Címerhatározó/Szepes vármegye címere

Ch

Hat. kulcsok

EGY (I.)

OSZ (I.)

Mutató

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként Szepes vármegye címerével foglalkozik.

Szepesi szolgabírák pecsétjei, a 16. sz. 1. feléből. Együtt a SE PV SI VM (Szepes) feliratot adják ki

Szepes vármegye a 12. századig királyi (erdő)ispánság volt, majd a 13-14. század fordulóján nemesi vármegyévé (Comitatus Scepusiensis) alakult. Szlovákiában 1922-ig, a megyerendszer felszámolásáig működött. Északon a trianoni békediktátum értelmében 14 falut Lengyelországhoz csatoltak (Feketebérc, Szepesgyörke, Répásfalu, Újbéla, Szentmindszent, Nedec, Alsólápos, Felsőlápos, Kislápos, Újterebes, Dercsény, Falstin, Frigyesvágása, Bélakorompa).

A megye területén feküdt a 12-19. század között a Tízlándzsások széke (Sedes decem lanceatorum de Scepus), melynek magvát a Csütörtökhely-környéki falvak (Ábrahámpikfalva, Betlenfalva, Csontfalu, Csingó, Filefalva, Gánóc, Edösfalva, Ószelec, Horka (Lándzsásötfalu), Komaróc, Lefkóc, Mahálfalva, Miklósfalva, Pikóc, Szentandrás), majd később más szepesi falvak is képezték (főként a szepesi vár környékén). Gyűléseiket (kongregációikat) a középkorban Csütörtökhelyen tartották (noha ez nem tartozott a székhez), majd a 18. században Betlenfalván. Eredetileg a király fegyveresei voltak. Falvanként 10 lándzsást állítottak ki az uralkodó számára. 1243-ban IV. Béla király megerősítette nemesi kiváltságaikat. Szepes vármegyével szemben közigazgatási és bírói függetlenségüket 1803-ig megőrizték, amikor összeolvadtak a megyével.

A másik autonóm területi szervezet Szepes területén a szepesi szászok (cipszerek) közössége (provincia) volt. 1271-ben V. István király megerősítette széleskörű önkormányzati és bírói kiváltságaikat. A szász gróf székhelye Lőcse volt. A korábbi, több mint 40 településből a 14. században jött létre a 24 szepesi város szövetsége (Provincia viginti quatuor civitatum terrrae Scepusiensis). Lőcse és Késmárk kimaradt belőle, mert szabad királyi városokká váltak és a szövetség védelmére már nem volt szükségük. 1412-ben a szövetség felbomlott, mivel Zsigmond király közülük 13 várost elzálogosított a lengyel királynak (Szepesváralja, Szepesolaszi, Igló, Ménhárd, Duránd, Ruszkin, Poprád, Felka, Mateóc, Szepesszombat, Tátraalja, Leibic, Szepesbéla). Ezek 1772-ig a 13 szepesi város proviciájára (Provincia tredecim civitatum terre Scepusiensis) különültek el, miközben a fennmaradó 11 város az eredeti szövetség folytatója lett, melyek szintén saját szövetséget hoztak létre (Csütörtökhely, Illésfalva, Izsákfalva, Káposztafalva, Kiskerény, Malompatak, Nagyszalók, Szepesedelény, Pálmafalva, Ágostháza, Szepessümeg). A zálog kiváltása után Mária Terézia a 13 városhoz csatolta még Ólublót, Podolint és Gnézdát, létrehozva a 16 szepesi város provinciáját. Megerősítette régi kiváltsdágait és autonómiáját Szepes vármegyével szemben. Szabályzattal és címeres pecséttel látta el. Székhelye Igló lett. Kis megszakításokkal 1876-ig állt fenn, amikor Szepes vármegyéhez csatolták.

A megye területén létezett még két kiváltságos bányaváros is, Gölnicbánya és Szomolnok. 1876-ban ezeket is Szepes vármegye kebelezte be.

Irodalom:

Külső hivatkozások:

Rövidítések

Lásd még:

Címerhatározó

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
A │ B │ C │ Cs │ D │ E │ F │ G │ Gy │ H │ I │ J │ K │ L │ Ly │ M │ N │ Ny │ O │ Ö │ P │ Q | R │ S │ Sz │ T │ Ty │ U │ Ü │ V │ W │ X │ Y │ Z │ Zs