Címerhatározó/Tárnokházi címer
|
|
|
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként a Tárnokházi család címerével foglalkozik.
Winkler:
1413-1433. Tárnokházi István olvasókanonok. Húsz évig viselte e hivatalát, mely idő alatt kétszer
káptalani helynök volt. Először 1423-ban Carnianus de Scolaribus a kalocsai érsekség administratora
után, azután 1431-ben. Ezen vikariatusa azon időbe esik, amikor Zsigmond magyar király IV. Jenő
pápával a baseli zsinaton egyházpolitikája miatt ellenséges viszonyba jutván, fegyveres erővel Olaszországba tört. Bouondelmontis János, az akkori kalocsai érsek (1431-1448) a pápa részére állván,
Zsigmond király haragját vonta magára s kénytelen volt Magyarországból menekülni, de útközben a
király fogságába esett. Ezen mozgalmas időben István lector vállaira nehezedett az egyházmegye kormányzata mindaddig, amíg az érsek szabadságát ismét visszanyerte. István lector emlékét a történelem
mellett sírköve is fenntartotta, az egyetlen sírkő, mely Kalocsa középkori székesegyházából a káptalani
tagok sírköveiből fennmaradt. A sírkő jelenleg a főszékesegyházi érseki sírbolt lejáratának falába van
illesztve. A vörös jó három méter magas márványtábla közepén felhőből kinyúló kar van domborműben kivésve, mely kezében könyvet tart, a lectori hivatal jelvénye. A kő széleibe gót betűkkel ezen
körirat van kivésve: Haec est sepultura Stephani de Tárnokházy Canonici lectoris et Vicary eccl.
Colocen, Anno MCCCCXXX. Miután István lector 1433-ban a káptalan egy kiadványán még szerepel, a XXX utáni szám, mely halála évét mutatná, helyszűke miatt a kőről nyilvánvalóan lemaradt.
Cod. Zichy VIII. 123., 515. és 470., Cod. Károlyi I. 589.
C. Tóth:
Olvasókanonokok
István (Tárnokházi János fia)[79] 1422. III. 18. (DF 280217.)[80]
1434. X. 22. (DL 54892.)
a Szent Mihály-oltár igazgatója (1422), kalocsai vikárius (1422–1434)
[79] Mányaházi István halála után, Carnianus érsek (1421–1422) révén nyerte el a javadalmat (Lukcsics
I. 512. sz. [1422. VI. 13.]); 1422. VII. 17. (Cameralia II. 1123. sz.). – Ismert a sírköve is (Winkler P.:
Kalocsai és bácsi 28.), lásd a borítón. – Bács vagy Bodrog m. (Csánki II. 165., 211.)
Éneklőkanonokok
István ([Tárnokházi János fia])[109] 1410. II. 23. (DL 6964.)[110]
1422. III. 7. (ZsO IX. 269. sz.)[111]
a Szent Mihály-oltár igazgatója (1422), kalocsai vikárius (1422–1434)
Gergely aléneklő 1412. XI. 25. (DL 107677.)[112]
[109] A családi háttér meghatározása a vikáriusi tisztsége alapján történt.
[111] Istvánnak fogott bíróként 1422. III. 13-án kellett volna tevékenykednie, a döntésről kiállított kalocsai
káptalani oklevél méltóságsorában nem tüntették fel az éneklőkanonokságot; ennek oka az lehet, hogy
időközben elnyerte az olvasókanonokságot.
[112] Vö. Békefi R.: Káptalani isk. 124. (Zichy oklt. VI. 231., 1413. évvel).
Vikáriusok
István (Tárnokházi János fia) 1422. III. 7. (ZsO IX. 269. sz.)[199]
1434. X. 22. (DL 54892.)
éneklőkanonok (1410–1422), olvasókanonok (1422–1434), a Szent Mihály-oltár igazgatója (1422)
Szent Mihály-oltár igazgatója
István (Tárnokházi János fia) 1422. VI. 13. (Lukcsics I. 512. sz.)
kalocsai éneklőkanonok (–1422), olvasókanonok (1422–1434) és vikárius (1422–1434)
- Irodalom:
A KALOCSAI ÉS BÁCSI ÉRSEKI FŐKÁPTALAN TÖRTÉNETE ALAPÍTÁSÁTÓL 1935-IG. ÍRTA: WINKLER PÁL tb. kanonok, érseki levéltári igazgató, könyvtárnok. KALOCSA, 1935 19. [1]
C. Tóth Norbert: A kalocsa-bácsi főegyházmegye káptalanjainak középkori archontológiája. Kalocsa, 2019. 89-119.[2]
Fedeles Tamás: A Camera Apostolica és a magyar egyházi javadalmak a konciliarizmus időszakában. In: Bárány Attila – Pósán László szerk.: „Causa unionis, causa fidei, causa reformationis in capite et membris”. Tanulmányok a konstanzi zsinat 600. évfordulója alkalmából. Debrecen, 2014. 206-207.[3]
Udvardy József: A kalocsai főszékeskáptalan. In: Zombori István szerk.: Magyar egyháztörténeti vázlatok. Budapest, II. 1990. 63.[4]
- Külső hivatkozások:
Lásd még: