Címerhatározó/Vetési címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Vetési család címerével foglalkozik.


Vetési Albert, veszprémi püspök oklevele, 1476. január 9

Vetési Albert címere, 1476. január 9.PNG

Vetési Albert püspök címeres vörösmárvány gyámköve, Veszprém 1467. A legrégibb keltezett magyarországi reneszánsz emlék. A márvány pillérfő 1939-ig homokkőből faragott hengeroszlopra volt helyezve és a vár északi bástyafalába volt beépítve. Közepén van Vetési Albert püspök címere: kiterjesztett szárnyú sas. A pajzs fölött főpapi süveg, melynek két szalagja takaró formáján csüng le a pajzsról, a szalagok végén négy-négy bojttal. A címert antikva betűs szöveg fogja közre.
A vetési kő felirata. A szöveg első része Vetési jelmondata: Istennel győzelmet aratunk. Albert veszprémi püspök állíttatott engem, 1467. A szöveg elhelyezése, a megfordított második sor azt a gyanút kelti, hogy nem pillérfővel, hanem magasabban elhelyezett zárókővel van dolgunk.

Címer: világoskék alapon, kiterjesztett szárnyú, balra néző [máshol jobbra néző, Sz. L.] [arany] sas. (A Kaplony nemzetség címerének változata.) A sas csak a címertani udvariasság miatt néz balra, az oklevél kiadójának neve, az oklevél belseje felé.

Vetés kis falu az egykori Szatmár vármegye csenged járásában, a Szamos folyó bal partján, Nagykároly közelében. A trianoni békekötés óta Romániához tartozik. Innét vette nevét a Vetési család, amely a Károlyi (később grófi), a Bagossy, a Csomaközy és a Vadai családokkal rokon, s azokkal együtt a Kaplony nemzetségből származott. Vetést 1265. október 31-én Simon ispán, András fia kapta V. István ifjabb királytól. A Vetési nevet a XIV. század közepétől kezdve használták a család tagjai.

A családból egyedül Vetési Albert veszprémi püspök (1458-1468) futott be fényes, országosan is jelentős életpályát. A többiek inkább csak a megyei életben játszottak meghatározó szerepet. Vetésen még a XIX. században is birtokosok voltak. A család férfiágon Vetési (Wethéssy) Lajosban halt ki 1863. december 20. vagy 28-án.[2]

Vetéssy (Vetési és mezőteremi).

Szatmár vármegye egyik ősrégi kihalt családja, mely a Kaplyon nemzetségből eredt a vele törzsrokon Károlyi, Bagossy és Csomaközy családokkal együtt. Vetéssy család Kaplonyi Simon fiától, II. Pétertől ered. Vetés községet Kaplyon Simon 1265-ben kapta V. István királytól. Az 1325. évi osztálykor Eudusnak, a Csomaközyeknek jutott; de 1354-ben IV. Péternek (ki Zougának is neveztetett) fiai Lőrincz és Pál már Vetéssyeknek neveztettek. Tagjai közül: Jakab 1420-ban szatmárvármegyei alispán. - Tamás váradi prépost. - László 1573-1597-ban alispán. - Mihály 1653-ban alispán. - László 1703-ban szolgabíró.[3]

  • Irodalom:

Gutheil Jenő: Mátyás korának veszprémi emlékei. In: Veszprém reneszánsza, 2008/ Szerk. Kilián László és Rainer Pál Veszprém : Megyei Múzeumi Igazgatóság, Művészetek Háza, 2008.[4]

Rainer Pál: Vetési Albert veszprémi püspök In: Veszprém megyei múzeumok közleményei 18. Veszprém: Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, 1986. 227 -230. l.[5]

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:


Lásd még: