Címerhatározó/Ercsey címer

Ch

Hat. kulcsok

EGY (I.)

OSZ (I.)

Mutató

---

---

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként az Ercsey, Ertsey stb. család címerével foglalkozik.

---

téglási Ertsey

A Tégláson élő nemes Szőke családnak egyik tagja, János, 1620 körül Erdélyben, Ercsén telepedett le. Fia, Zsigmond elvégezte a kolozsvári református kollégiumot, majd rövid tanitóskodás után lelkészi pályára lépett. 1737-ben bekövetkezett halálakor a Torda megyei Erdőcsinádon volt lelkész és Görgényszentimrén esperes. Ő használta először az Ertsei nevet, mely Ertsei, Ertsey, Ercsei és Ercsey alakban egyaránt előfordul.

A Szőke család alkalmasint használt címert, azonban erről nincs adatunk. A máig használt családi címert Zsigmond 1629. július 13-án nyerte Bethlen Gábor fejedelemtől. A címert az Erdélyben működő református lelkészek egyetemlegesen kapták a fejedelemtől. Az Ertsey családon kívül használta e címert a Csűrös, a kelementelki Ravasz, valamint a Molnár, más néven Szánthay család is. Ez a címer került elő a csengeri eredetű Barkász család lelkészi ágának tulajdonából is.

A címeres nemesítő levél sorsáról nem tudunk, talán lappang, de valószínűbb, hogy elpusztult.

Az eredeti címerkép ugyan nem maradt fenn, de leírása igen. A ma ismeretes címerábrázolások feltehetően mind ezen leírás nyomán készültek. A címerleírás aránylag részletes, azonban több kérdést megválaszolatlanul hagy. Az egyes ábrázolások eltérhetnek egymástól. Ez a címertani gyakorlat szerint nem tekintendő hibának, azonban az idők során számos hibás ábrázolás, illetve címermagyarázat is felbukkant. Nézzük a hiteleset.

Kék pajzsmezoben az úrasztala előtt álló oroszlán balját a nyitott evangéliumon nyugtatja, a jobbjával pedig egy felhőből előtűnő angyal által feléje nyújtott kard után nyúl. A kard pengéjén a következő felirat olvasható: Arte et Marte Dimicandum. A pajzson koronával ékesített sisak nyugszik, két oldalán foszlányokkal, a sisak dísze három fehér strucctoll.

Bethlen Gábor fejedelem 1629. július 13-án Gyulafehérvárott kelt címeres nemesítő levelével az Erdélyi fejedelemségben (Erdélyben és a Partiumban) honos református lelkészeket megnemesítette. A nemesítés kiterjedt a lelkészeknek mindkét nembeli utódaira, kiterjedt továbbá a levél kibocsátásának idejében szolgálatban állott lelkészeken túl a későbbiekben szolgálatba lépőkre is. E rendelkezést II. Józsefnek 1786. évi 6640. számú rendelete helyezte hatályon kívül.

A felirat többféle módon ültethető át magyarra. Az ars jelentése művészet, kevésbé ismert, de gyakoribb jelentései: ügyesség, gyakorlottság, fortély, fogás. Mars hadisten nevéből erednek a háború, csata, vitézség stb. Dimico: harcol, vív, viaskodik. A mondat jelentése tehát: művészettel és fegyverrel küzdeni. A "művészet" a szó, a szónoklat, az igehirdetés, a tanítás művészetére utal, a fegyver nem csak a kardra, de általában az erőre is. Az ige erejével, művészetével és fegyverrel küzdj!

Az úrasztala gyakran kerek, néha szögletes asztal, mindig van rajta terítő. Ez az idők folyamán emelvénnyé, sőt oltárrá is módosult. A felirat a kard pengéjéről átkerült a pajzs mezejére. A címer képe és szövege tökéletes egységet képez, ennek ellenére számos szakkönyv félremagyarázza. Lehetséges, hogy a család katolikus ágánál uralkodott el az oltárszerű ábrázolás.[1]

Tekintsük elsőnek a címerleírásnak a címerpajzsra vonatkozó részét: Lehoczky Tivadarnak a Turulban, 1897-ben megjelent közlése nyomán [1]:

"Scutum videlicet militare erectum coelestini coloris, in cuius campo sive area leo dimidius ex nubibus tumultuantibus emergens, uno sinistro altari removens biblia, alteri dextro pedibus anterioribus angelus descendens acinacem, cui ad latus sinistrum haec verba aurea scripta leguntur: "Arte et Marte dimicandum", praebere visitur."

E szövegnek a szószerinti fordítása a következő:

Katonai pajzs kék mezejében, másként terében, gomolygó felhőből kiemelkedő fél oroszlán baljával az Úr asztaláról egy bibliát eltávolítani, (elvenni), a másik - jobb - első lábával egy alászálló angyaltól kardot, amelynek a bal oldalán ezen, arannyal írt szavak olvashatóak: "Arte et marte dimicandum" szerezni (átvenni) látszik.

A szöveg félreérthető, a figyelmetlen olvasó "… alászálló angyalnak kardot… …átadni látszik." értelmezésre is gondolhat.

Egyes szövegközlésnek ezt a szószerinti, tehát a megszokott címertani terminológiától eltérő formát vették alapul.

A szószerinti értelmezésen túlmenve, figyelembe véve az eszmeiséget, amit a kálvinista prédikátorok címeres levelének megjelenítenie kell, továbbá a szokásos címertani terminológiát használva, a helyes szövegezés a következő:

Pajzs kék mezejében gomolygó felhőből növekvő oroszlán baljával az úrasztaláról bibliát emel fel, jobbjával pedig egy alászálló angyaltól szablyát, amelynek bal oldalán arannyal írt "Arte et marte dimicandum" felirat olvasható, vesz át.

A címerábra jelentése világos: a kálvinista prédikátort jelképező oroszlán, az úrasztaláról a bibliát felvéve, valamint az angyaltól kapott kardot átvéve, hitéért harcba indul.

Térjünk át ezek után a pajzsról a sisakra: "Scuto incumbentem galeam militarem contegit diadema regium variis unionibus praeciossisimisque margaritis exornatum." A továbbiakban a leírás terjengősen szól a sisaktakaróról, anélkül azonban, hogy színeit megadná. A sisak jellegérol és elhelyezésérol tehát nem tudunk meg semmit, a korona leírását sem célszerű szó szerint vennünk, az unio nagy, a margarita kis gyöngyöt jelent ugyan, azonban az olyan korona, amelyen csak kisebb és nagyobb fehér gyöngyök találhatók díszítésként, ugyancsak szokatlan lenne, a címerképen minden bizonnyal a megszokott színes drágakövek is meg voltak festve.

Sisakdíszről említés nem lévén, nyilván úgy kell tekintenünk, hogy ilyesmi nincs a koronán.

Az Ertsey család címere látható egy címeres könyvben, amely a XX. század elején készült. Alkotója és tulajdonosa egyaránt ismeretlen. 2001-ben bukkant fel, egy könyvárverésen. Szövege: "Ertsey de Téglás, anno 1623." A hibás évszám Borovszkyra utal [Bihar vármegye és Nagyvárad. Magyarország vármegyéi és városai sorozat. Bpest, 1901.], az ábrázolás előképe ismeretlen. Az oltár, amelyen emberalak ábrázolás - talán Szűz Mária, karjában Jézussal - látszik, reformátusoknál elképzelhetetlen.

Az oroszlán szablya helyett egyenes kardot tart. A bibliát nem érinti, sőt baljának tartása nem utal ara, hogy a bibliáért nyúlna, a ruhátlan angyal ábrázolás idegen a református szellemtől. A koronát három fehér strucctoll díszíti, a festő nyilván üresnek találta a koronát sisakdísz nélkül, és egy lehetőleg semleges díszítést választott. Az ábrázolásnak hiányossága, hogy az oltár nincs színezve.[2]

• Irodalom:

• Külső hivatkozások:

[3]

Lásd még:

• címerhatározó, Lelkipásztorok utódainak címeres nemeslevele (1629)