Címerhatározó/Tribell címer
|
|
|
|
|
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Tribell család címerével foglalkozik.
Jurkovich:
1598. július 14-én kötötte meg a bérleti szerződést [Zólyomlipcse várára] Bécsben Tribel Gáspár (von Jarisch und auff Ivanovicz), lefizetvén a Rubigallus-örökösöknek az inscriptios összeget 50.502 írt 21 dénárt s még külön 5750 frt újabb kölcsönt. A következő évben megtartott országgyűlés 31. t.-c.-e kimondotta ugyan, hogy sem a lipcsei, sem más vár idegennek ne adományoztassék, de azért Rudolf a törvény ellenére 1600 december 1-én Prágában kelt okmányában Tribelnek adományozta örökös birtokul Zólyomlipcsét. ... Tribel buzgó protestáns volt s az is maradt mindvégig.264 [264 A Tribel-család Sziléziából származott s ott is voltak birtokai Tribel Gergely valószínűleg mint bányatiszt jött Magyarországba s Rudolftól kapott a maga és Gáspár s Bálint fiai számára nemességet. (Fabricius Endre szíves közlése.)] Mint az uradalom tulajdonosa. nemcsak védelmében s pártfogásában részesítette protestáns alattvalóit, hanem templomokat, paplakokat s bizonyára iskolákat is épített felekezete számára. Kápolnát rendezett be magában a várban,265 ahol aztán Tornarius Illés tartotta az isteni tiszteletet.266 Zólyomlipcse községében is kápolnával bővítette ki a templomot, hogy az családjának sírboltul szolgáljon.267 Péterin Tribel idejéig nem volt paplak s csak egy kis kápolna; új paplakot épített tehát s kibővítette a kápolnát templommá, amelynek egyik ablakában most is láthatni címerét és nevének kezdőbetűit.268 Végül az ő alkotása még az olaszkai templom is.
Mint besztercebányai háztulajdonos270 és polgár érdeklődött a város ügyei iránt is s alkalomadtán támogatta istörekvéseiben.271 Utóbb azonban Zalwein György bíróval ellenkezésbe jutott s merő ellenséges érzületből Freudenreich Erhard pártjához csatlakozott, ahhoz a párthoz, amely szintén személyes indokokból vezérelve a városi tanáccsal helyezkedett szembe, annak ténykedését, gazdálkodását bírálta, a kormánynál feljelentette s nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a városalapító németségnek királyi privilégiumokkal biztosított jogain és kiváltságain rést ütve, a magyarok és tótok letelepedése és polgári jogszerzése — az országos törvény rendelkezése szerint is — itt tényleg lehetővé tétessék.
Lipcse új urára nagy feladat várt ezidőben. A török egyre fenyegette a bányavidéket, sőt 1599-ben már ennek határába is bemerészkedett s október hóban Zólyomtól egészen Besztercebányáig rabolt és pusztított. Éppen a véglesi uradalomba készültek betörni, amikor Tribel Gáspár és Morgentaler Fülöp, a zólyomi kapitány, október 22-én keményen rájuk támadtak, sok keresztényt a kezükből kiszabadítottak s a zsákmány egy nagy részét is elragadták tőlük.
Szereplésének tetemes, ha nem is dicsőséges része a Bocskay-felkelés idejére esik. ... Tribelnek osztották ki tehát a feladatot. Muránynak felmentését, amihez a kamarának és a bányavárosoknak kellett volna a segítséget megadni. De ezektől is csak csekélyebb pénzösszegek s alig számbavehető csapatok érkeztek be. amelyekkel Tribel november végén Murány felmentésére akart indulni. Azonban Breznóbányán vette kézhez Kollonics Sziegfried levelét, amelyben ez a vállalkozást gyönge csapatokkal nem tanácsolta, hanem azt kívánta tőle, hogy vonuljon embereivel Szécsénybe. Tribel azonban belátta, hogy megbízhatatlan csapatával, amelyben elég nagy számmal voltak kozákok is. nagyobb vállalatba nem foghat, várába vonta meg magát s csak újévkor, amikor Szécsény már a magyarok kezén volt. vonult Korpona felé, de itt is elkésett, mert a város 1605. január 5-ikén már megnyitotta kapuit Rhédey hajdúi előtt. Most Selmec megvédését tűzte ki célul, de ez a szándéka sem lehetett komoly, mert azzal az ürüggyel, hogy csapata meg nem állhat a hajdúkkal szemben, haza indult.
A német hadvezetőség most Zólyomnál készült ellenállni s ide rendelte a még várható csapatokat. Iribel is ide kérte a besztercebányai csapatokat, ahová Turóc is küld majd 200 embert s ahová Kollonicsot is minden percben várják. A védelem keretébe tartozott Dobronya megvétele is, amiben Tribel csakugyan tevékenyen résztvett s azután Zólyom várába vonult.
A bányavidékre március elején súlyos napok következtek. Rhédey most már Besztercebánya meghódoltatását tűzte ki legközelebbi feladatául, amit Kollonics Iribel parancsnoksága alatt álló újab b kozákcsapatok beküldésével akart elhárítani. ... Basta még azt a kevés katonaságot is kivonta a városból, amely most teljesen védtelen maradt s április 16-ára virradó éjszaka tűzben és iszonyú öldöklésben teljesen elpusztult. Tribel nem volt már szemtanúja a nagy katasztrófának, akkorára már várába menekült. ...
A Bocskay-felkeléssel kapcsolatban Tribellel még csak egyszer, 1607. május 8-ikán találkozunk, amikor a besztercebányai tanács az ő és Fleisch György alkamaragróf kezébe teszi le a királynak szóló hűségesküt.
Zólyomlipcse várának birtoklása az 1608. évi 23. t.-c. rendelkezése szerint Tribelre nézve kérdésessé vált. A törvénycikk ugyanis úgy rendelkezett, hogy Murány és Lipcse vára az idegenektől visszaváltandó. A zálogösszeg lefizetésére Vizkelethy Tamás vállalkozott s így ő vette volna az uradalmat birtokba, azonban Tribel 1609-ben a nádor előtt magyar honosságát okmányilag igazolta.
A zólyomlipcsei róm. kath. templom főoltára mögötti Tribel-sírbolt felirata — úgy véljük — megkívánja, hogy Tribel családjáról is valamit magyarázatképen elmondjunk.
Maga a felirat a következő: Monumentum Familiae Tribelianae. Obdormivere in Domino Generosa Domina Rosina Gelhornin Mater An. 1611. aetatis 42. et tres filii. Gregorius major natu aetatis 19. Item Gaspar An. 1598. aetatis mens. 10. necnon Andreas Tribel de Jarisch anno 1599. Aetat. ann. 1 mens. 9. Gasparus Tribel de Jarisch et in Ivanovitz Sacr. Caes. Regiae Mtis Consiliarius arcis Lipschae possessor ac Dominus Consorti Suae Charissimae et filiis erexit Anno Christi 1618. Lazare veni foras. Viximus in mundo, sed cuncta valete caduca cum Christo nobis vivere dulce nimis.
Tribel és felesége mindjárt az első esztendőben temetéssel kezdték zólyomlipcsei tartózkodásukat, amikor tíz hónapos Gáspár nevű fiacskájukat s a következő évben ennek alighanem ikertestvérét, az egy év és kilenc hónapos Andrást temették. Ezt a két gyermekét követte 1611. augusztus 5-én az anya 42 éves korában. Az özvegy férj Besztercebánya és Körmöc s bizonyára a többi bányaváros tanácsait is meghívta a szeptember hó 1-én Lipcsén tartandó halotti szertartásra.
Fiatal korukban temette el Tribel a felsorolt négy fiút. A olt még egy. akiben azonban apai szíve semmi örömöt nem talált. Hiába bajlódott vele apja és nevelője ("herr Krottendorfer"), nem fogott rajta a jó szó s idővel annyira elzüllött, hogy atyja szégyelte, hogy nevét viseli.
Tribelről ezután már keveset tudunk. Polgári és katonai érdemeit a király azzal ismerte el és jutalmazta, hogy a királyi kancellária mellett működő tanács tagjául nevezte ki. 1620 június 1-én a városok Körmöcbányán beszélték meg Bethlen Gábor besztercebányai fogadtatásának részleteit s felhívták Tribelt is, hogy egy lovascsapat élén jelenjék meg a bevonuláskor. A besztercebányai országgyűlésen is még részt vett. de július 31-ikén már meghalt. Vagyonát két lánya örökölte. Az egyik, Róza, először Rimay Jánosnak, a költőnek s Balassa Bálint barátjának volt a menyasszonya, de házasság nem jött létre. Róza ezután — 1614. február 2-ikán — Orlay Istvánnal esküdött meg: az esküvőt a zólyomlipcsei várban tartották meg nagy pompával. A másik leány Révay Gáspárhoz ment nőül. Ezeknek fizette le Széchy György a zálogösszeget, amikor Lipcsét birtokába vette.
Mikó et al.:
A zólyomlipcsei, középkori eredetű vár több periódusban épült; van pálcaáthatásos ajtaja is, „Maria regina" felirattal (1531); 1573-ban Paulus Rubigallus építkezett itt, a 17. század elején (1620 előtt) pedig Caspar Tribell (ld. építési felirat). A vár legdíszesebb kőkeretes ajtaján Paulus Rubigallus neve és címere látható (1573); ez az ajtókeret az egyik leggazdagabban faragott késő reneszánsz darab a maga műfajában a Felföldön, és teljes egészében a német reneszánsz hatását tükrözi (SPS 3, 124-125; FELD 2002, 40). [1]
- Irodalom:
Jurkovich Emil: Zólyomlipcse várának és uradalmának története. (Harmadik és befejező közlemény.) Hadtörténelmi Közlemények 30. évf. 1. sz. (1929.) 262-270. [2]
Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3. 214-215.[3]
- Külső hivatkozások:
Lásd még: