Címerhatározó/Szerdahelyi címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Szerdahelyi családok címerével foglalkozik.


Szerdahelyi 1418[szerkesztés]

Csapi, Gálszéchi cs. czímere.PNG

"Közös czímer-adományt nyertek... 1418. márczius 19-én [Konstanzban] Csapi András, a (Gál) Széchyek, Szerdahelyiek, Szürteyek, Soósok és Bocskayak." (Bárczay 18. l.)

  • Irodalom:


A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


  • Külső hivatkozások:

Rövidítések


Szerdahelyi 1556[szerkesztés]

Szerdahelyi címer varm-szatmar-196-8.jpg

Zala vármegyéből származik, de már 1695-ben Szatmár vármegyében szerepel, hol Lázári, Érendréd, Egri és Vetés községekben volt birtokos és ez utóbbi helyen most is az. Péter, 1556-ban kapott czímeres nemes-levelet I. Ferdinándtól, melyet Kapornakon 1557-ben hirdettek ki. Szatmár vármegyében 1695-ben igazolja nemességét és azután még 1724-ben, 1762-ban, 1835-ben, és 1846-ban. Tagjai közül Zsigmond, 1780 körül főszolgabíró. - László ugyanakkor táblabíró és sópénztárnok. - Ferencz, 1797-ben nemesi felkelő-hadnagy, majd táblabíró és főügyész. - Zsigmond fia Károly, kapítány. - Ferencz fia, Pál, 1835-ben táblabíró és főügyész, főjegyző, később első alispán és 1846-ban főispáni helytartó. - László részt vett az utolsó nemesi felkelésben. - Pál fia Ágoston, vetési birtokos, a vármegyei gazd. egyesület alelnöke és a lótenyésztési bizottság elnöke. - Károly kapitány unokája: Jenő, pénzügymin. osztálytanácsos.

Czímer: vörösben, melynek alsó részét víz foglalja, el, a pajzs bal oldalán a vízből kiemelkedő szikláról, a pajzs túlsó oldalán kiemelkedő szikla felé ugró fehér egyszarvú. Sisakdísz: kék és vörös elefánt-ormány között kinövő fehér egyszarvú. Takarók: vörösezüst, kékarany.[1]

  • Irodalom:


  • Külső hivatkozások:



Szerdahelyi[szerkesztés]

Szerdahelyi József

Szerdahelyi címer.jpg

Szerdahelyi cs. a XVIII-ik száznd vége felé költözött városunkba [Hódmezővásárhely]. Először József kovács tünik fel az itteni kath. anyakönyvben, mely szerint ő az 1802. nov. 9-én a tőle és Blaskovich Teréztől szül. Józsefet megkereszteltette, (születési évét Szinyei hibásan teszi 1804-re). A ház, melyben Sz. J, született, a mostani Hunyadi utcában, a Gosztonyi ház tőszomszédságában feküdt, utóbb a Tárkáhy Mihály lulajdonába ment át, legújabban pedig elbontatván a városi kórház egyik épületét tették helyére. Az anya nemsokára meghalt s az apának második feleségétől, Palásti Erzsébettől, még 6 gyermeke született. Józsefből lett az országos hírű színművész és író, ki a nemzeti színház megnyitásán is mint legelső rendű nép-népszínmű-énekes szerepelt 1837.; m.h. Budapesten 1851. február 11. Erdemeiről s műveiről az irodalom-történetben tüzetesen emlékeztünk.

A család kétségtelenül nemes, mert tagjai a nemesek itteni gyűlésein több évtizeden keresztül részt vettek, bár neveik a vármegyei nemesi lajstromokban nem fordulnak elő. Józsefnek fia volt Kálmán (a Prielle Kornélia férje), szintén országos hírű színművész és író, a ki azonban nem Vásárhelyen születelt s itt aligha is lakott. A nemesi címert az itteni nemesség gyűlési iratain lévő pecsétről rajzoltattam. Élt a családból köztünk Pál iparos is 1848, végső tag volt nálunk Erzsébet Agáciné, tanítónő, m.h. 1912. március 28. 48 é.[2]

  • Irodalom:

Szeremlei Samu: Hódmezővásárhely története. V. KÖTET, A KÖZMIVELŐDÉS TÖRTÉNETE 1526-1848. MÁSODIK RÉSZ. Hódmezővásárhely, 1913. (reprint: Tótkomlós, 2001.)[3]

  • Külső hivatkozások:

[4]

Rövidítések



Lásd még:


A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs