Címerhatározó/Károlyi címer
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Károlyi, Károly (olv. Károlyi) családok címerével foglalkozik.
nagykárolyi Károlyi
[szerkesztés]
Nagykárolyi br. Károlyi András 1712. április 5., Bécs III. Károly grófi rang és címerbővítés általa: fia Ferenc
P 392 Károlyi cs. lt. Lad. 7. No. 39
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
A Károlyi család grófi címere
Károlyi Sándor grófi címere
"Az Árpád-kori Kaplony nemzetségből származó Károlyi dinasztia egyike a legrégibb ősi főnemes magyar nemzetségeknek. A családi hagyomány szerint birtokainak egy részét a honfoglalás korában szerzik. Ezek közé a birtokok közé tartozott a Szatmár vármegyei Nagykároly, ahonnan később a család tagjai a XV. század elejétől nevüket, illetve előnevüket kölcsönözték. A családból királyi udvari és országos főméltóságot elsőként betöltő Károlyi Mihály (1585-1626) II. Mátyás uralkodó akaratából 1609. december 11-én magyar bárói rangra emelkedett. Unokája, báró Károlyi Sándor (1669-1743) a Rákóczi-szabadságharchoz csatlakozott, s ő kötötte meg 1711-ben az adott körülmények között legméltányosabb, kompromisszumos szatmári békét. Érdemei elismeréseként III. Károly uralkodó 1712. április 5-én a magyar grófi méltóságot és a Nagykárolyról vett előnevet adományozta számára. A család ősi nemzetségi, egyben bárói címerképe kék mezőben, zöld halmon egyik lábán álló karvaly (karol-madár, latinul nisus), felemelt másik lábával vörös szívet tartva, némely régi pecsétrajzokon azt csőrével marcangolva. Pajzstartóként aranykoronás, farkát szájában tartó szárnyas sárkány (kígyó) tekeredik a címerpajzs körül, négy lábával tartva azt. A címer mesteralakja és címerképe a grófi rangra emeltetéskor bővült. A címerpajzs negyedelt; egyszer vágott és hasított kerektalpú (más elnevezéssel dobor) nagypajzs, alul betolt, enyhén ívelt oldalú és osztatlan ékkel. A címerpajzs mértani középpontjába a nemzetség ősi címerképével kör alakú boglárpajzsot helyeztek. A pajzsfő első, jobb oldali kék színű mezejében hátulsó lábaira ágaskodó szarvas, a bal oldali ezüstszínű pajzsmezőben kiterjesztett szárnyú, egyfejű fekete sasmadár látható. A pajzstalp harmadik, jobb oldali világos kék színű mezejében hátulsó lábain ágaskodó, kétfarkú aranyoroszlán, első lábaival ezüst-vörös színű, lófarkas zászlót tart. A pajzstalp bal oldali, negyedik kék színű mezejébe aranykoronás, jobbára ezüsttel és vörössel vágott kétszárnyú, lebegő angyalfej került. A pajzstalp közepén elhelyezkedő ék ezüstszínű mezejében háromágú aranykoronán aranykoronás, ezüst-vörös színű kiterjesztett szárnyú, halfarkú lebegő szirén található. Az 1712. április 5-én kelt grófi diplomában lefestett címerkép alapján a címerpajzs tizenegy gyöngyös grófi aranykoronáján három nyitott aranykoronás zárt rostélysisak nyugszik. (Megemlítendő, hogy a tizenegy gyöngy alkalmazása - az utóbb elterjedt gyakorlathoz képest - pontatlan, ugyanis a heraldikában a grófokat kilencgyöngyös arany rangkorona illette meg. Az ábrázolás módja a Károlyiaknál inkább az uralkodói kegy megnyilvánulása, sem mint címeralkotói tévedés.) Jobb oldalt balra fordult, hátulsó lábain ágaskodó, kétfarkú, aranyoroszlán, első lábaival aranymarkolatú, kivont kardot villogtatva. A középső sisak aranykoronájából növekedő páncélos alakja, gesztenyeszínű strucctollas sisakú vitéz, jobb kezével aranymarkolatú, kivont kardot, baljában üstökénél fogva levágott vérző török főt tart. A bal oldali címersisak aranykoronáján jobbra fordult, kiterjesztett szárnyú, ezüstszínű griffmadár, jobb lábával aranymarkolatú, meztelen kardot, a másikkal három szál vörös rózsát tart. A címertakaró foszlányok jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös színűek. Pajzstartóként kétoldalt hátulsó lábaikon ágaskodó, kettősfarkú, természetes színű oroszlánok, tátott torokkal fel- és a címerpajzstól kifelé fordulva. Első lábaik egyikével (a jobb oldali baljával, a bal oldali jobbjával) egy-egy ezüst-vörös színű, lófarkas zászlót emelnek a szélső sisak foszlányai elé." (Fejér m. lev.)
_halotti_c%C3%ADmere.png)
._varm-szatmar-191-8.jpg)
Károlyi. (Nagykárolyi gróf).
Egyike legrégibb őstörzsökös magyar mágnás-családainknak, mely máig virágzik. Eredetét azon Kaplyon nemzetségből vette, mely az Árpád alatti magyarok bejövetelekor az első foglalás útján nyerte birtokait. E nemzetségről és a családról e fejezet bevezető 593részében, továbbá Nyitra, Szabolcs, Bihar és Pozsony vármegyét tárgyaló kötetekben ismertettük. A család kiterjedt birtokairól ugyancsak e fejezet bevezető részében és a vármegye községeinél, továbbá Nagykárolynál emlékezünk meg. A család 1387-ben pallos-jogot nyer Zsigmond királytól. Lancz vagy László, 1419-ben az alább említendő új adomány-levélben részes és egyike azoknak, kik 1428. Nagykárolyt bírták és kik a Karuli pusztát a Báthoryaktól visszafoglalták. - Ennek fia, László, Mátyás király vitéze. Unokái közül Kata, Bethlen Istvánné, másik leánya Zsuzsánna Bethlen Gábor fejedelem első neje, († 1622.) Lancz testvére Bertalan, Zsigmond királylyal a külföldön járt és hőstetteivel és egyéb hű szolgálataival fényes érdemeket szerzett, miért is ősi nemzetségi birtokaira 1418-ban új adomány-levelet nyert. Pétert, 1540-ben új királyi adomány erősítette meg birtokaiban, úgyszintén Mihályt is 1594-ben. Meghalt 1595-ben. Második neje Perényi Erzsébet volt. Leánya Zsuzsánna báró Eszterházy Pál első neje volt, meghalt 1629-ben. - Mihály, szül. 1585-ben, II. Mátyás király udvarában asztalnok. Hadi és udvari hű szolgálataiért 1609-ki decz. 11-én a vörös pecséttel élhető mágnások (bárók) sorába emeltetett. - 1618 decz. 14-én királyi biztosként működött Nagykárolyban, az erdélyországi követekkel tartott tárgyalásokon. - Sógora Bethlen Gábor erdélyi fejedelem Szatmár vármegye főispánjává nevezte ki, mely méltó ságban őt 1622-ki jul. 16-án II. Ferdinand király is megerősíté. Mint Bethlen Gábor tanácsnoka és aranysarkantyús vitéz halt meg 1626-ban, fia, Ádám, 1641-ben II. Ferdinánd alatt Szatmár vármegye főispánságát viselte, de ettől őt Rákóczy György megfosztotta és azt Rozsályi Kún Istvánnak adta. Ennek halála után 1660 szept. 1-én I. Lipót ismét visszahelyezte a főispánságba és mint szatmári várkapitányt és tanácsnokot is megerősítette. Meghalt 1661-ben. Neje késmárki Tököly Mária. László, (Mihály fia) 1661-ben szatmári főispán. Fia, Mihály mint főezredes 1682-ben a Tököly Imre elleni harczban esett el. - László, 1670-ben a szatmári vár magyar főkapitánya, főispán, arany sarkantyús vitéz, királyi főkomornok, az 1681-ki országgyűlésen kir. biztos a felsőmagyarországi királyi tábla bárója. Főispánságáról lemondván, I. Lipót fiát, Sándort nevezte ki. Meghalt 1689 febr. 28-án. István a törökök elleni ütközetben esett el. - Lászlónak fia nevezett Sándor, szül. 1668 márcz. 20-án. A szatmári főispánságban atyja utóda 1699 júl. 23-án a felsőmagyarországi kir. tábla bárója, 1700 és 1701-ben királyi biztos. 1697-ben a Tokaj Ferencz vezérlete alatt indított támadás leküzdésére a megyei-bandérium élén hatásosan működött. Az 1703-ban kezdett Rákóczi-féle szabadságharczban nagyjelentőségü, majdnem döntő befolyást gyakorolt mely a történelemből eléggé ismeretes. III. Károly főhadvezéri helyettessé nevezte ki őt, s általa utódait azon évi április 5-én grófi méltóságra emelte. Az 1723-ki országgyűlésen királyi biztos, 1734-ben az ország szükségére egy állandó lovas-ezredet állított ki. Ferencz, 1721. évben Szatmár vármegye főispánja, fia Antal 1758 szept. 4-én Szatmár vármegye főispánja, meghalt 1791-ben. Ennek fia József 1794-ben Szatmár vármegye főispánja, 1797-ben Szatmár vármegye nemes fölkelő-seregét ő vezérlé. A saját költségén 555 katonát állított ki. György, a Magyar Tud. Akadémia tagja és igazgatója, Szatmár vármegye főispánja: György gróf volt az Akadémia-társaság első megalapítója. Ennek fia István a Nemzeti Kaszinó igazgatója, orsz. képviselő, ennek fia György volt orsz. képviselő.[1]
Baják:
NAGYKÁROLYI GRÓF KÁROLYI GYÖRGY (1802-1877)
70x50 cm nagyságú gyászkeretes papírlapon nyomtatott szöveg és festett címer. 1964-ben magántulajdonból vétel útján került a múzeum gyűjteményébe (Oklevélgyűjtemény ltsz. 4425.).
A halotti címer felirata:
Nagyméltóságú Nagykárolyi Gróf Károlyi György1 meghalt 1877. November 9-én élte 75. évében2
A címer leírása:
Tizenegy ágú grófi koronával3 fedett négyeit csücskös nagy pajzs arannyal szegélyezve, a 3. és a 4. mező közé ékelt 5. mezővel és ovális boglárpajzzsal. A boglárpajzsot egy farkát a szájában tartó ezüstkoronás zöld sárkány veszi körül. A kék pajzsmezőben három csúcsú természetes sziklán, bal lábán álló, kiterjesztett szárnyú karvaly jobb lábában vörös szívet tart.4 A nagypajzs 1., kék mezejében ágaskodó természetes színű szarvas van.5 A 2., ezüst mezőben egyfejű fekete sas, kiterjesztett szárnyakkal.6 A 3., kék mezőben ágaskodó kétfarkú arany oroszlán az első lábaiban egy ezüsttel és vörössel vágott zászló rúdját tartja. A 4., kék mezőben arany szárnyon aranykoronás angyalfő lebeg.7 Az 5., ezüst mezőben arany koronából kinövő feketével és vörössel vágott szárnyú aranykoronás szirén van.8 A pajzstartó egy-egy arany ágon álló fejét hátrafordító ágaskodó arany oroszlán egyik mancsával a pajzsot, másikkal egy-egy ezüsttel és vörössel illetve vörössel és ezüsttel vágott zászló rúdját tartja.
JEGYZETEK
1. Károlyi György gróf Károlyi József (1768-1803) Szatmár vármegyi főispán és gróf WaldsteinWartenberg Erzsébet harmadik fia volt. A család 1609-ben kapott bárói és 1712-ben grófi címet.
Állítólag azért, mert III. Károly, illetve a kancelláriája a Károlyi Sándornak 1711. VIII. l-jén írt
levelében a bárót „supremus comes" (főispán) helyett tévedésből „comesnek" (grófnak) címezte,
amire hivatkozva Károlyi Sándor valóban kérte és meg is kapta a rangemelést 1712. IV 5-én (Éble
G.: 26-28., Nagy L: VI. köt. 98-111.). Károlyi György, miután 1820-ban jogi diplomát szerzett a
pesti egyetemen, katonáskodott, ahonnét 1823-ban mint kapitány szerelt le. 1825-ben az MTA
egyik első alapítója, 1830. XI. 17-től igazgatósági tagja, 1832. III. 10-től a 2. osztályának tiszteleti
tagja.
A Nemzeti Kaszinó egyik alapítója és igazgatósági tagja volt. 1830-ban Szatmár vm. országgyűlési
követe, 1831. XI. 2-től Pest város választópolgára. 1839. III. 17.-1849. VII. 22-ig, illetve 1851-
ben és 1852-ben az OMGE elnöke, 1839. III. 24.(kinevezve)-1842.-ig Csongrád vm. főispánhelyettese, 1842. II. 22.(beiktatva)-1848. IV 21-ig Békés vm. főispánja, 1842. VI. 1-től
Marosszabályozási királyi biztos, 1845-1848-ig a Szarvaskopózati Egylet, 1845. V 20.-1846. I-ig
a Kőrösszabályozási Társaság, 1846. I. 20-tól a Csongrád-Szegedi Tiszaszabályozási Társulat,
1846. I. 26-tól 1849-ig a Tiszavölgyi Társulat elnöke, valamint több vármegye táblabírája és
Nagykároly postamestere volt. 1848. IV. 21-től 1849. VI. 8-ig, illetve 1861-ben, 1865-ben és
1867-68 között Szatmár vm. főispánja. 1848-49-ben nemzetőr, illetve 1848. X. 12-től a pesti 3.
nemzetőr zászlóalj parancsnoka őrnagyi rangban. Az Életrajzi Lexikon téves közlése szerint 1847-48-ban országgyűlési követ) 1849 után a Pesti Cukorgyár és Cukorfinomító Egylet, 1860-1870-ig
a Lánchíd Társaság elnöke, az Alföldi Vasúttársaság, a Mátrabánya Egylet, a Pannónia Viszontbiztosító, a Tiszavölgyi Társulat, illetve haláláig a Budai Alagút Társaság, az Első Magyar Biztosító
Társaság, a Magyar Földhitel Intézet felügyelő bizottságának és az írói Segélyegylet ellenőrző bizottságának elnöke. 1860-tól valóságos belső titkos tanácsos, 1861-ben és 1867. VI. 9.-1872. V
19-ig koronaőr, 1872. IV 25-től haláláig királyi főudvarmester, 1873-tól cs. és kir. kamarás. A Királyi ítélőtábla, és a Főrendiház tagja, illetve 3-as bizottságának elnöke, valamint többször tagja a
közös ügyi delegációjának is (Gr. Lónyay Menyhért: Emlékbeszéd gróf Károlyi György fölött.
MTA évkönyve 16. köt. 3. füzet Bp. 1878. 36-53., Galgóczy Károly: Emlékbeszéd gr. Károlyi
György felett. In: OMGE emlékkönyve. Bp. 1883. III. füzet 11-12., Hof- und Staats-Handbuch
1877. 183., 194., 649., 650., 659., 717., 718., 741., Baják László: Gróf Károlyi György közéleti tevékenysége 1825-1849. In: Fólia Historica 1993-94.). A főispáni tisztségeit pontatlanul közli: Fallenbüchl Zoltán: Magyarország főispánjai 1526-1848. Bp. 1994.
2. Károlyi György Bécsben, 1802. III. 28-án született és a kaplonymonoston (Szatmár vm.) családi
sírboltban temették el 1877. XI. 13-án (Uo.).
3. A szokásos 9-ágú korona helyett a 11-ágú rendhagyó kivételnek számít. A grófi adománylevél
ugyancsak szokatlan módon „imperíale diademának" nevezi. Talán ez a hibás(?) szövegezés motiválhatta az udvari címerfestőt (Éble G. 28-29.). Más feltevések szerint a rangjelző koronák kialakulatlan használata okozta a rendellenességet (Bertényi Iván: Zur Geschichte der heraldischen
Rangkronen. Der Tappert 1969. 1-21.).
4. A boglárpajzs a Károlyi nemzetség eredeti címerét mutatja. A címerképet körülfogó sárkány a
Zsigmond király által alapított Sárkány Rend jelvényére utal. Károlyi (I.) Lancz László (f 1454
előtt), fia Lancz (II.) László (11489), valamint Bertalan (fl454 előtt) a Sárkányrend vitézei voltak
(Éble G. 21. II. tábla).
5. Károlyi Sándor a rangemelést kérő beadványában kérte, hogy a grófi címerébe a rokon családok
címereit fölvehesse. A nagypajzs címerképei a kérés megvalósulását tükrözik. Az 1. mező a kissennyei báró Sennyey család címerére utal (lásd: 1590. évi pecsétábrán, Siebmacher 440. tábla).
6. A 2. mező a lapispataki Segnyey címerből származik (Siebmacher 51 A. 409. tábla).
7. A 2. és a 4. mező a szálai gróf Barkóczy címerből származik némi eltéréssel: 1. a Barkóczy címer
oroszlánja vörös mezőben áll, 2. az angyalfej ezüst színű.
8. Az 5. mező a perényi báró Perényi címerből való. A családi leszármazás és a címerelemek összefüggése:
Károlyi Mihály (1554-1595)
(br. Perényi Erzsébet)
br. Károlyi Mihály (1585-1626)
(Segnyey Borbála)
br. Károlyi László (1622-1689)
(2. felesége: Sennyey Erzsébet)
gr. Károlyi Sándor (1669-1743)
(gr. Barkóczy Krisztina)
ükunokája
gr. Károlyi György (1802-1877)
- Irodalom:
BAJÁK LÁSZLÓ: CÍMEREK A GYÁSZSZERTARTÁSOKON, HALOTTI CÍMEREK A 19. SZÁZADBÓL. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. 1997. 185-186.[2]
- Külső hivatkozások:
Károlyi 1590
[szerkesztés]
Károlyi János nemesség, I. Rudolf, Prága, 1590. III. 15.
I. Rudolf magyar király (1576-1608) sajátkezű aláírásával ellátott, latin nyelvű, címeres nemesi adománylevele. Az igen díszesen festett, aranyozott címerrel ellátott oklevél szerint a Károlyi család egyik tagját, Jánost nemesi rangra emeli. Az uralkodó nevét gazdagon díszített, sárkányokat ábrázoló iniciálé kezdi. A hazai okleveles gyakorlatban ebben az időben szokatlan a nemesi levelek ennyire dús díszítése, később az erdélyi fejedelmi udvarban találkozunk hasonlókkal. Mivel az oklevél Prágában kelt, feltehetően egy ottani mester készítette az ott honos stílus szerint. Gyönyörű darab. 1 pergamenlevél. Zsinóron függő, enyhén sérült viaszpecséttel. Az iratot Heresinczy Péter győri püspök, udvari kancellár is kézjegyével látta el.
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
károlyi Károlyi
[szerkesztés]
károlyi Károly János hadnagy címere, 1606
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások: [5]
gyulafehérvári Károlyi
[szerkesztés]
Gyulafehérvári Károlyi János 1637. július 26., Gyulafehérvár I. Rákóczi György címer általa: felesége Szíjgyártó Margit, gyermekei István, Zsófia
R 64
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Szőcs másképp Károlyi
[szerkesztés]
III. Ferdinánd Szőcs, másképp Károlyi (Szeőcs alias Károlii) Pálnak, feleségének Erzsébetnek, fiának Pálnak 1647. április 29-én Pozsonyban nemességet és címert adományozott. Ugyanezen év szeptember 30-án az oklevelet Szécsényben ki is hirdették Nógrád vármegye közgyűlésén.* [* MUO 157. Régi jelzet: (hátoldalán fekete tintával) Debr. Acta Misc. 928???. 1647.]
A Szőcs armális* [* 630x660/90/120x115 mm.] hitelesítését III. Ferdinánd király, Szelepcsényi György veszprémi püspök és Orosy György végezte.
Fennmaradt a kissé sérült vörös függőpecsét, amit természetes színű viaszágyba foglaltak.
Fekete keretben architektonikus fülke látszik vörös oszlopokkal és kövezettel, barnás damaszkolt boltozattal, sarkaiban fent jobbra császári kétfejű sas, balra Magyarország címere látszik. A keretbe festett címert a szöveg így írja le: „Álló katonai pajzs, vörös színben, piramis forma csúcsával felfelé középen három részre osztja, melynek alját zöldellő mező foglalja el, ebben egész[alakos] oroszlán – szétterpesztett hátsó lábakkal, farka a magasba emelve, szája nyitva, vöröslő nyelve kinyújtva, mellső lábait támadásra emeli, – természetes színében ábrázolva, egyenesen állva, a pajzs jobb oldala felé fordulva látható. A jobb, égszínkék színű sarokban fél hold, a balban pedig csillag ragyog. A pajzsra rostélyos vagy nyílt katonai sisak támaszkodik királyi koronával, egyszarvú lábait ugrásra emeli … [fején] középen szarv, … saját színében rajzolva, deréktól szépen díszíti. A sisak tetejéről vagy ormáról pedig innen és onnan sisaktakarók vagy foszlányok fehér és vörös színben a pajzs széleit körülfolyják, és a pajzsot illően díszítik.”* [* „Scutum videlicet militare erectum forma pyramidali rubicundi coloris, acuminatim assurgente per medium tripartito divisum, fundus eius viridi campo occupante in quo leo integer divaricatis posterioribus pedibus cauda sursum elevata, ore hianti, linguaque exerta rubicunda anterioribus ad rapiendum protensis pedibus naturali colore effigiatus erecte stare ac in dextram scuti partem conversus esse cernitur. In dextro caelestini coloris luna hamispherio sinistro vero stella collucentibus angulis. Scuto imcumbentem galeam militarem craticulatam sive apertam, regio diademate, unicornem pedibus ad saltum protenso …cornuque in medio … naturali colore delineatum, umbilicotenus proferente ornatam. A summitate vero sive cono galeae, hinc atque illinc laciniis seu lemniscis albis et rubicundis, in …[scuti] extremitates, sese diffundentibus, scutumque ipsum decenter exornantibus”]
Az armálist Herpay Gábor már ismerte, de a család történetéről ő sem tájékoztat.* [* Herpay Gábor: Debrecen Szab. Kir. Város Levéltára Diplomagyűjteményének regesztái. Debrecen, 1916. 8. sz., u.ő: Nemes családok Debrecenben. 71.][7]
- Irodalom:
Szálkai Tamás: Armálisok és armalisták a kora újkori Biharban. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár egyéni címeres nemeslevelei (1535-1811) és nemesi iratai alapján. Debrecen, 2010. 84-85. (PhD értekezés) [8]
- Külső hivatkozások:
Lásd még: