Címerhatározó/Torda-Aranyos vármegye címere
|
|
|
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként Torda-Aranyos vármegye címerével foglalkozik.
.svg)
MNL OL:
HU-MNL-OL-R 64-2.-499. [1]
Mária Terézia magyar királynő, erdélyi fejedelem, 1751. 12. 16. címer Torda vármegye részére.
Címerleírás: Scutum videlicet militare, horizontali et perpendiculari lineis quadripartitum, cuius prima area arcum triumphalem aureum puro redimitum in campo viridi, superiore sui parte cruce punicea, inferiori vero chymicis ferri atque salis signis notato prostantem, trophaei nimirum ab exercitu Romano post Daciae populos in campo Keresztes a Trajano imperatore cruento proelio victos et sub iugum missos, aedificataeque ab hoc in vicinis arcis Salmas a salis ibidem copia nominatae, a Germanis subinde Thorenburg, ac demum a Thorda Attila duce, qui arcem hanc subiugasse fertur, de suo nomine Thorda appellatae, praefato imperatori erecti memoriam, ut et oppidi Thorda, a quo iste comitatus denominatur, originem, campi item Keresztes Christianorum etiam cladibus nobilitati et salutiferae crucis super Romanorum ac Dacorum superstitionem tunicam triumphantis, minerarum denique, quibus hicce comitatus peculiari naturae pollet beneficio, indicium exhibet. In secunda area candida mons bifidatus, vulgo "Thorda hasadékja" dictus, nummis in eo sparsis et ad radicem duabus soleis equinis in altum surgentibus conspicuus repraesentatur. Nummos a Copulcho duce Chunorum ethnico, ut victores retardaret Hungaros, dispersos, precibus tamen divi regis Ladislai in lapidem conversos, solearum item vestigia in praefato monte, veluti perhibetur, olim visa denotans. In area porro tertia pariter candida arbor olivae ex monticulo frondoso exsurgens, moderna saepefati oppidi Thorda insignia denotat. In quarta demum caerulea superiorem aurea, inferiorem vero partem fascia occupat argentea, vir divaricatis cruribus, mitra pelle mustellae redimita, ac pelliceo albo resplendens, qui sarissam levat, dextra vero manu cornu aeneum tenere et hoc inflare videtur, alterius in eodem comitatu siti oppidi Szász Regen insignia, duae demum fasciae, aurea quidem fluvium Aranyos, argentea vero Marusium, qui huncce comitatum permeant, praefigurantes conspiciuntur. In scuti centro locata est parma rubra Austriaca, trabe argentea horizontaliter dissecta, pileo ducali, cruce aurea insigni redimita, in cuius medio, trabe quippe argentea initiales nominis nostri literae eminent caesareo regiae, in comitatum huncce clementiae et amoris supremique nostri dominii indices. Scutum tegit corona aurea, in cuius apicibus globi signo salis chimico insignes praefulgent. Scuti latera, dextrum quidem laciniae seu lemnisci aureo et caeruleo, sinistrum vero argenteo et rubro coloribus defluentes decore ambiunt et exornant.
Tagányi:
XX. Tábla.
Torda-Aranyos megyének czimere, alkatrészeinek egymásmellé helyezése által keletkezett, melyek közül Torda megye czimere 1751-ben, a volt Aranyos-széké pedig 1752-ben keletkezett. A jobboldali pajzs – Torda megye czimere – négy részre van osztva. Az első negyed zöld mezejében – emlékül Trajánnak Keresztesmezőn a dákok felett kivivott diadalára – egy arany diadal-ivet ábrázol, melyen belül lebegő vörös kereszt s a vas, aczél és sónak szintén lebegő vegytani jegyei láthatók. A második ezüst mező a Torda hasadékja nevű hegynyilást tünteti elő, melyen elszórtan arany pénzdarabokat, alul pedig két patkót vehetni észre, emlékül az ott lefolyt harczra Szent László és Kopulcs kún vezér között. A harmadik ezüst mezőben van Torda város czimere: t. i. a zöld gyepen álló zöld olajfa. A negyedik kék mezőben, egy emelt arany s egy sülyesztett ezüst pólya – az Aranyos és Maros mint Szász-Régen város czimere – által befogott téren egy nyestkucsmás férfi áll, baljában lándzsát tartva, mig jobb kezével 35szájához egy érczkürtöt emel. Az egészre, fejedelmi koronával diszitett szivpajzs van téve, melynek vörös mezejében egy ezüst pólya látható. Megjegyzendő, hogy ebből a pólyából Mária Terézia nevének kezdőbetüi, a megye részére akkor tájt kiadott armálisban kihagyattak, valószinüleg véletlenségből, mert az udv. kanczellária eredeti fogalmazványára rajzolt czimerből nem hiányoznak. – A baloldali pajzs Aranyos-szék czimere, melyet tizenkét ezüst csillaggal diszitett kék szegélyzet vesz körül, azon tizenkét pecséttel megerősitett adománylevél emlékeül, melyet Erdély nagyfejedelemsége adott volt a székely nemzetnek hadi erényeinek elösmerése gyanánt. A pajzs, egy jobbra s egy balra szelő vonallal keresztbe metszve, négy részre oszlik. Az első vörös mezőben Székelyvára nevü ezüst hegyi vár, a második zöld mezőn két ezüst folyó – az Aranyos és Maros, – a harmadik arany mezőn lebegő vörös talpas kereszt, a negyedik arany mezőben végül az összes hadijelvények csoportja látható. – a két pajzs felett arany korona lebeg. – A beküldött rajzok s armálismásolatok, valamint az erdélyi udvari kanczellária 1751. 323. sz. és 1752. 175. sz. után.
Csáky :
Torda-Aranyos vármegye címere52
Torda-Aranyos vármegye az 1876. évi XXXIII. törvénycikk és az 1877. évi I. törvénycikk alapján jött létre Torda vármegye száz községéből, Aranyos székből, Alsó-Fehér vármegye 15 községéből és Kolozs vármegye két községéből. A vármegye címerét I. Ferenc József adományozta 1882-ben. Címerét Torda vármegye és a székely Aranyos szék címerképei és heroldalakjai felhasználásával alkották meg. A feltehetőleg 11–13. században alapított Torda vármegye címerét 1751-ben Mária Terézia adományozta, Aranyos szék címere is Mária Terézia korabeli. A csücskös talpú, reneszánsz pajzs vágott. A felső mezőben két, sziklás hegy látható, közöttük szakadékkal – a Tordai-hasadék – és a sziklákon elszórt, lebegő aranypénzekkel, két patkóval, emlékeztetve A Tordai-hasadék és a Szent László pénze című mondákra: I. László király csatát vesztett Erdélyben a „kunokkal” (besenyők) szemben, és a király egy Torda várostól nyugatra húzódó hegygerincen menekült katonáival. Az üldözők már majdnem utolérték Lászlót, de ő Istenhez fordult segítségért. „Szabadíts meg, Uram!” – és a következő pillanatban a hegy kettéhasadt az üldözők és az üldözöttek között, s a király megmenekült. Szent László lovának patkónyoma a legenda szerint évszázadokkal később is jól látható volt. A címerpajzs alsó mezejében egy-egy hullámos pólya látható, az Aranyos és a Maros folyókat szimbolizálva. A pajzsot nyitott, rubinnal, zafírral és igazgyönggyel kirakott, kétgyöngyös levélkorona díszíti.
[52 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Magyar Kancelláriai Levéltár – Királyi Könyvek K 19 – LXVIII. kötet – 505. p]
Pál-Antal:
A vármegyékkel egyenrangú önkormányzatokká a székely székek a XVI. század második felében váltak. A kebelükből kibocsátott irataikat választott tisztviselőik pecsétjével, rendszerint a széki nótáriuséval hitelesítették, még a XVIII. század első felében is. Náluk csak a XVIII. század közepén jelent meg a saját címénél ellátott egységes széki pecsét - Aranyos széké 1752-ben, Maros széké 1753-ban stb. [272. o.] ...
A belső erdélyi vármegyék és a székely székek az egységes címeres pecsét használatára Mána Terézia uralkodásának első két évtizedében tértek át. Egyébként ez az az idő, amikor a vármegyei ügyintézéssel járó iratkibocsátás kezd rohamosan szaporodni és a bürokratikus ügyintézés meghonosodni. Annak ellenére, hogy a törvényhatóságoknak volt saját címerük, az iratkibocsátás terén nehezen váltak meg régi szokásuktól, amibe beleszólt a beszerzéssel járó tekintélyes költség is. A gyakorlat sürgetésére, de főként központi nyomásra a még "lemaradottak" is áttértek az egységes címeres pecsét alkalmazására.
1741-ben Ujegyházszék kap címeres pecsétet,19 1746-ban Belső-Szolnok, 1748-ban Doboka és Máramaros. 1751-ben Torda vármegye.20 Torda vármegye címeres pecsét használatára beadott igénylése során figyel fel a bécsi udvar arra, hogy Erdélyben még mindig vannak azzal nem rendelkező törvényhatóságok. Ilyen értelemben fogalmazott leiratára az erdélyi főkormányszék 1752. január 24-én kiadott körlevelében utasítja a törényhatóságokat a címeres pecsét beszerzésére. "Felséges Asszonyunk kegyelmes intenciója - szól a körlevél - mely is recenter érkezett rescriptumból kitetszik, az hogy tudni illik minden communitásnak publicum et authenticum sigilluma legyen, mellyel minden actákban és publico nomine emanált expeditiókban élhessen, intimáltatik ezért per praesentes, hogy ha a kegyelmetek communitásának hasonló pecsétje nem lenne, az őfelsége önként offerált kegyelmét homagialis kötelessége szerént amplectálni el ne mulassa, mely őfelsége kegyelmes akaratját, hogy kegyelmetek a maga circulussában tanáltató taxás helyeknek is, amelyek közönséges pecsét híjával vannak, publicáltassa. his commitáltatik".21
A pecsét beszerzés módjáról érdeklődő Háromszéket 1752. március 8-án a főkormányszék Torda vármegye példájának követésére utasítja, megjegyezvén, hogy "a publicum és authenticum sigillumoknak exorátiójára feltalálhatja kegyelmetek könnyen az útját őfelségének egy ágens által beadandó instantiával, készíttetvén elébb címert in arte heraldica versatus ember által, és azt az instantiával együtt repraesentálván, amint nemes Torda vármegye is legközelebb cselekedett".22 Vagyis az igénylők előbb a heraldikai szabályoknak megfelelő címert készíttessenek, majd kérésüket annak kíséretében teijesszék fel jóváhagyásra. A nem kis összegbe kerülő munkát, elfogadása után kiváltságlevél formájában hagyták jóvá, amely érvényességét az országgyűlésen történő közzététele után nyerte el és lett a vármegye vagy a szék nevében kiállított iratok hitelességének szimbóluma. [273-274. o.]
Az említett főkormányszéki utasítás után előbb Aranyosszéknek lett címeres pecsétje 1752-ben.23 Következett Maros- és Háromszék, valamint Közép-Szolnok vármegye 1753-ban, Kolozs vármegye 1755-ben, Udvarhelyszék 1767-ben, Arad és Küküllö vármegye 1767-ben.24
- Irodalom:
Magyarország címertára. KIADJA: ALTENBURGER G. és RUMBOLD B. A SZÖVEGÉT IRJA: TAGÁNYI KÁROLY. BUDAPEST. NYOMATOTT BUSCHMANN F.-nél. 1880. 34-35.
Csáky Imre: A Ludovika Akadémia vármegye-címerei. Budapest, 2014. 84.[2]
Áldásy V. No. 546.
Pál-Antal Sándor: AZ ERDÉLYI ÉS PARTIUMI VÁRMEGYÉK CÍMERES PECSÉTJEI. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995) 269- [3]
Pál-Antal Sándor: Székely székek a 18. században V. - Aranyosszék 1702-1722 között. Marosvásárhely, 2011.[4]
- Külső hivatkozások:
Lásd még: