Címerhatározó/Szeremlei címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Szeremlei, Szeremley családok címerével foglalkozik.


Szeremlei másképp Császár[szerkesztés]

Szeremlei címer.jpg

Szeremlei Császár cs. Nemességét 1413. és 1433-ban nyerte s eleinte Dunántúl terjedt el, idővel azonban Bihar, Borsod, Kolozs, Szabolcs, Zemplén megyékbe is elágazott. Nevezetesebb tagok: János f.őri esperes lelkész 1596., György Nyarad falut kapta 1731., Pá 1 százados Losoncon m.h. 1758., Sámuel debreceni főbiró ugyanakkor tájon. Ez ág a Főri melléknevet használta. A borsodi ágból nevezetesek, Ábrahám János lelkész, később jogot tanult Pesten, hagyatékából a s.pataki főiskolai magyar irodalmi tanszéket állították, egyh. író, és ennek unokatestvére, Gábor hittudor 1807— 64., s pataki, majd bécsi egyetemi theol. tanár, egyházi és bölcs, író, és Mihály 1795-1844. geleji lelkész, ht. Igaz Sára; utóbbiak gyermekei, Károly r.szombati tanár, Zsuzsanna Baksa Sám.-né, Mihály m.szigeti, majd turke-vei orvostudor, J ó z s e f h.böször-ményi esperes-lelkész, Lajos miskolci ügyvéd, Eszter Bedé Lászlóné, kik már mind meghaltak, és végezetre S á m u e 1, a ki sz. 1837. Gelejen, diószegi, majd 1871. óta vásárhelyi ref. lelkész, e munka szerzője, 1908. óta a m. tud. akad. 1. tagja, neje Daróci Ilona. Gyermekeik: Ilona Budainé B.böszörményben, Margit hajadon m.h. 1891., Etelka Teréh-né, János jogtudor, zentai j bírósági jegyző és József az Egyes, b.pesti fővárosi tak.ptár tisztviselője, m.h. 1910.[1]


  • Irodalom:

Szeremlei Samu: Hódmezővásárhely története. V. KÖTET, A KÖZMIVELŐDÉS TÖRTÉNETE 1526-1848. MÁSODIK RÉSZ. Hódmezővásárhely, 1913. (reprint: Tótkomlós, 2001.)[2]

Külső hivatkozások:

[3]


Rövidítések


Szeremley 1702[szerkesztés]

Szeremley címer, 1702.png

Szeremley Mihály, fia György, kisebbik fia István, leányai Judit és Mária részére 1702. március 8-án Bécsben I. Lipót címereslevelet adományozott, amit a Királyi Könyvekbe is bejegyeztek.576 [576 LR. XXV. k. 513.] Nemességüket 1702. szeptember 6-án Szombathelyen Vas vármegye közgyűlése hirdette ki.577 [577 MUO 211. Régi jelzet: „Debreczen Szab. Kir. Város Déri Muzeuma” Ltsz. 395/1948.] Oklevelüket578 [578 600x710/100/128x110 mm.] I. Lipót és Mattyasovszky László nyitrai püspök, valamint Somogyi Ferenc írta alá. Fatokba nyomott teljesen ép vörös viaszpecsétje vörössárga-kék-fehér zsinórom függ.

Arannyal keretezett damaszkolt lila szőnyegen ovális zöld babérkoszorú által övezett rózsaszín szintén damaszkolt rózsaszín szőnyeg. A keret sarkaiban felül jobbra Magyarország, balra Csehország, lent jobbra Horvátország, balra Dalmácia, fent középen Ausztria ovális pajzsba foglalt címerei látszanak. „Álló katonai pajzs, égszínkék színű, melynek alját szélesebb zöld mező foglalja el, felette természetesen ábrázolt griff, szétterpesztett hátsó lábakkal, farka a hátára visszahajolva, kiterjesztett szárnyakkal, csőre kitátva és vöröslő nyelve kinyújtva, mellső bal lábát pedig támadón felemeli, jobbjában arany babérkoszorút tartva, a pajzs jobb oldala felé fordulva látható. Végül a pajzsra rostélyos vagy nyílt katonai sisak támaszkodik királyi koronával, hasonlóképp derékból emelkedő griff az előbbihez mindenben hasonló szépen díszíti. A sisak tetejéről vagy csúcsáról innen sárga és tengerkék, onnan fehér és vörös sisaktakarók vagy szalagok omlanak alá, amelyek a pajzs széleit szelíden körülfolyják és a pajzsot szépen és megfelelően díszítik.”579 [579 „Scutum videlicet militare erectum caelestini coloris, fundum illius viridi latepatentiori campo interoccupante super quo gryphus naturaliter effigiatus, divaricatis postrioribus pedibus, caudaque a tergo deflexa expansis alis, rostro adaperto lingvaque rubicunda exerta anteriorum vero pedum sinistro quidem ad rapiendum protenso dextro aurem laureum serta gestare ac in dextram scuti oram conversus esse cernitur. Scuto demum imcumbentem galeam militarem craticulatam sive apertam regio diademate pariter gryphum ingvinetenus eminentem caeteroquin inferiori per omnia similem proferente ornatam. A summitate vero sive cono galeae laciniis seu lemniscis hinc flavis et caeruleis illinc vero candidis et rubris in scuti extremitates se se placide diffundentibus, illudque ipsum decenter ac venuste exornantibus.”]

A Szeremley, másképp Császár család történetét már korábban megírták.580 [580 Nagybákay [Rickl] Antal: Egy barokk-kori debreceni főbíró élete. Szeremley Sámuel a Nemes Kalmári Társaság tagja és családja. Debrecen, 1942.] Szeremley Sándor városi kancellistaként tűnik fel Debrecenben 1739-ben.581 [581 Herpay: Nemes családok Debrecenben. 71.] Szeremley Sámuel, általa első házasságából származó Gábor, Zsuzsánna és a másodikból György, valamint Zsófia nemességét Mária Terézia 1759. december 28-án Bécsben megújította, egyúttal címerük alapszínét skarlátvörösre változtatta.582 [582 „Scutum videlicet militare erectum coccinei coloris…”. LR XLV. 283-286.] Nevezett Sámuelnek a város leggazdagabb kereskedőjeként első szenátor volt, emellett széles műveltségő jogász volt, korábban városi jegyző is,583 [583 G. Szabó Botond: Maróthi György pedagógiai javaslatai és a debreceni kortársak. 150 éve hunyt el a magyar pedagógiatörténet fényes csillaga. Confessio. 1995. 1.] életrajzát már 1771-ben megírták.584 [584 Piskárosi Szilágyi Sámuel: Szeremley Sámuel életrajza. 1771. DRKNkK R 607.] [4]

  • Irodalom:

Szálkai Tamás: Armálisok és armalisták a kora újkori Biharban. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár egyéni címeres nemeslevelei (1535-1811) és nemesi iratai alapján. Debrecen, 2010. 111-112. (PhD értekezés) [5]


  • Külső hivatkozások:


Lásd még:


A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs