Címerhatározó/Vetési címer

Ch

Hat. kulcsok

EGY (I.)

OSZ (I.)

Mutató

---

---

Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként a Vetési, Vetéssy család címerével foglalkozik.

---

Vetési Albert, veszprémi püspök oklevele, 1476. január 9

Vetési Albert püspök címeres vörösmárvány gyámköve, Veszprém 1467. A legrégibb keltezett magyarországi reneszánsz emlék. A márvány pillérfő 1939-ig homokkőből faragott hengeroszlopra volt helyezve és a vár északi bástyafalába volt beépítve. Közepén van Vetési Albert püspök címere: kiterjesztett szárnyú sas. A pajzs fölött főpapi süveg, melynek két szalagja takaró formáján csüng le a pajzsról, a szalagok végén négy-négy bojttal. A címert antikva betűs szöveg fogja közre.

A vetési kő felirata. A szöveg első része Vetési jelmondata: Istennel győzelmet aratunk. Albert veszprémi püspök állíttatott engem, 1467. A szöveg elhelyezése, a megfordított második sor azt a gyanút kelti, hogy nem pillérfővel, hanem magasabban elhelyezett zárókővel van dolgunk.

Címer: világoskék alapon, kiterjesztett szárnyú, balra néző [máshol jobbra néző, Sz. L.] [arany] sas. (A Kaplony nemzetség címerének változata.) A sas csak a címertani udvariasság miatt néz balra, az oklevél kiadójának neve, az oklevél belseje felé.

Vetés kis falu az egykori Szatmár vármegye csenged járásában, a Szamos folyó bal partján, Nagykároly közelében. A trianoni békekötés óta Romániához tartozik. Innét vette nevét a Vetési család, amely a Károlyi (később grófi), a Bagossy, a Csomaközy és a Vadai családokkal rokon, s azokkal együtt a Kaplony nemzetségből származott. Vetést 1265. október 31-én Simon ispán, András fia kapta V. István ifjabb királytól. A Vetési nevet a XIV. század közepétől kezdve használták a család tagjai.

A családból egyedül Vetési Albert veszprémi püspök (1458-1468) futott be fényes, országosan is jelentős életpályát. A többiek inkább csak a megyei életben játszottak meghatározó szerepet. Vetésen még a XIX. században is birtokosok voltak. A család férfiágon Vetési (Wethéssy) Lajosban halt ki 1863. december 20. vagy 28-án.[2]

Vetéssy (Vetési és mezőteremi).

Szatmár vármegye egyik ősrégi kihalt családja, mely a Kaplyon nemzetségből eredt a vele törzsrokon Károlyi, Bagossy és Csomaközy családokkal együtt. Vetéssy család Kaplonyi Simon fiától, II. Pétertől ered. Vetés községet Kaplyon Simon 1265-ben kapta V. István királytól. Az 1325. évi osztálykor Eudusnak, a Csomaközyeknek jutott; de 1354-ben IV. Péternek (ki Zougának is neveztetett) fiai Lőrincz és Pál már Vetéssyeknek neveztettek. Tagjai közül: Jakab 1420-ban szatmárvármegyei alispán. - Tamás váradi prépost. - László 1573-1597-ban alispán. - Mihály 1653-ban alispán. - László 1703-ban szolgabíró.[3]

Siebmacher:

Vetéssy I., v. Vetés u. Mezö-Terem.
Wappen: Flugbereiter Sperber auf einem Hügel stehend, in d. erhobenen Rechten ein Herz haltend.

Uradeliges erloschenes Geschleht de Genere Kaplony, eine und dieselbe Abstammung teilend mit dem nunnehrigen Grafen Károlyi, den Bagossy und + Csomaközy, mit welch Genannten sie auch ein gleiches Wappen führten. Vom selben Stammvater leiten ihren Ursprung ferner ab die: Sztáray, Czékey, Jmreghy, Szobránczy, Eödönffy, Vinnay, Thihay, Eördögh, Vaday, Bánffy v. N. Mihály, Pomgrácz v. Nagy-Mihály, Nagy-Mihályi, Reszegei etc.

Diese letztgenannten Geschlechter, welche soviel bekannt, wieder unter sich ein gleiches (vom oben blasonirten abweichendes) Wappen führten, sind bis auf die nunmehrigen grafen v. Sztáray, alle erloschen.

Die Vetéssy, stammen nach M. csal. (XII. 169) von Peter II. Sohn des Simon Kaplonyi ab, welch Letzterer, die Ortschaft Vetés i. J. 1265 v. König Stefan V. erhalt (Szirmay, Szathmár vm. 135).

1354 nennen sich: Laurenz und Paul, Söhne des (auch ”Zonga” genannten) Peter IV., -- bereits ”Vetéssy”. Im Mannesstamm erloschen.

Die Vetéssy, erscheinen noch in diesem Jh., als Besitzer auf Vetés.

Potentiana Vetéssy, Gattin des Paul Kökényesdy, wurde die Stammmutter der nachmaligen, nun gleichfalls + Freiherren Kökényesdy de Vetés, welche auch als ”Vetessy” aufgeführt erscheinen.

(Siegel d. d. 1586 des Martin Vetéssy. Károlyi Arch. Lad. 58, No. 40 ltár. III. 439. – Grabstein Wappen. – N. J. XII. 167 – 170).

• 
  A Vetési-kő előoldala
• 
  A Vetési-kő címere
• 
  Püspöki süveg a Vetési-kő címere fölött
• 
  A püspöki süveg bojtjai
• 
  Vetési Albert aláírása
• 
  A Vetési kazula a veszprémi székesegyház gazdag anyagának egyetlen fennmaradt reneszánsz miseruhája. Vörös bársonyból készült, melyet gránátalma-lombok és virágindák díszítenek. Hátulján arany kereszt húzódik végig, amelyen öt aranyhímzésű kép látható. A kereszt két szárának találkozásánál Szűz Mária, karján a kisded Jézussal. Kétoldalt Mária Magdolna és Szent István vértanú, míg kereszt alsó, hosszabb szárán Keresztelő Szent János, alatta pedig Szent Pál apostol. Szent Pál képe fölött találjuk Vetési püspök címerét, a kiterjesztett szárnyú sast püspöksüveggel. Az egyes képek külön vászondarabokra vannak hímezve, majd a keresztre varrva. [1]
• 
  Vetési kazula, Keresztelő Szent János
• 
  Vetési kazula, Mária Magdolna
• 
  Vetési kazula, Szent István diakónus
• 
  Vetési kazula, Szent Pál apostol
• 
  Vetési kazula, Szűz Mária
• 
  Vetési Albert címere a Vetési kazulán

• Irodalom:

Gutheil Jenő: Mátyás korának veszprémi emlékei. In: Veszprém reneszánsza, 2008/ Szerk. Kilián László és Rainer Pál Veszprém : Megyei Múzeumi Igazgatóság, Művészetek Háza, 2008.[4]

Rainer Pál: Vetési Albert veszprémi püspök In: Veszprém megyei múzeumok közleményei 18. Veszprém: Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, 1986. 227 -230. l.[5]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn.[6]

• Külső hivatkozások:

Lásd még:

• címerhatározó

---