak:
- Gazdám, kedves gazdám, nyisd ki az ajtót, eressz be! - kiáltotta vidáman.
A gazda kiment, kinyitotta az ajtót, a fazék begördült, és így szólt:
- Nézzétek, sok szép ruhát hoztam nektek!
Az öregek kivették a fazékból a ruhát, a kemencére rakták, megszárították. Mégiscsak enyhült a nyomorúságuk.
Egy szép napon meg a középső fazék gördült le a polcról, le a padlóra. Azt mondja a középső fazék:
- Kedves gazdám, engedj el engem is meggazdagodni, pénzt szerezni.
Felelt erre a gazda:
- Nem bánom, menj, gazdagodj, szerezz pénzt!
A fazék kigurult a ház ajtaján, ki a pitvaron át az utcára. Gurult-gördült az utcán, kiért az erdőbe, s látja ám, hogy gazdag kereskedők éppen a pénzükön osztozkodnak. Mondja az egyik kereskedő:
- Szétszóródik a pénzünk, be kellene tennünk valamibe.
Mondja a másik:
- Nézd csak, ott egy fazék a fa mellett, hozd ide, hadd rakjuk bele a pénzt.
Így is történt, egyikük odavitte a fazekat. Mikor a fazék megtelt, elkezdett hengeredni-gurulni. Futottak utána a kereskedők, de hiába, csak nem érték utol.
Hazagurult a fazék, neki az ajtónak.
- Nyissátok ki! - kiáltotta vidáman.
A gazda kinyitotta az ajtót, a fazék begördült a szobába.
- Nézzétek, mennyi pénzt hoztam! - mondta.
S az öreg házaspár meggazdagodott.
Most már jólétben, boldogságban éltek. Egyszer csak a harmadik fazék is legurult a polcról, le a padlóra, és így szólt:
- Most én megyek vagyont szerezni.
Gazdája feleli:
- Eriggy hát, szerezz vagyont!
A fazekat kiereszti az utcára, gurul a pitvaron át, gurul az utcán át, egyszer csak látja, hogy két szép szál legény jön vele szemben.
- Nézd csak, ott egy fazék! - kiált fel az egyik legény, azzal odamegy, s venné fel a fazekat. Igen ám, de a fazék füle becsípte a legény ujját. A fazék gurulni kezd, viszi a legényt, a másik meg utána, egyenest az öregek házához.
Bekopogtatott a fazék az ajtón:
- Nyiss ki, gazdám, kedves gazdám, eltartót hoztam nektek, fogadjátok őket fiatokká!
Az öregek kinyitották az ajtót, és látták, hogy két szép szál legény áll az ajtóban. A legények árvák voltak, szívesen ott maradtak. Most már hát gyermeke is volt a vénséges vén apónak, meg anyónak. A fiúk szorgalmasan dolgoztak, aztán megházasodtak, feleségül vették a két lányt, akinek a mosott holmiját hazagurította az első fazék. Azóta is boldogan élnek valamennyien.